Egy szellemi hajnal első fényei IV.

Rudolf Steiner a Karácsonyi Gyűlés alatt megtartott előadásaiban többször is hansúlyosan mutatott rá arra a folyamatra, ahogy lépésről lépésre megváltozott az emberiség kapcsolata a világ egészével, ezáltal maga az emberi tudat is. Sokat számít az, ha nem csak valamilyen elvont emberiségfogalommal kapcsolódunk az előadások tartalmához. Fontos erőfeszítést tennünk azért, hogy beleéljük magunkat abba az objektív ténybe, hogy amikor a világtörténelemnek a múlt embereire ható alakítóerőiről olvasunk, akkor saját korábbi életeinkről is szó van. A burgenlandi, efezusi élményeik után Rudolf Steiner által megnevezett lelkek immár Nagy Sándorként és Arisztotelészként e három életben olyan tapasztalatokra tettek szert, amelyek egykor valamilyen formában, illetve részben saját meghatározó élményeink is lehettek.

Az előidőkben, amikor még különösen úgy éreztük, hogy a fejünk mélyen együtt él a Földdel, az emlékezésünk még helyhez kötött volt. „Az atlantiszi népek Ázsiába való vándorlásánál jön létre az átmenet a helyhez kötött emlékezésből a ritmikus emlékezéshez, ami aztán az ázsiai szellemi életben teljesedett ki. Aztán a Görögország irányában való gyarmatosításkor létrejött az átmenet a ritmikus emlékezésből az időbeli emlékezéshez, amivel ma is rendelkezünk. (…) Ha valaki ma emlékezik, ahogy mondjuk, mire tud emlékezni? Csak olyasmire, amit személyesen átélt születése óta. (…) Gondolják át azt a kort, amelyben a régi efezusi tanítványok működtek. Nem volt szükségük történelemkönyvekre. Felírni azt, ami történt, ez nevetséges lett volna számukra. Csak el kellett gondolkodniuk, mélyen el kellett gondolkodniuk, és a tudat mélyéről előbukkant az, ami történt. (…) Amikor azonban az embernek hagynia kellett, hogy elcsökevényesedjen az, ami korábban a lélekben emlékezeti erő volt, amikor kontár módon el kellett kezdenie leírni a világ eseményeit, történelmet kellett írnia, és így tovább, akkor kifejlődött az emberi bensőben a személyes emlékezés, a személyes emlékezet. Minden kornak megvan a maga missziója, a maga feladata. (…) az az időszak jött el, amelyben az ember Nyugaton a harmadik, negyedik keresztény évszázadtól kezdődően korunkig, földi élete folyamán teljesen a szellemi világon kívül élt; az a kor, amelyben a puszta fogalmak, eszmék és absztrakciók világában élt. Rómában maguk az istenek is absztrakciókká váltak.”

Fontos felfigyelnünk az alakuló lelki minőségekre, ahogy nem csak az emlékezet, hanem minden, ami kint volt, befelé húzódik az emberbe, és a világ átélése helyett egyre inkább a személyiség átélése lesz az alapvető élmény. Az istenek alkonyát a személyiség hajnala követi, de a háttérben az ellenerők igyekeztek megragadni a még gyenge individualitásokat (i.sz.666-Gondishapuri Akadémia impulzusa). A golgotai misztérium kibontakozó erői megakadályozták a „…Gondishapuri Akadémia szándékai szerinti magas fokú, de ördögi bölcsesség létrejöttét. GA 182”, amely az emberiséget végleg letérítette volna fejlődési útjáról. Ugyanakkor a krisztusi tett felfogásara még nem érett meg az emberiség: „A golgotai misztériumot az emberiség már nem úgy fogadta, mint ahogy annak idején a misztériumokat felfogták, különben egészen más fogalmaik lettek volna Krisztusról, aki a Názáreti Jézus emberi testében élt. Csak néhány embernek voltak még ilyen képzetei, akik misztériumokba beavatott kortársai voltak a golgotai misztériumnak. A nyugati emberiség legnagyobb részének nem voltak képzetei ahhoz, hogy a golgotai misztériumot szellemileg fogja fel.

Rudolf Steiner előadásaiban arról beszélt, hogy a hagyomány szerint Nagy Sándor hadjáratai alkalmával egészen a Paradicsom kapujáig hatolt, de „…csak az juthat be a Paradicsomba, akiben megfelelő alázat van. Nagy Sándorban nem lehetett meg a kellő alázat a kereszténység előtti korban, mert ezt csak a kereszténység hozta meg az emberiség számára.” A megfelelő tudati és lelki alapok megragadásához itt egy pillanatra érdemes emlékezetünkbe idézni, amit Steiner a Krisztus és az emberi lélek c. előadásában mondott a kereszténység hajnalán megjelenő Fekete-tenger parti titkos iskola életéről:”..megtanították nekik azokat a tanokat és alapelveket, amelyek a buddhizmusból eredtek, de át voltak hatva azokkal az impulzusokkal, amelyeket a kereszténység hozott a világba. (…) A tanítványok nagyobb része ilyen tisztánlátó maradt, mások azonban a megismerés, a pszichikai tisztánlátás képessége mellett kifejlesztették magukban a spirituális elemet is, ami nem választható el bizonyosfajta alázattól, bizonyos magas fokú áhítat képességétől. Ezek aztán eljutottak oda, hogy éppen ebben az okkult iskolában igen erősen be tudták fogadni magukba a Krisztus-impulzust.”

