A sport hatása

“Mint tudják, mi most a materializmus korában élünk. Azok, akik leginkább vonzódnak a materializmushoz, Nyugaton élnek. Az ősi kultúrával rendelkező, napkeleti, ázsiai emberek nem vágynak különösen arra, hogy a Földhöz tartozzanak. Ők siralomvölgynek tekintik a Földet –sokkal inkább, mint a keresztények. A Keleten, Ázsiában élő ember szeretne a lehető leggyorsabban eltűnni a földről.
De a nyugati ember nagyon-nagyon szereti a Földet. Ha nem is mondja ki, de a legszívesebben mindig a Földön maradna. Ezért aztán azt szeretné – most közbevetőleg el kell valamit mondanom Önöknek. Az étertest az égitesteknek megfelelően akar mozogni. Az égitestek körben forognak, a Föld is körben forog. Az étertest is szeretne körforgást végezni, azonban a fizikai test ki akar lépni ebből a körből. Kemény munkával ki tud törni a körből.
De tegyük fel, hogy a nyugati jólétben élő ember nem végez kemény munkát. Mi a helyzet? Kényelmetlennek érzi, hogy az étertest állandóan piszkálja. Az ilyen bifsztek-evő embert folyton piszkálja, kínozza az éterteste, amely szeretne kerek mozdulatokat végezni, szeretné követni az égitestek mozgását. A mindenségit, ez aztán kellemetlen! Az étertest folyton táncolni akar, szép kerek mozdulatokra törekszik – de a bifsztek-evő nem tudja követni. Edzeni akarja tehát fizikai testét, hogy legyen ereje ellenállni az őt körbe húzó étertestnek – elkezd sportolni. Nemcsak tornázik, hanem sportol is. A sportolás eredményeként az ember teljesen eltávolodik étertestétől, és csakis a fizikai-földi mozgásokat követi.
Egyre jobban kötődik a Földhöz, és mindinkább eltávolodik a szellemi világtól.
Ne gondolják, hogy az ember csak akkor távolodik el a szellemi világtól, ha nem gondolkodik róla; akkor is eltávolodik tőle, ha túl sokat sportol, ezáltal a fizikai testét elvonja az étertesttől. Ez borzasztó az ember számára, sőt, mondhatnám, aggasztó dolog. Minél többet sportolnak az emberek, annál inkább megfeledkeznek a szellemiségről, és haláluk után nagyon hamar vissza is jönnek a szellemi világból. Úgyhogy ha mindaz, ami nyugaton van, nem kapna némi szellemiséget, akkor a Földet fokozatosan csak olyan emberek népesítenék be, akik már nem is akarnak visszatérni a szellemi világba. De akkor előbb-utóbb csak olyan emberek élnének a Földön, akik azt tönkretennék. Lassacskán ez el is kezdődik.
A jelenleg élő emberek ezt már erősen érzik. De ha az emberek már egyáltalán nem akarnak étertestükhöz igazodni, csakis a fizikai testükhöz, az szörnyű állapotokat fog eredményezni a Földön. Ezen megint csak a szellemtudománnyal segíthetünk. Ez azáltal lehetséges, hogy az embert a fizikai testhez láncoló, a földi létet hangsúlyozó mozdulatokkal szembe másféle mozgást helyezünk.
Manapság az ember számára a földi lét a legfontosabb. Miután Önök már sok előadásomat hallották, bizonyára megértik, hogy az embernek – anélkül, hogy nyárspolgár lenne – vérzik a szíve bizonyos dolgok láttán.
Az elmúlt nyáron például Angliában jártam. Amikor onnan elutaztunk, egész Anglia izgatottan várta az esti lapokat egy nagyon fontos hír miatt. Mi volt ez a fontos esemény?
A futballmérkőzés eredménye!
Most éppen Norvégiából jöttünk vissza. Sokan kísértek ki minket a vonathoz, ahol már alig lehetett megmozdulni a rengeteg ott tolongó embertől. Amikor a vonat elindult, felharsant a „hurrá, hurrá” kiáltás. A következő állomáson „éljen, éljen” kiáltással fogadták a vonatot. Persze ez nem nekünk szólt. Megtudtam, hogy futballisták utaztak a vonaton, akik Közép-Európából érkeztek északra, és most utaztak haza.
