Georg Kühlewind: Antropozófiai függelék V. – X.

Az alábbi függelék Georg Kühlewind Az antropozófiával való foglalkozás című tanulmányából származik. Rudolf Steiner fontosabb megállapításait, idézeteit tartalmazza pontokba szedve.

V. A tiszta gondolkodásról

Filozófia és antropozófia – (GA 35 azonos című fejezete [99. oldal]

„Képzeljük el, hogy valaki meg akarja alkotni a kör fogalmát. Megteheti például úgy, hogy kihajózik a nyílt tengerre, amíg nem lát mást maga körül, csak vizet – akkor az észlelés segítségével alkotta meg a kör képzetét. De más mód is van arra, hogy a kör fogalmához jussunk, úgy, hogy az érzékszervek igénybevétele nélkül ezt mondjuk magunknak: megalkotom gondolatban mindazon helyek összességét, amelyek egy ponttól azonos távolságban vannak. Ehhez a teljesen a gondolati élet bensejében lejátszódó konstrukció megalkotásához semmi külsőre nem kell támaszkodnunk; ez teljesen Arisztotelész-i értelemben vett tiszta gondolkodás, tiszta aktualitás.”

Filozófia, kozmológia és vallás az antropozófiában (GA 215; 1922.9.7.)

„De ha az ember, átélve születés és halál között az absztrakt gondolkodás látszat-életét – a tiszta gondolkodásét, ami semmi más, mint gondolkodás, de amelyet a fizikai organizmus hajt végre –, ebbe a gondolkodásba veszi föl a morális impulzusokat, akkor ezek a tiszta gondolkodásban élnek, melynek csak látszat élete van és ezért semmire sem kényszeríthet…”

(A morális impulzusok ezért így – szemben korábbi, közvetlen működésükkel – szabadon hagyják a döntést az embernek, hogy követi-e őket vagy sem.)

VI. A mantrák létrejötte és a velük való bánásmód

A természet-megismerés határai (GA 322; 1920.10.2. este)

A mantrikus művészet – a szólásokban élés – nem a szavak tartalmának értéséhez vezet, hanem a szólást (mantrát) hallgatói mintegy zeneileg élik át, összekapcsolják a lélek erőivel. Benne maradnak, hogy folyamatos ismétlésükkel fokozzák a lélek erejét, amely a szólásban él. Ez a fokozatosan magas szintre fejlesztett művészet valami mássá változtatta azt az erőt, amelyet egyébként lelkünkben arra használunk, hogy a szó által egy másik embert megértsünk. A mantrikus szólás felmondásából és ismétléséből a lélekben olyan erő támadt […], amely most már nem a többi emberhez, hanem a szellemi világhoz vezetett. És ha a mantrákon nevelkedett lélek odáig vitte, hogy bensőleg megérezze ennek a lélekerőnek az áramlását, amely különben tudattalan marad, mert az ember a figyelmét a másiknak a szó által való megértésére irányítja, ha odáig jutott, hogy ezt az erőt a lélek erejének érzi, olyannak, mint az izom feszülését, mikor a karunkkal akarunk végrehajtani valamit, akkor megérett arra, hogy megragadja, ami a gondolat erejében, annak magasabb erejében nyugszik.”

Szellemi összefüggések az emberi organizmus kialakításában (GA 218; 1922.11.18.)

(Georg Kühlewind megjegyzése: Ez az út egyfajta inspirációhoz vezet. Ez ma már nem a nyugati kultúra útja.)

„Amire mi, nyugatiak törekszünk, az nem annak átélése, ami a mantrikus szólásokban zeneileg van jelen. Nem azt az utat járjuk, amely a szellemi-lelki elem testből való kilépését követi –, hanem sokkal inkább egy későbbi mozzanatét, amelynek akkor kell bekövetkeznie, amikor a szellemi-lelki rész a fizikai test megragadásában ismét tudatosan összekapcsolódik a fizikai organizmussal. […] De ezt csak akkor érjük el, ha – éppen úgy, ahogy az inspirációban az Én-t magunkkal kell vinnünk – az Én-t most, testiségünkbe ismét alámerülve, kint hagyjuk, de nem tétlenül, nem elfeledve, nem feladva és a tudattalanba fojtva, hanem éppen ezt az Én-t kötjük össze a tiszta, világos, éles gondolkodással. Úgy, hogy belső élményünk végül is ez: Éned-et teljes erővel áthatja az az éles gondolkodás, amelyhez végül eljutottál.”

