Január 15. és február 15. között…
“Köztudott, hogy a föld felett több oxigén van a levegőben, a föld alatt több a szénsav, de hogy ez min alapszik, azt már megint nem tudják. Azon alapszik, hogy a levegő is át lesz szőve egy árnyalatnyi finom elevenséggel, mikor a talaj abszorbeálja, felszívja. Így van ez a hővel és a levegővel, átszövi őket egy árnyalatnyi élet, mikor a földbe felvétetnek.
Más a helyzet a vízzel és a földszerűvel, mert ezek a földben még inkább halottak, mint kívüle. Elveszítenek valamit külső életükből, de éppen ezáltal nyernek képességet, hogy a legtávolabbi kozmikus erőknek legyenek kitéve. Az ásványi szubsztanciáknak emancipálódniuk kell a közvetlen talaj feletti világtól, ha azt akarják, hogy a távoli kozmikus erők áthassák őket. Jelen korszakunkban január 15. és február 15. között, a téli időszakban tudnak a legkönnyebben emancipálódni, függetlenné válni. Az ilyen dolgokat mint egzakt adatokat el fogják majd fogadni az emberek. Az ásványi szubsztanciákat megragadó formaképző kristályosító erő is ebben az időszakban érheti el legmagasabb fejlettségét. Ez a tél közepe. Ilyenkor a föld belseje sajátságos állapotban van, legkevésbé függ a maga ásványi tömegeitől, így a távoli kozmosz kristályosító képzőerőinek befolyása alá kerül.
Gondolják csak el az adott helyzetet: mire eljön a január vége, az ásványi szubsztanciák kristályosodást kívánó vágya is a legnagyobb lesz – ezt a vágyat annál inkább megtaláljuk, minél mélyebbre megyünk kristályosan tisztán akarnak működni a természet háztartásában. Ami ilyenkor az ásványokkal történik, általában semlegesen érinti a növényeket, a növények csak úgy maguknak élnek ilyenkor a földben, az ásványi anyagok hatásának a legkevésbé vannak kitéve. Egy kis idővel ezelőtt és ezután – előbb, amikor az ásványi tömegek még éppen nekifogtak, hogy megformálttá, kristályossá váljanak, olyan erőket sugároznak magukból, melyek fontossága a növényekre nézve különleges. Azt mondhatjuk: november-december táján van egy időpont, amikor a föld alatti élet döntő fontosságú a növényi növekedés számára. Követelően lép fel a kérdés: hogyan lehetne ezt a növények érdekében jobban kihasználni? Egyszer majd be fogják látni a gazdák, milyen fontos, hogy az ilyen hatásokat kihasználjuk a növényi fejlődés irányítása érdekében.
Itt mindjárt meg is akarom említeni: ha olyan talajjal van dolgunk, ahol az említett felfelé-hordás a télben nem könnyen megy magától, jó lesz – a később megadandó módon – egy kis agyagot juttatni bele, megfelelő adagolásban. Ezzel készségessé tesszük a földet, s az felviszi a talaj fölé a kristályosító erőket; már a kristályos hóban is látszik ezeknek az erőknek a működése, ami mélyebbre haladva még erősödik, s ilyenkor még nem is futották ki magukat, az majd csak január végén, februárban jön. A növények növekedésében ez a hatás majd felhasználható lesz, ha felhozzuk a föld fölé, ami még a talajban van.(…)
Stegemann barátunk rendkívül kényes kérdést vetett fel a Bock-teremben. Azt kérdezte, hogy a parazita természetű élőlényeket le lehet-e küzdeni ilyen módon, mármint koncentrációval és ehhez hasonlóval. Kétségtelen, hogy ha valaki ezt helyesen csinálja, akkor igen. Különösen a január közepétől február közepéig terjedő időben, amikor a Föld a maga legnagyobb erejét, azaz a leginkább a Földben koncentrálódó erőket bontakoztatja ki. A hatás megmutatkozhatna, ha egyfajta ünnepi időt szánnánk erre, mikor az emberek koncentrációs gyakorlatokat végeznének. Ahogyan mondtam, a kérdés kényes, de pozitíve megválaszolható. Csakhogy azt az egész természettel összecsengésbe kell hozni. ”
Rudolf Steiner: A mezõgazdálkodás gyarapodásának szellemtudományos alapjai (GA327) – forrás: antropozofia.hu