A Krisztushoz vezető utak

“Az emberiség életében csakis az embermegértés, az emberszeretet nevezhető a morális szellemiség igazi forrásának. kölcsönös megértés és a megértésből fakadó szellemiség: bármerre is keressük a moralitás és a szellemiség forrását, már amennyire ezek szerepet játszanak a szociális életben, azt csakis itt találhatjuk meg. Mindenütt, ahol az emberiségben elemi morális impulzus tör fel, az az ember embermegértésből és emberszeretetből ered, ezek a tulajdonképpeni hajtóerők. Alapjában véve abból él az ember, mint szellemi lény többi ember között , hogy ezt az emberszeretetet és embermegértést fejleszti .”” Már az emberi alakra vonatkozólag is, az anatómiai, fiziológiai alakot nézve is észreveszi az ember: a szellemi világból eredendően két elemből épül az fel, mégpedig morális hidegből és gyűlöletből. Lelkünkben valóban szeretetet és a mások megértésére képes morális melegét hordunk, szervezetünk szilárd részében azonban morális hideget. Fizikai szervezetünket bizonyos fokig ez az erő hozza össze a szellemi világból, mintegy megsüti. A gyűlölet impulzusát hordjuk magunkban. Ez hajtja az vér keringését a szellemi világból ; és miközben talán igen szerető lélekkel járjuk a világot, rá kell, jöjjünk, hogy lenn, a tudatalattiban, ott, ahol a lélek beáramlik, belüktet a testiségbe, ott ül a hidegség. Egyszerűen azért van ez, hogy testet tudjunk hordani. Mindig hidegről fogok beszélni, és morális hidegre gondolok, de ez a hőéter kerülő útján fizikai hidegbe is át tud menni. A morális hideg, a gyűlölet a tudatalattiban ül, és az ember könnyen behozza lelkébe a testében lakozót Ezért aztán lelke mintegy fertőződik az ember-megnemértéssel, az eredmény pedig a morális hideg és az embergyűlölet. Mivel ez így van, az embernek tulajdonképpen fel kell nevelnie lelkében a morális meleget és az embermegértést, s ennek le kell győznie azt, ami a testiségből fakad.”  RUDOLF STEINER: Az ember mint a teremtő, alakító és alkotó kozmikus szó harmóniája –GA230

„ Előítéletekkel teli emberként születtem, és az elfogulatlan gondolkodást az életben kell megszereznem. És hogyan tudom itt megszerezni? Csakis és egyedül úgy, hogy nem csak az iránt érdeklődöm, amit magam gondolok, amit magam helyesnek tartok, hanem önzetlen érdeklődést alakítok ki minden iránt, amit az emberek gondolnak, és ami eljut hozzám, mégha olyannyira is tévedésnek tartom. Minél inkább a saját makacs véleményével büszkélkedik az ember, és csak ez érdekli, a világ fejlődésnek ebben a pillanatában annál jobban eltávolodik a világfejlődéstől, Krisztustól. Minél inkább kialakítja a másik ember véleménye iránti szociális érdeklődést, akkor is, ha tévedésnek tartja, minél inkább mások véleményével világítja meg a saját gondolatait, minél inkább a talán igazságnak tartott saját gondolatai mellé állítja azokat, amelyeket mások találnak ki , és tévedésnek tart , a lelke legmélyén annál inkább átérzi a krisztusi ígéret, amelyet az új krisztusi nyelv szerint kell értelmezni. Krisztus azt mondta: „ Amit cselekedtek eggyel is az én kicsiny atyámfiai közül, én magammal cselekedtétek.”.

Krisztus szakadatlanul megnyilatkozik az embereknek, egészen a földig napok végéig. És így szól ma azokhoz, akik meg akarják hallani: Amit a legkisebb testvéretek gondol, azt úgy kell tekintenetek, hogy én gondolom, és hogy veletek érzek, amikor más gondolatait a sajátotokhoz méritek, szociális érdeklődést mutattok az iránt, ami a másik lélekben megy végbe. Amit a legkisebb testvéretek véleményeként, életszemléleteként találtok, abban engem keressetek. – így szól gondolati világunkhoz. Krisztus, aki a a XX. század emberének – közeleg az idő – új módon akar megnyilatkozni. Nem úgy, hogy harnacki módon beszélünk Istenről , aki Jahve istene is lehetne, én is valóban az is, hanem úgy, hogy tudjuk, Krisztus minden ember istene. De nem találjuk meg, ha gondolatainkkal önzően megmaradunk saját magunkban, hanem csak akkor, ha gondolatainkat más emberek gondolataihoz mérjük, ha érdeklődésünket belső toleranciával bővítjük minden ember iránt, ha azt mondjuk: születésem révén elfogult ember vagyok, a Krisztus-impulzust a minden ember gondolatából eredő átfogó szociális gondolati érzékkel újjászületve találom meg magamban, ha nem kizárólag saját magamat tekintem minden gondolatom forrásának, hanem, ha a lelkem legmélyéig az emberiség egy tagjának tekintem magamat, akkor megtaláltam Krisztushoz vezető utat . ” RUDOLF STEINER: A társadalmi rejtély belső szempontja – GA193
forrás: antropozófia.hu