(Georg Kühlewind megjegyzése: Amikor a modern ember olyasmire koncentrál, amit gondolatilag nem ért, akkor ezzel kiiktatja a gondolkodást, aludni küldi, és a tudatalattiból asszociációk, érzések, képek támadnak, aztán talán más élmények, amelyek azonban nem megismerőek és nem vezetnek megismerő lelkiállapotokhoz, mivel éppen a gondolkodás elhanyagolt maradt és nem felel meg az élményeknek, nem nőtt fel hozzájuk, nem tudja őket értelmezni. Ha az Én-t a testen kívül áthatja a „világos, éles gondolkodás”, úgy ez azt a testtől független és eleven gondolkodást jelenti, amelyben a magasabb Én öntudatra ébredhet. A meditációs mondatokat a legalsó síkon meg kell érteni – nem vehetők például olyan nyelvből, amely a meditáló számára ismeretlen –ahhoz, hogy az értést magasabb síkokra vezessük, ahol a meditáló a szavak csengésében is értőn élhet. Ma ez a képesség semmi esetre sem adott. A tükrözött tudat óvja az ember szabadságát, amennyiben semmilyen szöveg vagy hang nem hat rá egyetértése vagy hozzájárulása nélkül.)

Az antropozófiai mozgalom karmikus összefüggései (GA 237; 1924.7.1.)

„Mert ezután a köztes időszak, a gondolkodás elsötétedésének korszaka után, amely most volt itt, ismét vissza kell nyernünk az élő gondolkodást, különben az emberiség gyenge marad, és a gondolkodás realitásának elvesztésén keresztül elveszti saját realitását is. Ezért szükségszerű, hogy az antropozófiából kiinduló karácsonyi impulzus után az antropozófiai mozgalomban fenntartás nélkül az élő gondolkodás szintjén beszéljünk. Különben minduntalan beleesünk abba hibába, hogy az innen-onnan összeszedett tudás az ember fizikai, éter- és asztrál testéről a halott gondolkodás szintjén marad. De ha ez a tudás a halott gondolkodás szintjén marad, akkor ez csak az igazság torzképe, és nem maga az igazság.”

VII. A miszitcizmusról és az álmodozásról

Individuális szellemi lények és működésük az ember lelkében (GA 178; 1917.11.11.)

„…mert a még az ilyen területen is materializmussal megfertőzött mai látásmód semmit se szeret jobban, mint a végig nem gondolt fogalmakban való homályos, misztikus pancsolást.”

A külső világ spirituális háttere. A sötétség szellemeinek bukása. (GA 177; 1917.10.1)

„Tapasztalhatjuk, hogy éppen szellemtudományi, esetleg pszeudo-szellemtudományi előadásokon vannak, akik egyfajta álmatag eksztázisban akarják az előadást hallgatni, tulajdonképpen nem is nagyon érdeklődnek a tartalom iránt, hanem inkább azt az élvezetet keresik, amit az étertest és az asztráltest kimozdulása idéz elő, e «meleg odaadottságban». Ez a «meleg odaadottság» más élethelyzetekben esetleg jó lehet, de a szellemi összefüggések megértéséhez semmit sem ér!”

(Georg Kühlewind megjegyzése: A magasabb megismerési képességek kialakítása egyenesen matematikai egzaktságot követel.)

Az antropozófia megismerési gyökerei és élő gyümölcsei (GA 78; 1921.9.3.)

