Harrie Salman: Belső Nap
Az Antropozófia és a modern spiritualitás. Részletek
II. fejezetből: Az Antropozófia: az új tudathoz vezető út
III. fejezetből: Az új kultúra hajnala
II. fejezetből:
Az Antropozófia: az új tudathoz vezető út
Az ősi hagyománynak megfelelően, mely szerint hét Arkangyal kap irányító szerepet Korszellem rangjában, egyenként mintegy 350 éven keresztül, Rudolf Steiner beszélt Michaelről, a Korszellemről, aki 1879-től vette át a vezetést. Azóta ő inspirálja az emberiséget, hogy kultúránkat szellem hassa át, az emberek pedig új, globális tudathoz jussanak. Michael – Rudolf Steiner szerint – az az Arkangyal, aki a Napról hat, és mint „Krisztus Arca” az egész emberiséget átfogja. Az emberi tudat száz éven keresztül el lett szakítva a szellemi világból jövő inspirációktól. Az emberek csak a mi korunkban tudnak ismét hozzáférést kapni a szellemi világhoz. A modern spiritualitás segítségével megtanulhatják a szellemvilág küszöbének tudatos átlépését.
Az ősi kultúrákban az embert az Isteni akarat végrehajtójának tekintették. A modern ember önálló és szabad döntést hozhat arról, hogy fejleszti-e magában a szellemi világ inspirációira való érzékenységet, hogy valójában realizálni akarja azokat vagy sem. Rudolf Steiner közlései szerint Michael arra vár, hogy az ember szellemi gondolatokat fejlesszen és szellemmel betöltött cselekedeteket hajtson végre.
Az antropozófiai szellemtudománynak – melyet Rudolf Steiner 1902-től kezdve fejlesztett, előbb a Teozófiai Társaság germán tagozatában, később pedig a sajátjában: az Antropozófiai Társaságban, – az a szándéka, hogy a michaeli inspirációkat a gyakorlati életbe vezesse, abból a célból, hogy azok egy új kultúrában gyümölcsözhessenek. Új tudatot akar ébreszteni Krisztus tetteiről az emberi lélekben, a természetben és a társadalmi életben, hogy az emberek megvalósítsák a szeretet erejét a világban. Rudolf Steiner három oldalt lát Krisztus tevékenységében: az első a segítő, a Vigasztaló, aki tanácsokat ad és aki az emberiség Megváltója, akihez az emberek imában fordulnak segítségért; a második: az emberiség Tanítója, aki mint lelki fejlődésünk szellemi Vezetője szól az emberi szívhez; a harmadik az, aki az emberiséget a beavatáshoz vezeti, aki a különböző ezoterikus iskolákban „új misztériumokat” tár fel, és önmagát is kinyilatkoztatja korunk apokaliptikus eseményeiben. Az „Új érzékfeletti tapasztalat” c. könyvében a szerző, Yeshayahu Ben-Aharon Krisztusnak ezt a három tevékenységtípusát Krisztus modern átélésének három fokozatával, másként a szellemi világban való új Eljövetelének átélésével köti össze.
Az antropozófia a legközvetlenebb módon kapcsolódik Krisztus éteri világban való megjelenéséhez. Fel kell készítenie az emberiséget erre az Eseményre, és felnyitnia a tudatot Krisztus új tevékenységéhez. Rudolf Steiner 1910-től kezdve járta Európát, Északról Délre utazott, hogy terjessze ezt a hírt Krisztus Új Eljöveteléről, mely a harmincas években (XX.sz.) kezdődött, és mintegy 2500 éven keresztül folytatódik. Egyidejűleg arról is beszélt, hogy ennek az eseménynek a támogatása elsősorban a Maitreja-Bodiszatvára hárul. A 12 magas lény köréből, melynek középpontjában Krisztus áll, ötezer éven keresztül készülődött egy új Bodiszatva, akinek majd el kell érnie a Budda‑rangot. Azt követően, hogy Sziddarta Gautama az V. században Indiában elérte a Budda-fokot, az új Maitreja-Bodiszatva – Rudolf Steiner szerint – minden évszázadban megtestesül. Míg az utolsó Budda az együttérzés Tanítója volt, addig az új Budda a jóság Tanítójává válik, a kimondott szó által. A Krisztus-impulzus Tanítójaként a Krisztustól eredő morális impulzusokat fogja az emberek között terjeszteni39.
Rudolf Steiner egy magánbeszélgetésben arról beszélt, hogy ez a Bodiszatva a harmincas évek közepétől fog működni. Az antropozófusok ugyanakkor ezt a közlést nem a megfelelő módon fogadták, és nem ismerték fel az új Bodiszatva morális hatását. Rudolf Steiner csendes hangját Adolf Hitler démonikus beszédei fojtották le. A harmincas évek szellemi sötétségében csak az a hang volt hallható, amely az embereket gonosz tettekre inspirálta, és szintén a kimondott szó által.
Rudolf Steiner közlései szerint a következő 2500 év folyamán az antropozófia az emberiség fejlődésében az egyik legjelentősebb út marad. Az emberi tudat ennek a korszaknak az idején drámai módon meg fog változni, és az emberek a szellemi világgal más kapcsolatokat fognak találni. Az „Antropozófia” szó ezt jelenti: „bölcsesség az emberről”. Rudolf Steiner még így is fordította: „az igazi emberi princípium tudata”. Aki ezt a tudatot fejleszti, az kapcsolatba kerül azzal a lénnyel, akit az Ószövetség „Égi Bölcsességnek” (görögül: Sophia) nevez, s aki már a világ megteremtésnél is jelen volt.
