Egy szellemi hajnal első fényei VIII.

Dr. Ita Wegman1935. Februárjában Maria Röschlnek írt levelének fontos részlete:

„Sokáig gondolkoztam azon, milyen szerepet kell vállalnom ebben az Antropozófiai Társaságban, amelyet Rudolf Steiner a Karácsonyi Üléssel még egyszer egységgé kovácsolt. Mint Ön is tudja, egyáltalán nem lehetett véghez vinni azt amit Rudolf Steiner a Karácsonyi Üléssel akart. Kezdettől fogva igencsak erős ellenállás volt tapasztalható, és ezt ő a Karácsonyi Ülésen az esemény megtörténte után rögtön tudta. Aztán tíz évig küzdöttünk azért, hogy a Karácsonyi Ülés elvei mégis áttörjenek. Az ellenállás azonban sajnos akkora volt, hogy nem lehetett elérni az áttörést, és most tényleg bekövetkezett az Antropozófiai Társaság szétválása. Érdekes módon, amikor az események a végsőkig kiéleződtek, lebetegedtem, így sem milyen megbeszélésen és semmilyen döntésben nem tudtam részt venni. Ezt figyelemre méltó jelnek találtam és úgy értelmeztem, hogy tulajdonképpen már semmi dolgom ezekkel a földi dolgokkal, és amikor egyre betegebb lettem, úgy véltem, már semmi keresnivalóm nincs a földi síkon.Egy a szellemi világban átélt élmény azonban valami mást mutatott nekem. Nem a szellemi világban vártak engem, hanem a Rudolf Steinerrel való találkozáskor, ahol a Krisztus-lény is jelen volt, az volt az elvárás, hogy még valamit véghez vigyek a Földön. Attól a pillanattól megkaptam az erőt ahhoz, hogy gyógyulásomat én magam vegyem kézbe.
Hogy milyen a feladataim, nem közölték velem. Értem is, hogy ezt a saját erőmből kell megtalálnom. Dornachtól oly távol tartózkodva mindig éreztem, és biztos voltam abban, hogy magamat semmitől nem zavartatva a szívemben kell hűnek maradnom ahhoz, amit Rudolf Steiner a Karácsonyi Üléssel el akart ültetni a világban. De természetesen nem eshettem abba az illúzióba, hogy olyan után sírjak, ami nem volt lehetséges, nem ragadhattam bele a siránkozásba és a semmittevésbe, hanem meg kellett hoznom egy bizonyos döntést, olyan döntést, ami a munkát lehetővé tette. Egy egy nap teljesen világos lett előttem, hogy Rudolf Steiner Alapimpulzusához kell visszanyúlnom, amelyet az új társaságnak akart adni, amikor a szellemi világban lévő szellemi egyesületből (Mihály-iskola) le akarta hozni azt, sokkal erőteljesebben, mint korábban, amit ott Mihály tanított.Hallottam Rudolf Steinertől néhány dolgot erről az iskoláról, valamint az én és az Őhozzá fűződő kapcsolatáról is. Ehhez az impulzushoz akarok visszatérni, mint ahhoz a leglényegesebb elemhez, amely a Karácsonyi Ülésen történt nagyon erősen össze akarom kötni vele magam, és belőle kiindulva akarok cselekedni. Hogy ebből mi lesz, most még nem tudom megmondani, felkészülök és várok, sehol nem akarom magam előtérbe helyezni, sem lekötni. Ha van valami jó ebben az impulzusban, és lesznek emberek, akik lelkesedni tudnak ezért az impulzusért, valami majd alakul belőle. A jövő csíráját hordozza magában, és ez a legfőbb, amit Rudolf Steiner rábízott a földi emberre.
Amit az első osztályként kaptunk, és most sokak kezében ott van, még messze nincs kimerítve, de másképp kell bánni vele, mint ahogy az idáig történt. Lassan tapogatózom itt, és e tapogatózás közben megvilágosodnak a dolgok. Valamennyi régi formát, az antropozófia legutolsó formáját is, alaposan tönkretették, most úgy tűnik nekem, mintha többé már nem az antropozófia életéhez kellene formát keresni, hanem az egyes ember maga jelenti azt a formát, amellyel az antropozófia egyesülni kíván. Ahol ez megtörtént, az emberek egymásra találnak és egyesülnek, hogy az igaz szellemi egyesület tagjává legyenek. Többé nincs szükség a Társaságra, mert az antropozófia már a Földön van. Ez most az egyes embereken múlik, akiknek a fejlődésből kiindulva közösen kell majd egy olyan, magasabb egyesületet alkotniuk, amely a szellemi világban gyökerezik. Így minden individuális fejlődés, az egyes ember mindennemű szabadsága biztosítva van, és az egyes ember a saját belátása alapján érzi magáról, hogy kapcsolatban áll-e a szellemi egyesülettel vagy a Mihály iskolával. Így hangzott ez fel a belső világomban. Minden azon múlik, hogyan állok én magam benne ebben az impulzusban. A többi majd alakul magától.”Forrás: az antropozófához kapcsolódok számára igazi kincset jelentő.”

Forrás: A szív megerősítése. Egy misztériumiskolázás a jelenből – Ki volt Ita Wegman? IV. kötet ; ford. Almási Katalin; ProNatura Manufaktúra Kft. megvásárolható >>>