Caduceus meditáció

„A meditációnak a nap legfontosabb és legszentebb eseményének kellene lennie számunkra. Ha minél jobban elmerülünk ezekben a képekben, és hagyjuk, hogy bennünk éljenek, akkor attól függően, hogy mennyire intenzíven és komolyan foglalkozunk ezzel, és a karmánktól függően előbb-utóbb megtapasztaljuk azt a pillanatot, amikor észrevesszük, hogy ezek a képek és elképzelések valóságosak, hogy ez egy olyan világ, amelyben hirtelen találjuk magunkat, és amely egészen más, mint a külső világ. Rájövünk, hogy úgymond a dolgok másik oldalán vagyunk. Azok a meditálók, akik még nem jutottak el a látásig, azt fogják tapasztalni, hogy amint meditálni kezdenek, a környezetükkel és a mindennapi élettel kapcsolatos gondolatok támadják meg őket. Minden zaj zavaróbbnak tűnik, és minden kósza kép és gondolat egyre nyomatékosabbá válik. Nem lenne jó ellenük küzdeni, mert erők állnak mögöttük. Olyan lenne, mintha egy méhraj ellen úgy akarnánk védekezni, hogy csapkodnánk feléjük; és így csak még jobban támadnának.
Van egy okkult módszer arra, hogy elnémítsuk ezeket a nemkívánatos gondolatokat, mégpedig az, hogy világosan elképzelünk egy fényes Merkúr botot, amely körül egy fekete kígyó tekeredik, majd egy fehér kígyó tekeredik ezzel szemben. A fekete kígyó az alacsonyabb én materialista gondolatait szimbolizálja, amelyek zavarják az embert, a fényes pedig a magasabb én isteni gondolatait. És amikor ezt a szimbólumot teljes jelentőségével a lelkünk elé helyezzük – ahol a fényes kígyó a fekete ellen tekeredik -, akkor minden zavaró tényező eltűnik, és elmerülhetünk a meditációnkban. Azokat, akik már elérték a tisztánlátást, zavarják a vadállati látomások, amelyek nagyon csúnyák vagy néha csábítóan szépek, és amelyek a szenvedélyekből és a vágyakból erednek. Itt is a Merkúr botjának mentális képe az egyetlen ellenszer.” GA266/1/43. 1909-01-07

Elalvás előtt is:

„Minden élő dolognak van bőre, ami jelzi, hogy a fizikai világba van zárva. Az éteri és az asztrális testeknek is van bőrük. Amikor az ember az érzékszervein keresztül benyomásokat kap, az asztráltest bőre megrepedezik és elhasználódik; ez fáradtságként nyilvánul meg. Ez a bőr alvás közben levedlik és kicserélődik. Meg kell próbálnunk tudatosítani ezt a folyamatot, mielőtt elalszunk. Gondoljunk arra, hogy spirituális világokba megyünk, ahol az asztráltestet a szellemi lények újítják meg a harmóniák és szférahangok birodalmában. Úgy kell elaludnunk, hogy hálát érzünk ezen isteni lények és erők iránt; itt a bölcsesség iránti szeretetet kell éreznünk. Akkor a rossz érzések nem lesznek képesek befolyásolni minket.

Ahogyan az ember naponta elhasználja lélektestének bőrét és megújítja, úgy a kígyó is időnként levedli bőrét és megújítja azt. Ezért van az, hogy a Merkúr botjának elképzelése hatékony módja annak, hogy meditáció közben úgy jussunk be a szellemi világokba, hogy az akadályozó befolyásokat legyőzzük. Egy másik lehetőség az az elképzelés, hogy egy kék aurán belül vagyunk, elzárva minden rossz érzéstől és gondolattól, ami ránk akar törni. Csak a jó erők férnek be a lelkünkbe. Ezt hatékonyan összekapcsolhatjuk a következő meditációval:

„Legyen sűrűbb az aurám külső burka. Vegyen körül engem egy áthatolhatatlan burokkal minden tisztátalan gondolat és érzés számára. Csak Isten bölcsessége előtt nyíljon meg.” GA266/1/44 1909-02-26

(Megjegyzés: A GA266 szövege Rudolf Steiner ezoterikus előadásainak a résztvevők jegyzeteiből és emlékezéseiből összegyűjtött anyag, nem hivatalos lediktálások. Ezen dolgok tudatában kezeljük a közreadottakat.)

