Kvarckristály – miért is van az antropozófia?
“Ha azonban az ásványvilág számára jövő áramlást szemléljük, akkor van egy ellentétes irányú áramlásunk is és ezek összetalálkozásából jön létre az ásványvilág formája. Itt egy áramlás, majd egy ellentétes, megint egy áramlás, majd újból egy ellentétes és így tovább; és ezeknek a kozmikus mindenségből érkező egymással szembejövő áramlásoknak a szabad találkozásából jön létre az ásvány.(…) A kvarckristály a valóságban úgy képződik, hogy minden oldalról a szellemi elem veszi körül, azok egymást tükrözik és szabadon lebegve látják azt a szellemi világmindenségben. A minden oldalról tökéletessé formálódott kristályok mindegyikében egy kis világot láthatunk. A valóságban azonban sokféle kristályforma létezik: kocka, oktaéder, tetraéder, dodekaéder, rombikus, dodekaéderes, monoklínikus, triklínikus alakzatok, mindenféle lehetséges formáció. Ezeket látjuk. Látjuk, ahogy az áramlások összejönnek, egymással találkoznak. Itt egy kvarckristály, egy hatoldalú prizma, melyet hatoldalú piramisok alkotnak; amott egy sókristály, mely kockaformájú; emez pedig egy dodekaéderes piritkristály. Mindezt látjuk. Minden kristály úgy jön létre, ahogy elmondtam és tulajdonképpen azt kell mondanunk, hogy nemcsak egy világ van, hanem annyiféle megformált világáramlás, vagyis annyi térbeli világ létezik, ahány kristályból a föld összetevődik. – Mérhetetlen világokba látunk bele. Nézzük a sókristályt és azt mondjuk: a valóság odakint van a világmindenségben ; a sókristály számunkra olyasvalamit jelenít meg, ami az egész térbeli világot ezzel a valósággal hatja át: egy önmagába zárt világ. – Nézzük a kockaformájú, vagy dodekaéder alakú piritkristályt. Azt mondjuk, hogy itt a világmindenségben olyasvalami van, ami az egész teret betölti; a kristály számunkra kifejeződése, manifesztációja egy egész világnak. – Sok lényt látunk, és ezeknek mindegyike egy világot zár magába. Mi pedig emberekként itt állunk a földön és megállapítjuk, hogy a földi világban számos világ tényei találkoznak. Miközben pedig mi, emberek a földön gondolkozunk és cselekszünk, gondolkozásunkba és cselekvésünkbe a legkülönfélébb lények gondolatai és cselekvései szövődnek bele. – A kristályok mérhetetlen sokféleségében rengeteg sok lény megnyilatkozását látjuk, kik matematikai-térbeli alakban a kristályokban élik ki magukat. A kristályokban az isteneket szemléljük.
Sokkal fontosabb azonban, hogy a világmindenség tisztelete, sőt, egyfajta imádása hassa át a lelkünket ezen csodálatos titkok láttán, mint hogy csak a fejünkben legyen azokról valamiféle elméleti tudásunk. Az antropozófiának a világmindenség ilyenfajta átélésére kell rávezetnie az embert. Legyen képes az ember az antropozófia segítségével minden egyes kristály nézésekor isteni működést látni a világmindenségben. Akkor az ember lelke telítődik a mindenség tartalmával, nemcsak a feje gondolatokkal. Az antropozófiának legkevésbé az a dolga, hogy a fejeket gondolatokkal töltse meg. Az antropozófia azért van, hogy az egész ember megvilágosodjon, tisztelettel és imádással teljen el a világmindenség iránt. A világ minden tárgyába és minden folyamatába vonuljon be az embernek ez a – hogy úgy mondjam – belső lelki áldozati szolgálata; és ez az áldozati szolgálat váljon ismeretté.”GA243