A magyarság esszenciáját

” Az ember tulajdonképpen több születést él át. Először is a fizikai születést. Ekkor csak az születik meg, amit fizikai testnek nevezünk. Ezt mindeddig az anya fizikai burka vette körül. Ez az első állapot a gyermek hétéves koráig tart; addig az éteri burok veszi körül. A nemi érettség körül kiszabadul ebből a burokból is, és megszületik az asztráltest. Huszonegy éves korában pedig megszületik az én.

Ha megnézzük ezt a fejlődést, azt mondhatjuk, hogy ez minden embernél bizonyos törvények szerint megy végbe. Követhetőek bizonyos szabályok, melyeket „A gyermek nevelése szellemtudományos szempontból” című kis írásomban közöltem, és üdvös, ha ezeket követjük. Ehhez azonban hozzájárul még az is, ami minden embernél individuális: egy benső áramlat, amely párhuzamosan halad az elsővel. A második áramlat az elsőben megy végbe. Ez a második magában foglal mindent az illető régebbi életeiből és tapasztalataiból. A fejlődés külső és benső áramlata közötti különbség mindenkinél felismerhető, különösen azonban a kiemelkedő jellembeli tulajdonságokkal rendelkező embereknél.

Petőfi egy magyar költő. Honfitársai valami egészen különlegeset láttak benne. Magyarsága lírai költeményeiben jut kifejezésre. Felismerhető belőlük a magyar akarat, érzés és gondolkodás. Ha utánanézünk, megtudjuk, hogy egyáltalán nem Petőfinek hívták, az apja szerb volt, az anyja pedig horvát. Semmi magyar nem volt Petőfiben. Benne az épült fel, ami nem volt magyar: ez volt a külső fejlődés. Azután ott van a belső fejlődés, ami azt tükrözi vissza, ami a régebbi életekből jelen van: a magyarság esszenciáját.” Rudolf Steiner: KRISZTUS MEGJELENÉSE AZ ÉTERI VILÁGBAN – részlet