„Minden dolognak, amit az elménkkel elképzelünk a fizikai világban, szellemi háttere van, és ezeket a dolgokat a szellemi világban is láthatjuk. Szeretnék most példát hozni arra, hogy valami, ami a fizikai síkon fogunk fel, hogyan fejeződik ki alakzatként a szellemi síkon: a caduceus, a Merkúr botja.

A mai tudatunk az úgynevezett fényes nappali tudat, ahol érzékszerveinken keresztül észlelünk, és az elmén keresztül kombinálunk. Ez a nappali tudatosság csak a mai magasságáig fejlődött ki. Ezt egy másik tudatosság előzte meg, egy álomszerű képtudat. Az atlantiszi időszak kezdetén az emberek még tisztánlátó módon, asztrális és éteri képekben észlelték a világot és annak szellemi és mentális lényeit. A mai álom ennek az atavisztikus képtudatnak az utolsó maradványa. Rajzoljunk erről egy képet. Először is fényes nappali tudattal rendelkezünk. Ezt megelőzte az a tudat, amellyel ma már csak a növények rendelkeznek, amit az embereknél alvástudatnak nevezhetünk. Aztán van egy még tompább tudatosság, amellyel a mai fizikai ásványaink rendelkeznek; ezt nevezhetjük mély transz-tudatnak. (E magyarázatok során a táblára lentről felfelé a következők kerültek felírva: nappali tudat, képtudat, alvástudat, mély transz-tudat. Lásd az alábbi rajzot.)

Ezt a négy tudattípust összekapcsolhatjuk egy vonal ( egyenes vonal fentről lefelé) . De az emberi tudat fejlődése nem olyan, mint ez a vonal. Ha az ember az egyenes vonal mentén fejlődne, akkor egy mély transz-tudatból indulna ki, majd leereszkedne az alvástudatba, majd a képtudatba és végül a mai nappali tudatba. De ez nem olyan könnyen történik az emberek számára, hanem át kell menniük az átmenet különböző szakaszain. Az embernek mély transztudata volt az első földi megtestesülésen, amelyet nyomon követhetünk, a Szaturnuszon; ott különböző fokozatokban fejlesztette ezt a tudatot. Úgy rajzoljuk ide, hogy hagyjuk a tudatot ezen a vonalon fejlődni.

Az ember elválik az egyenes vonaltól, és újra kapcsolatba lép vele a Napon, ahol átmegy az alvástudatosságon, majd folytatja, amint ez a spirálvonal mutatja, hogy elérje a képtudatosságot a Holdon. És ma, különféle átalakulások után, az ember a fényes nappali tudat szintjén áll. Az ember ezt a fényes nappali tudatát minden további időre megőrzi, és tudatosan meghódítja azokat a tudatállapotokat, amelyek a korábbi szakaszokban tompán megvoltak. Így nyeri vissza a képtudatot a föld Jupiter állapotában; ez lehetővé teszi számára, hogy újra észlelje a körülötte lévő szellemi dolgokat. Ez a fejlődés azonban úgy megy végbe, hogy fényes nappali tudata nem gyengül, nem tompul el, hanem a Jupiteren a nappali tudata mellett kép-tudata is lesz. Úgy is mondhatnánk: a nappali-tudat kép-tudattá világosodik (lásd a rajzot: szaggatott vonal). Aztán a Vénusz földi állapotában ismét elnyeri azt az alvás-tudatot, amellyel a Napon rendelkezett; ez teszi majd képessé arra, hogy mélyen belenézzen a lényekbe, ahogyan ma csak a beavatott teheti.