„Ezeknek [a Steiner által megadott szabályoknak] az a céljuk, hogy aki magasabb megismerési képességek kialakítására törekszik, mindent olyan belső világosság mellett hajtson végre, mint ami a matematikai képzetek megalkotásához szükséges. A tudatnak úgy kell mozdulnia, mint amikor geometriával foglalkozik, ha beleéli magát mindabba, ami az imagináció és az érzékfölötti megismerés további szintjeinek, az inspiráció és az intuíció kifejlesztéséhez szükséges… nem szabad tompa tudattal törekedni afelé, ami az imaginációhoz vezethet, mert nem emelkedhetünk fel a magasabb megismerésekhez, ha álmatagon, misztikusan, zavarosan és homályosan törekszünk arra, amit tisztán lelki-szellemi módon, matematikai világossággal kell megközelíteni…”

Mit akart a Goetheanum és mit az antropozófia? (GA 84; 1923.4.9.)

„Azokban a tudati gyakorlatokban, amelyekre utalok, mindent úgy kell végrehajtani, ahogy a matematikus hajtja végre feladatát. A legteljesebb világossággal kell mindent végrehajtani, semmiféle hamis misztika, álmodozás vagy pláne szuggesztió nem keveredhet bele. A lelki gyakorlatokat ugyanazzal a – legszívesebben azt mondanám, hideg – józansággal kell végrehajtani, mint amivel geometriai feladatokat oldunk meg, mert a melegséget, a lelkesedést nem a módszer váltja ki, hanem az, amit majd aztán látunk.”

VIII. A „tartalmak” magyarázásáról

Georg Kühlewind: Steiner tiltakozott az általa adott képek és „tartalmak” bármiféle rögzítése ellen; teljes mértékben a Waldorf pedagógia alapmozdulatának megfelelően járt el; olyat akart nyújtani, ami nincs kész, amit a befogadónak ki kell egészítenie, ahogy a részleteiben elnagyoltan kialakított baba fellobbantja a gyerek fantáziáját. A műveivel való bánásmódban ennek sokszor az ellenkezőjét tapasztalta. Ilyen esetekben toleráns volt, de anélkül, hogy helyeselte volna az ilyen eljárást. Így pl. a következőt írja erről:

Földi tudás és mennyei megismerés (GA 221; 1923.2.4.)

„Nagyon különös, hogy micsoda ötletek jelennek meg, éppen az antropozófiai könyvek kapcsán. Megértem ezeket, sokszor nem is mondok nekik ellent, mert az illető egyén számára megvan a maga értékük; de – vegyük pl. A szellemtudomány körvonalai-t. (GA13) Egyesek pl. arra az ötletre jutottak, hogy tehetnek valamit „A szellemtudomány körvonalai”-ért, ha lefestik az egészet, úgy, hogy utána képekben álljon az emberek rendelkezésére. Létrejött egy ilyen kívánság, még próba képeket is szállítottak. Semmi kifogásom ellene, és ha a képek jók, meg is lehet őket csodálni, igazán szép, ha valaki ilyesmivel foglalkozik. De miféle kívánság az, amelyből a képek erednek? Ez a kívánság arra irányul, hogy elvegye az emberektől és képekbe öntse épp a legfontosabbat, amit „A szellemtudomány körvonalai” kibont, és így megint csak deszkához jutunk [ld. később]. Mert arról van szó, hogy azt kell venni és úgy kell venni, ahogy van – amilyenné a nyelv és a förtelmes írás lett, ez a szörnyű írás, sőt nyomtatás –, nem lázadozni a civilizáció vívmányai ellen, hanem elfogadni és bízni benne, hogy az olvasó mindezen fölül tud emelkedni, hogy azonnal kijön belőle, és önmaga alkotja meg ezeket a förtelmes tintába öntött képeket. Minél egyénibben alkotja meg mindenki ezeket a képeket, annál jobb. Ha valaki megelőlegezi ezt, akkor megint csak falat épít a szemlélő és a világ közé. Nem akarok kirohanásokat intézni „A szellemtudomány körvonalai”-ban leírt imaginációk festői ábrázolása ellen, természetesen nem, de arra föl szeretném hívni a figyelmet, hogy az imaginációkat mindenkinek átélésben kell magába fogadnia.”

Georg Kühlewind megjegyzése:

Korábban ez áll: „Nem tollal írtam [A lélek rejtélyeiről (GA21) első fejezetét], hanem lelki csákánnyal, amely le akarja bontani a deszkákat, amelyek elzárják a világot, amely le akarja küzdeni a természet megismerésének határait, de belső lelki munkával akarja leküzdeni. Tehát egy ilyen fejezet olvasásakor intenzív lelki tevékenységgel együtt kell dolgozni.”

