Krisztus éteri vérének hatása

“Ma egy előttünk álló és ébren lévő embert szellemi látással vizsgálva kiderül, hogy a szívéből a feje felé szakadatlanul bizonyos fénysugarak haladnak(…) és a tobozmirigy köré áramolnak. Az áramlások attól jönnek létre, hogy a szív táján az emberi vér anyaga, fizikai szubsztanciája, folyamatosan éterszubsztanciává oldódik, finom, éteri szubsztanciába megy át, ami felfelé, a fej felé áramlik és csillgova-villogva veszi körül a tobozmirigyet.(…)

Az ébren lévő embernél fényhatások formájában lentről fölfelé áramlik az intellektuális elem, aminek pedig tulajdonképpen morális és esztétikus természete van föntről lefelé tart. A felébredés és az elalvás pillanatában a föl- és lefelé tartó áramlások találkoznak, ilyenkor ítélhetjük meg, hogy az illető, bár alacsonyrendű alapelvei vannak, különösen értelmes-e, mert akkor erős harc dúl a tobozmirigye táján, vagy helyesek-e, intellektusát megelőzve áramlanak-e alapelvei, mert akkor tobozmirigye tájékán egy csillogó, kis fénytengerbe ágyazottnak tűnő fényjelenség terül nyugalomban el ébredése vagy elalvása pillanatában, morális és nemes lelkű voltát az mutatja, hogy felébredése és elalvása pillanatában nyugodt fény veszi körül a tobozmirigy táját. Így tükröződik a morális alkat az emberben. Ez a nyugodt fényjelenség sokszor messzire, még a szív tájékára is kiterjed. Így jelenik meg az emberben a két áramlat, a makrokozmoszból az egyik, míg a másik mikrokozmikus.

Teljes horderejét tekintve csak akkor tudjuk felmérni az emberben a két áramlat összetalálkozását, ha egyfelől meggondoljuk, hogy(…) fentről lefelé, az agytól a szív felé áramlik, hogyan jelenik meg az intellektus, az esztétikum és a moralitás területén háromszoros polaritásban, másfelől pedig most szemünk elé tárjuk a megfelelő makrokozmikus jelenséget is, amit úgy kell ma leírnom, ahogyan néhány igazi rózsakeresztes tárta fel éppen az utóbbi évek leggondosabb szellemi kutatásainak eredményeképpen. Ennek megfelelően a makrokozmikus folyamatot a mikrokozmikushoz viszonyítva kell leírnom, hiszen így derül ki, így értik meg majd egyre jobban, hogy a makrokozmoszban is egy ahhoz hasonló folyamat játszódik le, amilyen most a mikrokozmosszal kapcsolatban hangzott el. Ott is egy ahhoz hasonló folyamat zajlik le, ahogyan a vér folyamatosan éteri szubsztanciává alakul át az ember szíve táján. Ezt csak a golgotai misztériumra tekintve érthetjük meg, mégpedig arra a pillanatra tekintve, amikor Jézus Krisztus sebeiből a vér kicsordult.(…) A golgotai misztérium óta úgy él a Föld éteriségének világában Jézus-Krisztus éterizált vére, ahogyan a mi éteri vérünk áramlik fel a szívünkből.(…) Ha nem történt volna meg az, ami Jézus Krisztus által megtörtént, akkor az ember olyan helyzetben lenne a Földön, amilyennek az imént vázoltam. Így azonban, a golgotai misztérium óta, állandóan lehetőség van rá, hogy lentről felfelé haladó áramlásokkal vele áramoljon Krisztus éteri vérének hatása is.