A beavatott egyenes úton halad, egyenes úton fejlődik, míg az ember normális fejlődése az, ami felváltva halad. És a Vulkánra emelkedve az ember visszanyeri az első tudatot, a transztudatot, bár az összes többi tudatállapotot megtartja. Tehát az ember leereszkedő és felmenő vonalon megy keresztül egy fejlődésen. Láthatják, hogy ez a vonal újra és újra visszatér. Ez az ereszkedés és felemelkedés útja egy valóságos vonal, amely a caduceusban, a Merkúr botjában talált kifejezésre.

…

És egy olyan vonalnak, mint a caduceus, nevelési jelentősége is van az ember számára, ha meditatívan átadja magát ennek az alakzatnak. Senki sem tudja megjegyezni ezt a ábrát anélkül, hogy mély, belső nevelő hatással ne lenne rá. A látó előhozta ezt a vonalat a szellemi világokból, hogy az embereknek olyasmit adjon, ami jövőbeli látókká teszi őket. Amit ezen a vonalon meditálva ki kell fejleszteni, azok bizonyos érzések. Először tompa sötétséget érzünk. Beletekintünk a sötétségbe, apránként kezd világosodni és lila színt vesz fel, majd indigó, kék, zöld, sárga, narancs, piros és most vissza, ami által a fejlődés bizonyos tükörképe megy végbe, amíg vissza nem emelkedünk az ibolyába.

Ezt a tónusos vonalat követve az érzéseink a színárnyalatok minőségétől az erkölcsi érzésekig jutnak el. Ha ezt a vonalat nem pusztán kréta- vagy ceruzavonalként érzékeljük, hanem a feketébe tekintve megpróbáljuk a sötétséget lelkünk elé helyezni, elképzelni az ibolya színét, és így tovább a többi színnel, a kékkel, zölddel, sárgával, naranccsal, majd pirossal az hívjuk elő az örömöt lelkünk elé, akkor lelkünk az érzések egész skáláján fog végigmenni, amelyek először színérzetek, majd erkölcsi érzetekké válnak. Azáltal, hogy a Merkúr bot formája érzékelésekben tükröződik a lélekben, beépül valami, ami lehetővé teszi a lélek számára a magasabb szervek kialakítását. A valódi szimbólum révén úgy átalakul, hogy képes a magasabb szerveket magába fogadni.
Ahogyan a külső fény hatása egykor a szemet idézte elő a közömbös szervekből, úgy a szellemi világ szimbólumai iránti odaadás a szellemi világ számára idézi elő a szerveket. Teljesen lehetetlen ezt kimondani: Még nem látom, hogy mi fog létrejönni. Ez olyan lenne, mintha az az ember, akinek még nincs szeme, azt mondaná: Nem akarom, hogy a fény dolgozzon rajtam. Előbb meg kell tanítani, hogy mi vezethet a belső szervek fejlődéséhez, azután érzékelhetjük a körülöttünk lévő szellemi világ titkait.” GA101 1907-12-18

Nyitókép: Rudolf Steiner Merkúr bolygópecsétje.

A hét bolygópecsét Szaturnusztól a Vénuszig tartalmazza a planetáris inkarnációkat, amely megfelel az okkult tudományokban a hét napjainak szombattól – péntekig, azzal a különbséggel, hogy a Föld lét osztozik a Mars (kedd) és Merkúr (szerda) bolygón (napjaival), Mars a Golgota előtti állapot, míg Merkúr a Golgota utáni állapot. (Vulkán lét nem szerepel se a pecsétekben, se a hét napjaiban, mert az a Szaturnusz magasabb kifejeződése, „szeptimje”, ahogy a szolmizációs skálán is a dó hang a következő dó hangnak az oktávja.)

Mivel a Golgota óta „Merkúr idő” van, ezért a fentiek alapján láthatjuk, hogy dolgunk van vele. (Védelem és összpontosítás, a diszharmónia harmonizálása, Lucifer és Ahriman kiegyensúlyozása, kísértéseiknek elkerülése).

