A kén szerepéről
“A növényben három dolognak van különleges jelentősége. Az egyik – ez a különleges növényeknél egészen különlegesen jelentkezik – a növény illatozó része, ami a növényben ható olajokkal függ össze. A növény illatozó része az, amely a növényben vonzza azokat az elemi lényeket, melyek bele akarnak ereszkedni a növényekbe. És mivel az illatozás tevékenységének – nem a szubsztanciának – az alapja az ásványvilágban a legkoncentráltabban a kénben van meg, a növények illatának ezt a hatását, a növény szellemi kivonatát, ami egyfajta vágyat kelt az elemi lényekben, amelyek az illattal ereszkednek le, ezt az ősi gyógyászat szerint a növény szulfurosságának (kén-jellegűségének) nevezhetjük. Azt mondhatjuk, hogy már azáltal, hogy a növények szulfurosságára tekintünk, helyes szemléletre jutunk a növények illatát illetően, amennyiben megértjük, hogy amikor a növény illatozik, egy szellemi fent és lent játszódik le. Ez az első dolog.
A második, amit el kell sajátítani, a belső érzékenység az iránt, ami a levélben fejlődik ki. Nagyon sok lehetőségünk van arra, hogy kapcsolatba hozzuk a virágokat a növények illatával, a leveleket a növények alakjával. A levelek nagyon sokfélék: fű- résszerűek, puhák, hegyesek, tompák, tagoltak és így tovább. Finom érzéket kell ugye kifejleszteni a növény levelei iránt, hisz általuk éltetik magukat azok a szellemi lények, amelyek az illattal ereszkedtek le. ”
Rudolf Steiner: A gyógyítás művészetének elmélyítése /GA 316/ – megvásárolható ITT