Mi hívta életre a Szent Grál történetét?
“Már gyakran beszéltem önöknek a Golgotai misztériumnak azon felfogásáról, amelyet azok tartottak, akikben az ősi, kereszténység előtti beavatási tudás maradványai fennmaradtak. Erre utal maga a Biblia is – a három napkeleti bölcs vagy király érkezése. A csillagok titkainak ismeretében előre látják a közelgő Krisztus-eseményt, és elindulnak, hogy azt megkeressék. A három bölcs tehát elsősorban olyan emberek példája, akiket kevésbé a Názáreti Jézus földi személyisége foglalkoztat, mint az a mindent eldöntő tény, hogy egy Szellemi Lény szállt alá a szellem és a lélek világaiból, hogy Krisztus eljött, hogy a Názáreti Jézus testében lakjon, és hatalmas lendületet adjon a föld további fejlődésének. Ezek az emberek a Golgota eseményét teljesen érzékfeletti nézőpontból szemlélték. Az érzékfeletti igazság meglátása olyan emberek számára volt lehetséges, akikben a beavatás ősi elvei életben maradtak, mert ennek az érzékfeletti, a föld természetes és történelmi életében érthetetlen Eseménynek a megértését ezen ősi beavatási tudás segítségével lehetett elérni.
De egyre nehezebbé vált a Beavatás ezen ősi alapelveinek életben tartása, és ezért egyre lehetetlenebbé vált megfelelő nyelvet találni, amelyen át lehetett volna adni, hogyan jött le Krisztus az érzékfeletti világokból, hogyan ment át a Golgotai misztériumon, és hogyan működik az Ő Ereje tovább a Föld egész későbbi fejlődésében. Az embereknek egyszerűen nem volt módjuk arra, hogy a fogalmaikat és elképzeléseiket úgy alakítsák, hogy olyan szavakat találjanak, amelyekkel kifejezhetnék azt, ami Krisztuson keresztül és a Golgotai misztériumon keresztül ténylegesen megtörtént.
És így annak érdekében, hogy ezt a Titokzatosságot szavakba öltöztessék, az emberek egyre inkább a képi megjelenítési formákra kényszerültek. Ilyen például a Szent Grál története, a drága kehely története, amelyről egyrészt azt mondják, hogy az a kehely, amelyben Jézus Krisztus az utolsó vacsorán részt vett apostolaival, másrészt az a kehely, amelybe a római katona a kereszt lábánál felfogta a Megváltóból folyó vért. Ezt a Kelyhet aztán Angyalok vitték … és itt van az érzékfeletti érintése, amelyet tétova szavakkal adtak át, mert amit a régi beavatottak világos fogalmakban tudtak volna átadni, azt most csak képek közvetíthetik … ezt a Kelyhet Angyalok vitték a spanyolországi Mont Salvatba, és ott fogadta be a nemes Titurel király; ő templomot épített a Kehelynek, és ott laktak a Szent Grál Lovagjai, őrködve és vigyázva a kincs felett, amely a Golgotai misztériumból továbbáramló impulzusokat pajzsként őrzi.
És így van ott egy mélyen ezoterikus áramlat, amely átmegy egy misztériumba. Egyfelől ennek a mélyen ezoterikus áramlatnak a hatását érzékeljük az ázsiai akadémiák alapításában, ahol az emberek az ókori görög filozófust, Arisztotelészt tanulmányozták, és a Golgota eseményét az arisztotelészi fogalmak segítségével igyekeztek megérteni. Később, az európai civilizációban egy olyan költeményben, mint a Parsifal, látunk kísérleteket arra, hogy ennek az ezoterikus áramlatnak az élő tartalmát képekben közvetítsék.”
Rudolf Steiner: Az emberiség világtörténelmének alapimpulzusai (GA216)