A harcias mars korszakot felváltotta a merkúri kommunikáció kora (embertársainkkal és a magasabb világokkal)

A Merkúr botra feltekeredő két kígyó egymással szembenéző feje egy szív alakot formál ♥ (de azt is tudni kell, hogy a hüllőknek két pitvaros, egy kamrás szívük van, aortaív lefutása tényleg „szív” alakú, innen az okkult szimbólum)

Golgota eseménye révén az ember lelkületét a szeretet, az egységkeresés (kommunikáció, kommunió) szándéka kell, hogy felváltsa a harciaskodás és széthúzás helyett.

A szív szimbólum mutatja meg, hogy a kettőből (kétség – félelem, arab számmal is a 2-es egy fél szív az anyagi világ talpazatán), tehát két félből végül egy lesz (harmónia, tézis és antitézis szintézisbe kerül), ez az egység így az egyensúlyozó harmadik pólus, a Merkúr bot középső része:

„A kozmoszban, ahova mi is bele vagyunk szőve, állandó a harc a szabadságra, az univerzális szabadságra törekvő luciferi lények és az általános hatalomra és erőre törekvő ahrimáni lények között. Ebben a mindent átható harcban állunk benne, és ezt kérem, jegyezzék meg, mint további fejtegetéseink második fontos eszméjét. A világ, amiben állunk, át van hatva a luciferi és az ahrimáni lényekkel, s az ellentét a luciferi lények felszabadító, és az ahrimáni lények hatalomra törő tendenciája között igen nagy. Ha mindezt jól megnézik, azt fogják mondani: csak úgy érthetem meg a világot, ha a hármas szám szempontjából nézem. Mert itt van az egyik oldalon a luciferi világ, minden, ami luciferi jellegű, a másikon az ahrimáni, minden, ami ahrimáni jellegű, és az ember, mint harmadik, a kiegyensúlyozó, oda van állítva a kettő közé, és át kell éreznie saját isteni világát. Csak azáltal jutunk a világ megértéséhez, ha ezt a hármasságot tesszük meg alapnak, ha tisztázzuk, hogy az emberi élet olyan, mint egy mérleg. Itt a mérleg tengelye, itt az alátámasztási pont, itt az egyik, a luciferi mérlegtányér, ez valójában mindig felfelé húz. A másik oldalon az ahrimáni erő van, az valójában lefelé húz. Ami a mérleg karjait egyensúlyban tartja, az az ember lénye.

Akik az ilyen titkokba be voltak avatva, azok mindig is hangsúlyozták az emberiség szellemi fejlődése során, hogy a világlétet, melybe az embert belehelyezték, megérteni csak a hármas szám alapján lehet. És hogy nem lehet felfogni a világnak ezt a struktúráját, ha a háromtól eltérő szám értelmében keresik azt. Ki szabad mondanunk a mi nyelvünkön szólva: a világlétben az egyik mérlegkart az ahrimáni elem, a másikat a luciferi elem képezi, és az egyensúlyi állapotot – Krisztus impulzusa hozza létre számunkra. Gondolhatják, mennyire érdekében áll mind az ahrimáni, mind a luciferi lényeknek, hogy a hármas szám titkát elfedjék, eltakarják. Hiszen a hármasság titkának valódi feldolgozása képessé tenné az emberiséget az egyensúly helyreállítására az ahrimáni és a luciferi hatalmak között. Ez egyrészt azt jelentené, hogy a szabadságra törekvés luciferi tendenciáját egy gyarapodást hozó világcél érdekében használná, másrészt ugyanígy bánna az ahrimáni tendenciával is. Az ember legnormálisabb szellemi állapota éppen abban mutatkozik meg, hogy helyesen, a hármas szám alapján helyezkedik bele a világ hármas struktúrájába.” GA194 1919-11-21.

Szív modern írásképe így is lehetséges: <3 -nem véletlenül. Caduceus egyszerűbb ábrázolását a keleti jin-jang jellel is összevethetjük.