IX. A kísértésről

Ellentétek az emberiség fejlődésében (GA 197; 1920.6.24.)

„Azok az eredmények, amelyekhez az antropozófia elvezetett (a különböző felhasználások, a Waldorf iskola, a mozgalom a társadalom hármas tagozódásának megvalósítására stb.), sikeresek lesznek. De ha bizonyos dolgokban nem következnek be változások, akkor fel fogják falni az eredeti szellemi mozgalmat, és akkor e szellemi mozgalom úgynevezett hordozóinak akaratából új materializmus jönne létre, ha éppen az alapját képező szellemi tevékenységet juttatják az abortusz sorsára. Mert a szellem gondozás nélkül meghal. És a materializmus nem önmagától keletkezik, éppúgy, ahogy egy holttest sem. Egy holttest akkor keletkezik, amikor a lélek elhagyja az organizmust. És így mindaz, ami itt szellemi alapokból, szellemmel áthatva létrejön, puszta materializmussá válhat, ha hiányzik a hajlandóság, hogy a szellemiséget valóban gondozzuk.”

Mint fent (GA 197; 1920.7.25.)

„Látják, nem elég, ha a ma közkézen forgó úgynevezett világnézeteket helyesbítgetjük, javítgatjuk, hanem, ha valaki a szellem tudósa akar lenni, akkor önmagán kell valódi változási folyamatot végrehajtania, és nem elégedhet meg valamiféle intellektuális, okoskodó, elméleti eredménnyel.”

Georg Kühlewind megjegyzése: A szellem realitásának semmi köze a tartalmakhoz:

Mint fent (GA 197; 1920.7.30.)

„A világfejlődés szempontjából a lapos misztikánál sokkal többet ér egy zseniális materialista, aki a materializmust zseniálisan képviseli, mert ehhez szellem tartozik, míg a lapos misztikához általában nagyon kevés szellem tartozik. Aki lapos misztikát képvisel, adott esetben sokkal jobban hozzájárulhat a világ materializálódásához, mint egy zseniális materialista. A szellemiség minősége számít. Ennek felismerése sokkal fontosabb a tartalomnál. Ez az, amit meg kell tanulnunk, mert a szellem felé nem úgy törekszünk, mint egy logikai rendszer felé, hanem a maga realitásában akarjuk megközelíteni, és hadd kérdezzem meg: nem tartják-e elképzelhetőnek, hogy egy szellemdús materialistában szellem él, több, mint egy sekélyes spiritualistában? Ezeket a dolgokat az antropozófiai irányultságú szellemtudománynak be kell látnia és át kell látnia; mert nem az számít, hogy így vagy úgy vélekedünk-e absztrakt módon, hanem csakis a szellem realitása számít. És éppen ezt olyan nehéz felismerni, hogy mennyire valóban a realitás számít és nem az elméletek!”

Georg Kühlewind megjegyzése: Nem az elméletek számítanak, hanem a szellemi tettek, a gondolkodás adott mivoltának, agyhoz kötöttségének megváltoztatása:

Ismét, mint fent (GA 197; 1920.7.30.)

„A nyugati ember a legjobb úton van ahhoz, hogy már csak a fizikai agyával gondolkodjék… az emberek megszokták, hogy csak az agyukkal gondolkodjanak, ma ez a szokásos gondolkodási mód. Mindaz, ami a mai átlagos irodalomban, az egész modern tudományban megtalálható, az ilyen gondolkodás, materialista gondolkodás…”