Mi érdekli ma az embereket? Nem annyira egy olyan esemény, amelytől sok millió ember jóléte függ, mint a fizikai testet az étertesttől elvonatkoztató dolgok. Az ember lassan földi állattá válik.
A világszerte elterjedt és egyre jobban terjedő mozgásokkal másfajta mozgást kell szembeállítanunk: az euritmia mozdulatait. Ezek az étertesthez igazodnak. Láthatóak lesznek általa az étertesttel véghezvitt mozdulatok. Ha a sportot nézik, azt a mozgást látják, amit a fizikai test visz véghez.
Ez rendkívül fontos, mert ezzel egyidejűleg nő a vágy a sport iránt. Nem akarok általában a sport ellen szólni. Ha olyan emberek sportolnak, akik ezen kívül munkát is végeznek, akkor helyénvaló a sport, mert a munka közben több természetellenes mozdulatot kell megszokni. Ha a sportba a fizikai embernek megfelelő természetes mozdulatokat viszünk bele, akkor helyénvaló ez a fajta felüdülés. De mi ez a mai sportolás, amelyen olyan emberek vesznek részt, akiknek nincs is szükségük felüdülésre? Akadnak manapság olyan sportolók, akik reggel elmennek a templomba, és imádkoznak: „Hiszek egy Istenben…” Aztán kimennek a sportpályára. Ott ugyan nem foglalják szavakba, amit tesznek, de amit tesznek, az körülbelül így fogalmazható meg: „Nem hiszek egy Istenben, aki megajándékozott egy étertesttel, ami nem érdekel. Húsban és csontban hiszek, ez az én boldogságom!” Látják uraim, ez a tudat alatti szükségszerű következménye annak, ami ma történik. Nemcsak attól materialista valaki, hogy azt mondja: hallani sem akar a szellemiségről, hanem amint láttuk, attól is, hogy olyan dolgokat művel, amelyek az egész embert elszakítják a szellemtől.
Például, ha valaki eltéved az erdőben a köd miatt, akkor az ember nem lát semmit, akkor a fizikai test nem ismeri ki magát. Az étertest viszont a saját mozgását akarja követni, az pedig körkörös. Körmozgást végez, és magával viszi a fizikai testet! Ez nem olyan nagy baj, hiszen visszaérkezik oda, ahonnan elindult. Ha az ember forog, az sem olyan nagy baj; ide-oda ingázik az étertest és a fizikai test között. Ez azért van, mert az ember mindkettőhöz tartozik, mindkettőt fejlesztenie kell. De nyugaton ma általános az a hajlandóság, hogy az ember el akar szakadni az étertestétől, és kizárólag a fizikai testét akarja követni. ennek eredménye a tulajdonképpen káros, szörnyű materializmus. Mert a gondolati materializmus nem a legkárosabb. A legkárosabb az a materializmus, amely az embert az állat szintjére süllyeszti.
Mi sem könnyebb, mint azt mondani: ez az ember egy nyárspolgár, a sport ellen lázít, pedig a sport nagyon hasznos. De én nem lázítok a sport ellen. Hadd sportoljon, aki akar, hiszen az ember szabad lény! De teljesen tönkreteszi magát, mint embert, ha csak a sport felé fordul.
A sportolók nem szeretnek gondolkodni. Gondolkodni ugyanis csak az étertesttel lehet. Akárhogy is erőlködnek, a fizikai testtel nem tudnak gondolkodni. Ezért arra a kérdésre, hogy húst vagy csupán növényeket együnk-e, hogy jobban tudjunk gondolkodni, csak azt válaszolhatom: táplálkozással nem lehet serkenteni a gondolkodást – azt csak az étertest által lehet.”

Rudolf Steiner: Ritmusok a kozmoszban és az emberi lényben, hogyan jutunk el a szellemi világ látásához? (GA350)