Az emberiség ekkor azonban a golgotai tett megértéséhez még a tudati lélek minőségének kifejlesztése előtt állt. Az ehhez szükséges alapokért „…Nagy Sándor hadjáratai következtében a természettudományos megismerés és belátás átkerült Ázsiába, és később legyengített formában különböző hadjáratok útján átkerült Spanyolországon keresztül Európába, de nagyon megrostált, legyengített formában.”.
Platón és Arisztotelész logikai írásairól így beszél Steiner: „Nála (Arisztotelész) az embernek soha nincs olyan érzése (,mint Platónnál), hogy olvasása közben kiemelkedik a testéből. Ha viszont az ember bizonyos meditációs előkészület után olvassa, akkor az az érzése alakul ki, hogy éppen a fizikai testben dolgozik. Arisztotelész révén éppen a fizikai ember jut előbbre. Ez dolgozik. Ez nem olyan logika, amelyet az ember csupán szemlél, hanem olyan logika, amely belsőleg dolgozik.” 
Karmikus összefüggések ezoterikus vizsgálatának III. kötetében részletesen olvashatunk arról, hogy a különböző rendekben miként is igyekezték megismerni a gondolatot, annak forrását, illetve magát a gondolkodást, és hogy ez miként függ össze a személyiség megerősödésével. „Az emberiség történelmi fejlődésének legutóbbi nagy fordulata, amit már többször emlegettünk, a XV. század első harmadában következett be, ez az értelmi vagy kedélylélek fejlődésének korszakából a tudati lélek korába való átmenet. Olyan korszakban élünk, amelyben az emberiség most a tudati lelket fejleszti, és amelyben veszendőbe megy az embernek a természet erőivel és mélyebb impulzusaival, vagyis a természet szellemiségével való összhangjának igazi belátása. …Ma arról van szó, hogy ha az ember hajlandó arra, hogy történelmi belátás alapján emberismeretet szerezzen, akkor újra meg kell ismernie az embernek az emberen kívüli természethez való viszonyát.”. Ezzel a céllal a XV. századtól már erőteljesen bontakozott ki a rózsakeresztes mozgalom, amely a teljes embert ragadta meg: „ …hatalmas nyugalom volt az, amit az így kioktatott tanítványok mesterüktől magukkal vittek. És az arckifejezés nyugalmából, ami a nagy vigasz eredménye volt, az arckifejezés nyugalmából fejlődött ki fokozatosan az a szelíd tekintet, amin keresztül aztán az ég szavai felhangzottak. … egy olyan tanítás volt ez, ami a teljes embert ragadta meg, és az emberi lélek saját lényét hozzákapcsolta a kozmikus-szellemi szférához.”

Ismerjünk meg részleteket Rudolf Steiner 1923. december 27-én, a gyűlésen megtartott beszédéből:

Kedves Barátaim!

Engedjük ismét szívünkbe hatolni a szavakat, amelyek a szükséges önismeretet helyesen adják meg számunkra az idők jeléből:

Emberi lélek!
A végtagokban élsz
Amelyek a világtéren át
A szellem tengerlényébe visznek;
Gyakorold a szellemre emlékezést
A lélek mélyén,
Hol a világteremtő létben
A saját Én
Az Isteni Énben él;
És ekkor igazi életet élsz majd
Az emberi világban.

Emberi lélek!
A légzésben és szívverésben élsz,
Melyek az idő ritmusán át
Saját lelki lényed megérzéséhez vezetnek:
Gyakorold a szellemről gondolkodást
A lélek egyensúlyában
Hol hullámzó és
Világot teremtő tettek
A saját Ént
A Világ-Énnel egyesítik;
És valóban érezni fogsz
Az emberlélek működésében.

Emberi lélek!
A fej nyugalmában élsz,
Mely az öröklét mélyéről feltárja
Néked a világgondolatokat:
Gyakorold a szellem látását
A gondolatok nyugalmában,
Hol örök isteni célok
Világlények fényében
A saját Ént
A szabad akaratnak
Ajándékozzák
És valóban gondolkodsz majd
Az emberi szellem mélyén.

E világ-igékből ismét ritmust írunk lelkünk elé, hogy lassanként megközelítsük szellemileg struktúrájukat. Az elsőből a következő szavakat vegyük:

A saját Én
Az Isteni Énben
él;

A második mondásból, amely egy második lelki folyamatot tartalmaz:

A saját Ént
A Világ-Énnel
egyesítik;

A harmadik mondásból:

A saját Ént
A szabad akaratnak
Ajándékozzák

Ezzel a megfelelő ritmusba egyesítjük a szavakat, amellyel ezek a szavak mindig összecsengenek és belső lelki összefüggésük van azzal, amit a táblára írtam:

És ekkor igazi életet élsz majd
Az emberi világban.

A második mondásból:

És valóban érezni fogsz
Az emberlélek működésében.

A harmadik szakasz ennek harmóniájába cseng ki:

És valóban gondolkodsz majd
Az emberi szellem mélyén.

Ha megfigyelik, kedves barátaim, e mondások belső ritmusát, azután megjelenítik lelkükben e belső ritmusokat és megfelelő meditációt végeznek magukban róla, vagyis gondolati elmélkedést, akkor azt fogják találni, hogy e mondásokat a kozmikus titkok elmondóinak érzik, amennyiben ezek a kozmikus titkok emberi önismeretként támadnak fel az ember lelkében.

a saját én
az isteni én-ben
él él emberi világban
a saját én-t
a világ-én-nel
egyesítik érez emberlélek működésében
a saját én-t
a szabad akaratnak
ajándékozzák gondolkodik emberi szellem mélyén
Rudolf Steiner: A karácsonyi gyűlés. Az Általános Antropozófiai Társaság megalapítása(GA260) forrása: antropozófia.hu

Ajánló: BERNARD LIEVEGOED – AZ ALAPKŐRE ESZMÉLÉS (pdf) >>>