„Tehát nem arról van szó, hogy helyettesítsünk egy régi megismerést egy újjal, hanem arról, hogy cselekvő megismerésre jussunk, amely megőrzi a lelket attól, hogy a puszta anyagiság vizeire evezzen, amely megőrzi szellemünket és lelkünket attól, hogy ahrimánivá véljék – ami megszüntetné az ember Én-jét. Tehát nem az lényeg, hogy megcáfoljuk a materializmust, hanem az, hogy megóvjuk az emberiséget attól, hogy a materializmus valósággá váljék… mert afelé tart, hogy tévedésből valósággá válik… Nem az lényeg, hogy a materializmust megcáfoljuk, hanem az, hogy ne engedjük igazzá válni – mert a legjobb úton van ahhoz, hogy igazzá váljék. Azon az úton van, hogy ténnyé váljék, mert a materializmus nem pusztán egy hamis elmélet… Nem az a feladat, hogy puszta szavakkal, elmélettel cáfoljuk a materializmust, azért mert, nem igaz, hanem éppen azért kell küzdenünk, mert igaz, azt kell megakadályoznunk, hogy kisajátítsa az igazságot. A dolgok ekkor egész más arculatot kapnak, ekkor a szellemi világ realitásában állunk, nem elméletben, hanem olyan megismerésben, amely kozmikus összefüggésben cselekvés, tett.”

A társadalom szervezetének gyógyító tényezői (GA 198; 1920.7.4.)

„Mert ma nem az a feladat, hogy leküzdjünk egy elméletet, hanem az, hogy azt a tényt küzdjük le, hogy az emberi lélek a testtől való függőségbe került. Ma nem az feladat, hogy megcáfoljuk a materializmust, hanem az, hogy kialakítsuk azt a szellemi-lelki munkát, amely a lelket ismét eloldja az anyagisághoz való kötődésből.”

(Georg Kühlewind megjegyzése: A fenti és az alább következő sorok drasztikusan ábrázolják a retorikus, intellektuális vagy spekulatív antropozófia veszélyességét.)

Földi tudás és égi megismerés (GA 221; 1923.2.4.)

„Ha tehát ma megjelenik valamelyik antropozófiai tétel cáfolata, és erre azután egy ugyanolyan módszerekkel megírt ellen-cáfolat, akkor ezzel semmit se tettünk, igazán semmit, mert ide-oda vitatkozunk ugyanazzal a gondolkodási móddal. De a cél nem ez, hanem az, hogy az antropozófiát új élet tartsa fenn.”

Antropozófiai közösség kialakítása (GA 257; 1923.2.27.)

„Igazság-e az, ha érzékfölötti világokról beszélünk, és nem vagyunk képesek fölemelkedni az ilyen reális szellemiséghez, az ilyen fordított kultuszhoz? Csak akkor vagyunk igazán kapcsolatban a spirituális világgal, ha nemcsak absztrakt fogalmunk van a spiritualitásról, amelyet elméletileg el tudunk ismételni saját magunknak is, hanem ha hinni tudjuk, de bizonyító hittel tudjuk hinni, hogy a szellemi megismerésben a szellemi lények szellemi közösségben vannak velünk. Külső intézkedésekkel nem lehet antropozófiai közösséget létrehozni. Az antropozófiai közösséget az emberi tudat legmélyebb forrásaiból kell létrehívni.”

Az új szellemi kinyilatkoztatás missziója (GA 127; 1911.6.5.)

„Jobb őszintén tévedni, mint nem őszintén dogmákat követni.”

X. Az új fogalmakról

Hogyan juthatunk a szellemi világ megértéséhez? (GA 154; 1914.5.12.)

„Beszélünk például a magasabb hierarchiák lényeiről […] Beszélünk az elhunytak lelkéről […] De egyszersmind a napnál is világosabbnak kell lennie számunkra, hogy azokkal a fogalmakkal, amelyek ma közkézen forognak a világban, nem lehet ezekről a dolgokról beszélni. És ha mégis megtesszük, akkor csak félreértés lehet belőle.”

A szellemi világ küszöbén (GA 17; A szellemi világ megismeréséről című fejezet)

„A szellemtudomány eredményeibe való bepillantást megkönnyíti, ha abból indulunk ki, ami olyan fogalmakat hoz létre a közönséges lelki életben, amelyek kiterjeszthetők és átalakíthatók, úgy, hogy fokozatosan felérjenek a szellemi világ folyamataihoz és lényeihez. Ha nem választjuk kellő türelemmel ezt az utat, akkor könnyen kísértésbe eshetünk, hogy a szellemi világot a fizikai vagy érzeti világhoz nagyon is hasonlóan képzeljük el. E nélkül az út nélkül még addig sem juthatunk el, hogy helyes képzetet alkossunk magáról a szellemiségről és az emberhez való viszonyáról.”

