Amit el kell érnünk
Az új minisztérium felé vezető úton dolgozunk. Igen régi életeinkben imaginációk között éltünk, melyeket hierarchikus lények szőttek, most ezek szövése immár a mi feladatunk.
“Egyáltalában ez az, amit el kell érnünk: a képzeteket, amiket kapunk, imaginációkba, képekbe alakítani át. Ha a képeket akár ügyetlenül is készítjük el, ha antropomorfisztikusak is, még ha úgy néznek is ki, mint szárnyas emberek, ezek a lények, ez mellékes. A többi végül is ajándékként ér majd, és aminek nem kell rajtuk lennie, majd csak elesik. Ha csak eléggé odaadó módon mélyedünk el az ilyen képekbe, úgy azt tesszük, ami lassanként felvezet ezekhez a lényekhez.” GA132
“Caroline von Heydebrand (1886-1938) és Herbert Hahn (1890-1970) résztvevők emlékezetből leírták Rudolf Steiner elmondott szavainak tartalmát. E feljegyzések alábbi visszaadása után következik Walter Johannes Stein (1891-1957) – aki szintén részt vett a kurzuson – ugyanerre az előadásra vonatkozó naplóbejegyzése is (korábbi magyar fordítás: „A Waldorf- pedagógia elmélyítése 52-56.old. fordító: Balázs Mátyás /hiányos kiadói adatok/):
Caroline von Heydebrand feljegyzései:
„Gondolatainkat alakítsuk úgy, hogy a következő kép jelenhessen meg a tudatunkban: Mindannyiunk mögött az angyala áll, kezét szelíden a fejünkre téve; ez az angyal adja Nektek azt az erőt, amire szükségetek van. Fejetek fölött lebeg az arkangyalok kartánca. Egyiktől a másikig viszik, amit egyik a másiknak adni tud. Ők kötik össze a lelkeiteket. Ezáltal lesz bennetek bátorság, amire szükségetek van. (A bátorságból az arkangyalok egy kelyhet alkotnak.)
A bölcsesség fényét az Archék magasztos lényeitől kapjuk ajándékba, ők nem csatlakoznak a körhöz, hanem az őskezdetekből érkezvén megnyilatkoznak, és az őstávlatokba tűnnek el. Ok csak cseppalakban érintkeznek ezzel a térrel. (A működő korszellem a kor fényének egy cseppjét ejti a bátorság kelyhébe.)”
Herbert Hahn feljegyzései:
„Amannyiben az ötödik kultúrkorszak pedagógiájával aktívan akarunk foglalkozni, és abban tanárként tevékenyek kívánunk lenni, tudatában kell lennünk annak, hogy a harmadik hierarchia lényei arra várnak, hogy a munkánkba kapcsolódjanak.
Az alakuló tanári kollégium minden egyes tagja mögött az angyalt látjuk állni. Mindkét kezét az oltalmára bízott földi ember fejére helyezi. Ebben a tartásban, ebben a mozdulatban erőt áramoltat át. Ez az az erő, ami a létrehozandó művet a szükséges imagintív képességekkel ajándékozza meg. Teremtő módon imaginálva, erőteljesen imaginációt ébresztve, áll minden egyes ember mögött az angyal.
Ha fölemeljük a tekintetünket, akkor az alkuló tanári kar tagjainak feje fölött arkangyalok lebegő serege pillantható meg. Körözve, és a körbe visszatérve adják a másiknak azt, ami az egyes embernek az angyallal való szellemi találkozásásának eredményéből növekedni törekszik. És viszik azt mindenki más erejével megerősödve, vissza megint az egyes emberhez. Ebben a körözésben, ami szellemi alkotó tevékenységként hat a közös cél törekvésében összetartozó emberek feje fölött – egy kehely képződik. És ez a kehely egészen sajátos szubsztanciából van: bátorságból lett formálva. Ugyanakkor a körözve összekapcsolódó arkangyalok mozgásukban formálódásukban teremtő-inspiráló erőket áramoltatnak. Megnyitják azoknak az inspirációknak a forrását, amire a munkánkban szükségünk van.
Ha a látó tekintet még feljebb jut, felér az Archék régiójába. Nem közösségként mutatkoznak. De szférájukból, a fény szférájából egy cseppet ejtenek a bátorság kelyhébe. Azt érezhetjük, hogy ezt a fénycseppet, korunk jó szellemétől kapjuk ajándékba, aki az új iskola alapítója és az alapítás mögött áll. A fénynek ebben az adományában teremtő, intuitív erők működnek. Fel akarják ébreszteni a szükséges intuíciót azokban, akik elindulnak ezen az ifjú pedagógiai műhöz vezető úton.
Így vesz részt – erőt, bátorságot és fényt ajándékozva – a harmadik hierarchia a most megtörtént alapításban. Imaginatív, inspiratív, intuitív erőt akarnak ébreszteni, hogy földi tevékenységünkhöz kapcsolódhassanak.”
Herbert Hahn egy korábbi, keltezetlen jegyzetfüzetéből „Képzeljék el, hogy mindegyikőjük mögött ott áll az angyala:
Az angyal erőt akar adni.
Mindegyikük fölött arkangyalok köröznek, minden egyes ember munkájának gyümölcsét és tapasztalatát továbbadva a másiknak. A körözésükkel és átadó mozgásukkal hozzák létre az arkangyalok a bátorság kelyhét.
A magasból a kor jó szelleme, aki az Archék egyike, a fény cseppjét engedi alá a kehelybe: Így ajándékoznak az Archék egy csepp fényt.”
Walter Johannes Stein 1919. augusztus 21-i naplóbejegyzése:
„A kurzus kezdete. Dr. Steiner megnyitója 9 órakor
erő – angyal
bátorság – arkangyal
fény – Archék
Köszönetet mond. (a jó szellemeknek), akik Moltnak az ötletet adták. Az Istenek fogják továbbvinni azt, ami tevékenységünkből fakad.” GA293