Annak következtében, hogy a názáreti Jézus éteri vére már benne van a Föld étertestében, az ő éteri vére is együtt áramlik a lentről fölfelé, a szívtől az agy felé áramló éterizált embervérrel és így nem csak az előbb ismertetett áramlások futnak az emberben össze, hanem az ember saját vérének áramlásával Jézus vérárama is találkozik. A két áramlat között azonban csak akkor jön létre kapcsolat, ha helyesen érti meg az ember a Krisztus-impulzus tartalmát, különben eltaszítják egymást, ugyanúgy pattannak le egymásról, ahogyan találkoztak. Ezt a tartalmat csak akkor tudjuk helyesen megérteni, ha azt a földfejlődés egyes korszakainak megfelelő módon sajátítjuk el.

…az a fontos, hogy belássák az emberek, szellemtudományos ismeretekre kell szert tenniük, ami pedig a szívüktől az agyuk felé áramlik, úgy át kell hevíteniük, hogy megértést tudjanak tanúsítani az antropozófia iránt. Ettől tudják majd azt elfogadni, aki a XX. századtól kezdve be fog a fejlődésbe avatkozni, az éteri és most már nem a palesztinai, a fizikai Krisztust. Mert elérkeztünk ahhoz az időponthoz, amikor az éteri Krisztus avatkozik majd be a Föld életébe és egyfajta természetes szellemi látással, egyelőre csak kevés ember számára, de mégis látható lesz. Később egyre többen megláthatják majd a következő 3000 év során. Természetes esemény lesz, el kell következnie. Ugyanúgy elkövetkezik majd, ahogyan a 19. században megjelentek az elektromosság vívmányai. Bizonyos számú ember meg fogja látni majd az éteri Krisztust, – igazi ,,damaszkuszi élményük” lesz. A fontos azonban az, hogy az emberek észreveszik-e majd, hogy egyszer csak mellettük áll Krisztus? Néhány évtized telik majd el csupán és előfordul majd az emberekkel, főleg fiatalokkal – ez már mindenütt készülődik -, hogy eljutnak valahová, átélnek valamit és ha antropozófiával foglalkoztak volna, ha élesebben látnának tőle, észre is tudnák venni, hogy hirtelen mellettük terem valaki, hogy segítsen felhívni valamire a figyelmüket, – hogy Krisztus jön elébük…, de azt hiszik, hogy egy fizikai ember az. Sokan megélik majd, amikor csendben, szorongva, bánattól roskadozva ülnek a szobában és nem találnak kiutat, hogy az éteri Krisztus, az emberek eleven vigasztalója megjelenik mellettük, szavaival vigasztalva őket! Ma még furcsának és nevetségesnek tűnhet, de mégis igaz, hogy amikor az emberek nem tudva, mitévők legyenek, együtt ülnek és várnak, néha meglátják majd az éteri Krisztust, – még ha nagyobb tömegben vannak is együtt. Ott lesz ő maga is. Tanácsot ad és beleszól majd még az együttlétekbe is. Mindenképpen ilyen idők elé nézünk. Ez a pozitív építőelem ilyen módon avatkozik majd be az emberiség fejlődésébe.(…) Krisztus hatására összeépítő, pozitív erők bontakoznak majd ki az emberek számára, Krisztus építő erőket épít bele majd az emberiség kultúrájába.