(Georg Kühlewind megjegyzése: Ez utalás a tudati folyamatokra, különösen a megismerési folyamatokra. Példaként az emlékezés megtárgyalása következik.)

Antropozófiai közösség kialakítása (GA 257; 1923.3.3.)

„…egy olyan könyvet, mint például a Teozófia [A világ és az ember (GA 9)] című könyvem, kétféleképpen lehet olvasni. Az egyik, hogy így olvassuk: az ember fizikai testből, étertestből, asztráltestből stb. áll, az ember ismételt földi életeken megy keresztül, karmája van stb. – fogalmakat veszünk fel. Ezek a fogalmak bizonyosan egészen másmilyenek, mint amilyenekkel egyéb területeken találkozhatunk, de a szellemi folyamat adott esetben pontosan megegyezhet azzal, ami egy szakácskönyv olvasásakor játszódik le. Mert éppen ezt mondtam már sokszor, hogy nem fogalmak elsajátítása, hanem a szellemi folyamat a lényeg. Teljesen mindegy, hogy azt olvassuk-e, hogy kenjünk vajat a tepsibe, tegyünk rá lisztet, keverjük össze és üssünk rá két tojást, vagy pedig azt, hogy van fizikai anyag, éteri erők, asztrális erők és ezek össze vannak keveredve. A lelki folyamat szempontjából teljesen mindegy, hogy vajat, zsírt, tojást és lisztet keverünk-e össze a tepsiben, vagy az emberi lényt képzeljük-e úgy, hogy összekeveredik benne a fizikai-, az éter- és az asztráltest. A Teozófiá-t (GA 9) azonban úgy is olvashatjuk, hogy tudatában vagyunk annak, hogy itt olyan fogalmakkal találkozunk, amelyek úgy viszonyulnak a fizikai világ közönséges fogalmaihoz, mint a fizikai fogalomvilág az álomvilághoz. Olyan világhoz tartoznak, amelyre ugyanúgy föl kell ébrednünk a közönséges fizikai világból, mint ahogy az álomvilágból felébredünk a fizikaira.”

Véletlen, szükségszerűség és gondviselés (GA 163; 1915.9.6.)

„Ha meg is akarjuk közelíteni a szellemi világot, megvan az az igényünk, sőt kifejezetten vágyakozunk rá, hogy ezeket a szellemi világokat a fizikai világhoz hasonlónak képzeljük el, legalábbis úgy jellemezhessük őket, hogy a fizikai világban megszokott képzeteinknél maradhassunk. De már sokszor felhívtam rá a figyelmet, hogy a fizikai világból származó fogalmak nem érnek el a szellemi világok jellegéig.”

Meditatív szemlélődések és útmutatások a gyógyítás művészetének elmélyítéséhez (GA 316; 1924.1.9.)

„Mert ha az ember közönséges észleleteit közönséges gondolataival hatja át, és ezeket a gondolatokat viszi magával a küszöbön túli szellemi világba, akkor azáltal, hogy a küszöbön túli dolgokat ugyanúgy szemléli, ugyanúgy éli meg, mint az ittenieket, valósággal elvakítja szellemi szemeit. És ezért van az a szellemi lény a küszöbön, akitől megtanulhatjuk, hogy ha a küszöböt átlépjük, egészen más fogalmakra van szükségünk, hogy vakká válunk az életre, ha közönséges, az észleleti világból származó fogalmakkal jutunk a szellemi világba. Ez a küszöb őre tulajdonképpen arra int bennünket, hogy először alkossuk meg azokat a fogalmakat, amelyekre a szellemi világban szükségünk van. Az emberek általában nem hiszik el, hogy azok a fogalmak, amelyek érnek valamit a szellemi világban, teljesen mások, mint azok, amelyek a fizikai világban érnek valamit.”

Georg Kühlewind megjegyzése: A fogalmakat, amelyekre szükségünk van, így jellemzi:

Az ember emberré válásának tudománya (GA 183; 1918.8.24.)

