A színpompás levelek mögé pillantva
“Nos, látják, ha a sárgát nézik, ezt kell lelkük elé idézniük (ám ezt érzésben, nem absztrakt értelemmel kell mérlegelniük): amikor befogadom a sárgát, ez tulajdonképpen oly módon hat rám, hogy bensőleg továbbél bennem. A sárga bensőleg továbbél bennem. Gondoljanak bele, hogy a sárga derűssé tesz minket. Derűsnek, vidámnak lenni azonban alapjában véve azt jelenti, hogy egy nagyobb benső lelki elevenség tölt el minket. Tehát tulajdonképpen a sárga révén énünk felé fordulunk bensőnkben, énünkre jobban ráhangolódunk. Más szavakkal, átszellemítődünk.
Ha tehát Önök a sárgát ős-lényege szerint tekintik, amiként kifelé elhalványodik és elképzelik, hogy bensőjükbe világít, mivel fény-szín, s ha belül szellemként ragyog fel, akkor ezt kell mondaniuk:
A sárga a szellem fénye.
A kék az önmagába húzódás,
megsűrűsödés, benső maga-megtartás, a lélek fénye.
A vörös a tér egyenletes kitöltöttsége, az élő fénye.
A zöld az élet képe, és a vörös az élet csillogása, az élet fénye. Ez csodálatosan szépen mutatkozik meg Önöknek, ha megkísérlik, hogy egy fehér felületen lévő vörös színt szemléljenek, egy eléggé telített vöröset; azután gyorsan másfelé néznek, és egy zöld utóképet fognak látni, ugyanaz a felület zöld utóképként jelenik meg. A vörös belevilágít Önökbe; a bensőben saját képét alkotja meg.
De vajon mi ez a kép, az élőnek a képe a bensőnkben? Ki kell oltani az életet, hogy kép keletkezzen. Az élőnek a képe a zöld. Nem csoda, hogy a vörös, mint fény, ha Önökbe belevilágít, zöldet ad, mint önnön képét.
így tehát ezt a három egészen másfajta színt kaptuk. Ezek az aktív természetű színek. Ezekben fénylő jelleg rejlik, bensőleg bizonyos módon differenciálódva; a többi szín nyugodt kép. Van ebben valami, aminek analogonját megtalálhatjuk a kozmoszban. A kozmoszban az állatövi csillagképek, melyek önmagukban nyugvó képek, ellentétben állnak a bolygókkal, melyek differenciálólag hatnak a kozmoszra. Ez csupán hasonlat, de olyan hasonlat, aminek belső lelki alapja van. Azt mondhatjuk: a fekete, fehér, zöld és őszibarackvirág-szín mint nyugalomban lévő fejti ki hatását. Még akkor is, amikor mozgásban vannak, egymásba áradnak, bensőleg nyugalomban kell lenniük – mint a fekete-fehérnek az őszibarackvirág színben. És a másik három színárnyalatban, a vörösben, sárgában és kékben benső mozgás, bolygó-jelleg van. – Állócsillag jellegű minőség van a fekete, fehér, zöld és őszibarackvirág-színben; bolygó-minőség van a sárgában, vörösben és kékben. A sárga, vörös és a kék befolyásolják a többi színt. A fehéret a sárga és a kék zöld színűre árnyalja; az őszibarackvirág-színt a vörös árnyalja, amikor belevilágít az egymásba játszó fehérbe és feketébe.
Itt egyfajta szín-kozmosz áll Önök előtt. Látják a világot egymásba játszó színekben, és látják azt is, hogy valóban a színekhez kell fordulnunk, ha törvényszerűségeiket akarjuk tanulmányozni. Nem kell a színtől elfordulva valami máshoz folyamodnunk, hogy felvilágosítást kapjunk róla, hanem meg kell maradnunk a színnél. S ha eljutunk a színekre vonatkozó felfogáshoz, akkor lehetőségünk van arra is, hogy magukban a színekben meglássuk kölcsönös vonatkozásaikat, azt, ami bennük fénylő, csillogó, vagy ami bennük árny-szerű, kép-jellegű.”
Rudolf Steiner: A színek lényegéről – EGY SZÍNTAN VÁZLATA ( GA291)