…Krisztusnak három évig volt arra szüksége, hogy egy megfelelőképpen előkészített embertestben járjon, hogy látható legyen fizikai szemmel is. Attól váltak éretté arra az emberek, hogy meglássák majd egykor az éteri testben járó Krisztust is, – hogy meglássák azt is, aki a Föld életébe éppen olyan valóságosan és ténylegesen be fog egykor avatkozni, mint a fizikailag látható Krisztus a palesztinai valóság idején -, ami ez alatt a három év alatt történt. Amikor az emberek az efféle dolgokat nem elhomályosult érzékekkel vizsgálják majd már meg, tudni fogják, hogy egy fizikai világban járó étertesttel van dolguk, de azt is tudni fogják, hogy ez az egyetlen olyan étertest, amely úgy tevékenykedhet a fizikai világban, mint egyébként egy emberi fizikai test. Csak abban tér el majd egy emberi fizikai testtől, hogy egyszerre két, három, száz, sőt, akár ezer helyen is jelen lehet, amire egy fizikai alak nem képes, csak egy éteri alak számára lehetséges. Az emberiség ilyen irányú fejlődése azt idézi elő, hogy fokozatosan egyesül, egységbe olvad össze majd a két pólus, az intellektuális és a morális pólus, amelyekről az előzőek folyamán szó volt. Attól válnak eggyé, hogy a következő évezredekben az emberek egyre jobban megtanulják megfigyelni majd a világban az éteri Krisztust, egyre jobban átitatja őket majd nappal is a jó közvetlen hatása a szellemi világokban. Míg most nappal alszik akaratuk, alapjában véve pedig csak képzeteik kerülő útján keresztül tevékenykedhetnek az emberek, a következő évezredekben fokozatosan megjavulhatnak a közvetlenül nappali éber állapotukban végrehajtott cselekedeteik is annak következtében, ami bennük napjainktól kezdve közrehat és aminek az élén Krisztus áll.(…)

Schopenhauer azt mondta, hogy az erkölcsöt nagyon könnyű prédikálni, de nagyon nehéz megteremteni az alapjait. Miért van ez így? Mert az erkölcsöt azzal, hogy prédikáljuk, még tulajdonképpen nem terjesztjük el. Az erkölcsi alapelveket nagyon jól be lehet anélkül látni, hogy betartanák. Az emberek többségére Pál apostol mondása illik: „hajlik rá a szellem, de gyenge rá még a hús”. Ez változik meg majd a Krisztus éteri alakjából áradó morális tűztől. A Föld számára azonban majd azt jelenti, hogy az ember be fogja látni, hogy moralitásra, morális impulzusokra van szüksége. Ha pedig egyre jobban úgy érzi majd az ember, hogy a moralitás hozzátartozik a Földhöz, át is fogja a Földet alakítani. A jövőben pedig majd csak azok lehetnek erkölcstelenek, akiket hozzá is segítenek, akiket megszállnak a rossz démonok, Ahriman és az Azurák erői, vagy ilyen megszállott állapotra törekednek. A Föld jövendő állapotában kellő számban lesznek majd olyanok, akik az erkölcsöt egyre jobban tanítani fogják és alapokat is szolgáltatnak hozzá, de olyanok is, akik szabad akaratukból át akarják engedni magukat a gonosz hatalmaknak és többséget akarnak alkotni majd a jókkal szemben. Senkit nem fognak kényszeríteni rá, ez kinek-kinek a szabad akaratából történik majd.(…)

Az antropozófia tehát úgy tárja fel a világ valóságos jelenségeit, ahogyan a jövőben tárulnak a lelkünk elé, akár még fizikai testben vagyunk, akár halálunk és újabb születésünk között vagyunk már. Az átalakulás érinteni fog bennünket, akár testünkben élünk még, akár levetettük már. De az itt lezajló történéseket már itt, fizikai testükben meg kell értenie az embereknek ahhoz, hogy haláluk és újabb születésük között megérinthesse őket. Akik Krisztust már most, fizikai testükben megértik, mindegy, hogy meglátása pillanatában itt élnek-e még, vagy odaát vannak-e már. Akik azonban most elzárkóznak Krisztus értése elől és átlépték már a halál küszöbét az esemény bekövetkeztének időpontjában, várniuk kell, míg legközelebb testet nem öltenek, mert haláluk és újabb születésük között az ehhez szükséges alapokat nem szerezhetik meg. De ha egyszer itt már megszerezték őket, folytatása is van, haláluk és újabb születésük között is láthatják már Krisztust. Számunkra tehát az antropozófia nemcsak olyasvalami, amit a fizikai élet számára tanulunk meg, hanem akkor is érték, ha halálunkkor fizikai testünket levetettük már.”

Rudolf Steiner: Az ezoterikus kereszténység és az emberiség szellemi vezetése (GA130)