„…azoknak a fogalmaknak, amelyek ahhoz szükségesek, hogy ismét megragadhassuk az ember igaz valóságát, és ezzel valamelyest a világ igaz valóságát is megértsük, ezeknek a fogalmaknak folyékonyaknak kell lenniük, nem lehetnek élesen körvonalazottak, mert a valóság nem rögzített, hanem keletkezésben lévő. És ha fogalmainkkal és ideáinkkal a valóságot akarjuk megragadni, akkor fogalmainkkal a valóság keletkezésének folyamát kell követnünk.”

Történelmi szükségszerűség és szabadság (GA 179; 1917.12.15.)

„Az ember valósággal betege annak, hogy a szellemi világot is lehetőleg térbelinek képzeli el – ha homályosnak, áttetszőnek és ködösnek is –, de valahogy térbelinek szeretné gondolni, ahol a lelkek a térben röpködnek és hasonlók. A tér és idő fogalmán túl kell lépnünk, bonyolultabb fogalmak irányában, ha valóban be akarunk hatolni ezekbe a dolgokba.”

A csillagvilág viszonya az emberhez és az ember viszonya a csillagvilághoz Az emberiség szellemi közössége (GA 219; 1922.12.17.)

„Másrészt az antropozófiai szellemtudománnyal a térből való kilépésre törekszünk. Ha a szellemi tapasztalatokat az észleleti világból származó képzetekbe öntjük, akkor ezzel kedvében járunk a tér utáni vágynak. A képzelet megsegítésére persze igénybe vehetünk ilyen képeket. Csak mindig tudatában kell lennünk annak, hogy ez csak képi leírás, és hogy az igazi cél az a törekvés (vagy legalábbis az kellene, hogy legyen), hogy kijussunk a térbeliségből…

Törekszünk az időbeliségre és az időn kívüliségre is, egyáltalán arra, ami az észleleti világból kivezet.”

A társadalmi formák alapvető impulzusainak megismerése a szellemtudomány segítségével (GA 199; 1920.8.20.)

„De ahhoz, hogy a gondolkodás a szellemi szintre emelkedjék, törekednünk kell arra, hogy magában a gondolkodásban leküzdjük a teret. Különben sohase jutunk el az igazi szellemiséghez, és mindenekelőtt sohase jutunk el egy akár csak megközelítően is helyes természettudományhoz, a szellemtudományról nem is beszélve.”

Az ember és az emberiség fejlődése, a materializmus karmája (GA 176; 1917.7.24.)

„Amit a szellemtudomány a kész fogalmak és kész képzetek helyére helyez, azt a léleknek mindig újból és újból fel kell dolgoznia, azzal a léleknek mindig újból és újból együtt kell lennie. Az olyan külső igazságokat, mint amilyeneket a természettudomány nyújt, megszerezhetjük, és ha jó az emlékezőtehetségünk, akkor megtarthatjuk őket. Mert a természettudomány olyan fogalmakban adja igazságait, amelyek bizonyos értelemben halottak, a természeti törvények halott fogalmak. A szellemtudományi igazságoknak élő fogalmakban kell adódniuk. De ha arra ítéljük őket, hogy halott fogalmakká legyenek, ha tehát a szellemtudományi igazságokat úgy akarjuk befogadni, mint a természetieket, akkor nem táplálják a lelket, hanem olyanok, mintha követ adnánk a léleknek, amit nem tud megemészteni… Ez biztos sok ember számára kiábrándító a szellemtudományban, mert szeretnének valami készet kapni. A szellemtudomány csak útmutatást adhat a »szellemi táplálkozáshoz«, noha sokan jobb szeretnének kész táplálékot… A lélek sok beteges vonását csak az gyógyíthatja meg, ha a kész igazságok utáni vágy helyett felébred bennünk az érdeklődés az igazságban való eleven élet iránt. A világosan körvonalazott igazságok, amiket az ember kész fogalmakban mond ki, mindig valami múltra vonatkoznak. Ami kész fogalmak formáját veszi föl, az mindig valamilyen módon a múltra vonatkozik.”

(Fordította: Böszörményi László)