A fák különös élete II.rész
„Mikor így lassan, 30 év alatt körbejár, lerajzolva itt lenne a Szaturnusz pályája, s látható, hogy időnként a Föld egy-egy területét süti, de azután azt a foltot a Földön keresztül is át tudja dolgozni. Ilyenkor mindig a levegő hőállapotától függ. hogy a Szaturnusz erői mennyire férkőznek hozzá a Föld növényi életéhez. Hideg levegőn át nem érik el, meleg levegőn keresztül elérik a növényeket. És hol láthatjuk tevékenységüket a növényi életben? Ott láthatjuk, ahol nem egyéves növények keletkeznek (melyek egy év alatt kifejlődnek s el is múlnak, csak magvaikat hagyva vissza), hanem, ott ahol s ez az, amit a Szaturnusz a hőerők segítségével Földünkön művel – évelő növények jönnek létre. Mert a fásodó héjakban, a fák kérgében, mindabban, ami a növényt évelővé teszi, azoknak az erőknek a hatását látjuk, melyek a hő kerülő útján jutnak a növényekbe.
Ez abból adódik, hogy a növények egyéves volta és rövid életre korlátozottsága összefüggésben áll a rövid keringési idejű planétákkal. Ezzel szemben minden, ami ebből az átmenetiségből kiszakítja magát, ami a fákat kéreggel és fás héjjal veszi körül – hosszú életűvé téve azokat – összefügg a meleg és hideg kerülő útján át ható bolygók erőivel. Ezek keringési ideje is hosszú, a Szaturnuszé 30, a Jupiteré 12 év.
…ha a tölgyet helyesen, a megfelelő Mars-periódusban telepítik, bizony másképpen fog gyarapodni, mintha csak gondolkodás nélkül, akármikor ültetnék. Vagy például tűlevelű fák telepítésekor a Szaturnusz erők játszanak olyan nagy szerepet, hogy egészen más jön létre, ha a fenyvest a Szaturnusznak úgynevezett felszálló szakaszában ültetik, mint ha más periódusban. Az, aki áttekinti az ilyen dolgokat, egészen pontosan meg tudja mondani, sőt látja is abban, ahogyan a telep növekedni akar vagy nem akar, hogy az erőösszefüggések ismeretében vagy anélkül végezték-e a munkát. Mert ami nem jelenik meg a szemünk előtt nyíltan, az élet intimebb viszonyaiban mégis előtűnik. Tegyük fel például, hogy olyan fát használunk tüzelésre, amit a kozmikus periódusok megértése nélkül ültettek a földbe. Ez a fa nem ad olyan egészséges meleget, mintha megértéssel telepített fával fűtenénk. Éppen a hétköznapi élet intimebb viszonyaiban, ahol mindez így jelentkezik, éppen itt tűnik fel az ilyen dolgok hihetetlenül nagy jelentősége – de az emberek számára az élet ma már egészen gondolat nélkülivé lett. (…)
A fa különbözik a közönséges egyéves növénytől, amely lágyszárú marad. A fa körülveszi magát héjjal, kéreggel. Tulajdonképpen mi a fa lényege, szemben az egyéves növénnyel? Hasonlítsunk csak össze egy fát egy földhányással, egy humuszban nagyon gazdag dombbal, melyben rendkívül sok többé-kevésbé bomlásban lévő növényi, és talán állati eredetű anyag is található.
Mondjuk (rajz), hogy ez volna a földhányás, tegyünk bele egy kráter formájú mélyedést, ez egy humuszos föld-domb – és ez itt a fa. Kívül a többé vagy kevésbé szilárd anyag, s belül növekszik az, amiből kialakul majd a fa. Csodálkoznak, hogy ezt a két dolgot miért rajzolom egymás mellé? Több rokonság van köztük, mint gondolják! Mert ez a földszerűség, melyet ilyen módon bomlásban lévő anyagok járnak át, önmagában éteri elevenségét hordoz. És ez a fontos. Mert ha rendelkezünk ilyen földszerűséggel, amelyik különös alkotottságában éteri elevenséget tartalmaz, az ilyen föld már azon az úton van, hogy a növények külső burkolatává legyen. Csak éppen nem jut el odáig, hogy olyan növényi burokká váljon, amely a fa héjába, kérgébe behúzódhatna. Elképzelhetik, hogy a természetben nem juthat el odáig. Ahelyett azonban, hogy éteri elevenből eredő, jellegzetes tulajdonságú humusszal telt földhányás képződne – ez a domb egy magasabb fokon jelenik meg, és a növényt mint héj, mint kéreg veszi körül (a fánál).
Ha ugyanis a földfelszín valahol elkülönül a föld belsejétől, így mindaz, ami egy tájban a normális szint fölé emelkedik, különösen hajlamos lesz rá, hogy az élettel, az éteri elevenséggel átszövődjön. Könnyebb lesz a közönséges, ásványi talajt humusz jellegű anyagokkal, vagy csak egyszerűen bomlásban lévő hulladékkal átjáratni, ha a földet halomba hordjuk, s a fenti anyagokat ebbe a dombba elegyítjük. Így maga a földszerű is az elevenedés, a növényrokonság tendenciáját mutatja. Ugyanez a folyamat játszódik le a fa képződése során. A föld feltüremkedik, feltornyosodik, körülveszi a növényt, éteri elevenségét a fa köré adja. Miért?
Mindezt azért mondom el, hogy felébresszem Önökben a növényt körülzáró kontúrok és a növényt körülvevő talaj belső rokonságának képzetét. Egyáltalában nem igaz, hogy a növény élete a maga kontúrjainál, a közvetlen környezeténél megszűnik. Ugyanis az élet mint olyan folytatódik a gyökereken át a talajban. Sok növény esetében nem is találunk éles határt a növényben lévő és a növény életét körülvevő élet között.”
Rudolf Steiner: A mezőgazdálkodás gyarapodásának szellemtudományos alapjai (GA327) – forrás: antropozofia.hu
