Az illat hat a növényekre
” A szerves létet kívülről mindenfajta erőáramlás fogja körül. Van valami, ami a szerves rendszer külső és belső kialakításának hogyanját pontosan és egyféle személyes módon fejezi ki. Mindannak, ami a szervesen belül folyó erőhatás, ami a bőr kontúrjain belül serkenti és fenntartja az életet – bocsánat az erős kifejezésért -, mindannak szagosnak kell lennie, mondhatnánk: bűzlenie kell. Lényegében éppen abban áll az élet, hogy ami elszállva szagot terjesztene – össze van tartva. Így a szagos dolgok nem sugárzanak szét túlságosan, hanem a belső térben visszatartva illatoznak. Egy organizmusnak úgy kell élnie, hogy a benne keletkező, szagot keltő életből bőre minél kevesebbet engedjen át. Mondhatnánk, annál egészségesebb egy organizmus, mennél szagosabb belül, és mennél kevésbé az kívül.
Mert kifelé az organizmus, nevezetesen a növényi organizmus arra predesztinált, hogy szagot vegyen fel, s nem arra, hogy azt leadja. S ha belátjuk, hogy mennyire serkentő egy aromásán illatozó nővényekkel teli rét, felfigyelhetünk az életben kölcsönösen működő, egymást támogató jelenségekre. Az itt szétterülő illat más, mint az élet egyszerű szaga, illatát később még szóba jövő okokból árasztja szét, s ezzel az illattal hat a növényekre – kívülről. Ezekkel a dolgokkal életteljes és személyes viszonyban kell lennünk, s akkor benne vagyunk a valóságos természetben.”
Rudolf Steiner: A mezőgazdálkodás gyarapodásának szellemtudományos alapjai (GA327) – megvásárolható ITT