A történelem folyamán ezt a Lényt Egyiptomban Íziszként ismerték, akitől Lucifer elvette az imaginatív képességeket. Sophia ezeket a képességeket Michael arkangyal segítségével nyeri vissza a XIX. század végétől. Rudolf Steiner szavai alapján Sophia most ismét megjelenhet az emberi lélek előtt mint „Antropo‑Sophia”, mint az ember belső bölcsessége40.
Ez a Bölcsesség az emberi tudatban három aspektusban jelenik meg. Kezdetben mint az ősi bölcsesség és ősi spirituális hagyományok összefoglalása; másodszor, mint a szeretet és a feltámadási erők felébredése a lélekben. Ez a lélek teljes átalakításához és a szívben a belső Nappal való kapcsolat felállításához vezethet. Végül a Bölcsesség a szellemi világgal való belső kapcsolatként nyilvánul meg, úgyhogy az embernek hozzáférése van ehhez a világhoz, és szellemi erőit másokkal közösen tudja alkalmazni a mindennapi életben, gyakorlati módon és gyógyító princípium minőségben is. Ilyen az antropozófia modern szellemisége, ha röviden akarjuk megfogalmazni.
Az új tudat a kor makacs szükséglete, magyarázza Rudolf Steiner, mivel új teremtési fázisba lépünk. A belső és a társadalmi életben a régi rendek, melyek az Atya Istentől eredeztethetők, mindenütt szétesnek, mivel az „Atyaerők” hátralépnek. Az emberiség többé már nem gyermek; felnőtté kell válnia. Ebből messzire ható következmények jönnek létre. Eljött az idő, amikor az embernek tudatosan kell alakítania belső és társadalmi világát. Ha ezt a lehetőséget elmulasztja, akkor romboló erők törnek előre, régóta elavult autoriter formákban megjelenve.
Rudolf Steiner rámutatott a kereszténység fejlődésének távlataira is. Beszélt a harmadik évezred kezdetéről, például 2135-ről mint olyan időpontról, amikor a Római egyházban a hierarchikus erők legfontosabb impulzusai végleg kimerülnek41. A XXI. sz. után az autoriter kereszténységnek egy bizonyos keresztény érettséget kellene elérnie. Ha ez nem következik be, akkor az egyház dekadenssé válik, hanyatlásnak indul. Rudolf Steiner szerint a Római egyház megakadályozta, hogy a hívők a Krisztus-Misztérium mély megértését fejleszthessék ki. Az embereket az egyház középkori tudatállapotban akarta tartanik4.
Ebből a szempontból érthető, hogy a különböző egyházak miért szálltak szembe az antropozófiával a létrejöttétől kezdve. A protestáns egyházakban rendkívül szkeptikusan viszonyulnak a szellemi tudás Biblián kívüli forrásaihoz. A Római egyházban van egy erős áramlat, amely monopolizál minden szellemi tudást, hogy csak ő maga határozhassa meg, mikor lehet elérhetővé tenni a hívők számára a szellemi tudást. A XX. században ez az ellenszegülés jelentősen mérséklődött.
A középkor végével egy új korszak kezdődött, amely – Rudolf Steiner közlése szerint – 1413-tól 3573-ig tart. Ez alatt az idő alatt az emberi lélekben egy új minőség ébred, melyet e korszak végéig kell kidolgozni. Rudolf Steiner ezt az új képességet „tudati léleknek” jelölte. Ez a lelket oda vezeti, hogy tudatosítsa önmagát, és azt a képességet adja az embereknek, hogy objektív viszonyt tudjanak kiépíteni mind a saját belsejükhöz, mind a külvilághoz. Ez a tulajdonság nyilvánul meg az igazság és a lelkiismeret azon morális impulzusainak keresésében, melyekkel modern emberekként a világban állunk. Husz János, a prágai Károly Egyetem rektora és a reformáció előfutára olyan ember volt, akire ezen új tudati fejlődés első képviselőjeként lehet tekinteni. 1415-ben az inkvizíció parancsára máglyán égették meg mint eretneket, miután tiszta lelkiismeret alapján prédikált és viselkedett.
Az antropozófia segíthetne az embernek ennek az új képességnek, a „tudati léleknek” a kifejlesztésében, azért, hogy valóban szabadon és önállóan élhessen. Eközben azonban elkerülhetetlenül antiszociális erők lépnek fel. Az öntudatos ember saját gondolatokat és saját akarati impulzusokat fejleszt. Ezek egyfajta antiszociális gesztusok, melyek a tudatosan fejlesztendő szociális erőnek köszönhetően – ez történik a gondolatcsere és közös cselekedetek által, vagy az antiszociális magatartástól másokat megvédő igazságszolgáltatásnak köszönhetően – kiegyensúlyozhatók.
A „tudati lélek” fejlesztése azt követeli tőlünk, hogy úgy állítsuk magunkat az életbe, hogy érett és kezdeményező emberré váljunk, önálló ítélettel rendelkezzünk, önállóan oldjuk meg a problémáinkat és konfliktusainkat, felelős módon viselkedjünk a társadalmi életben, ne hagyjuk figyelmen kívül és változtassuk meg a tudatalatti megnyilvánulásokat a viselkedésünkben, tanuljuk meg kezelni a negatív megnyilvánulásokat mind önmagunkban, mind a külvilágban, anélkül hogy másokra vetítenénk ki azokat. Ez azt jelenti, hogy felébredettek vagyunk a belső, lelki életünkkel kapcsolatban, ellenállunk a doppelgengerünknek, kommunikációt hozunk létre a magasabb Énünkkel, szívünkben felébresztjük a krisztusi szeretetimpulzust. Mondhatjuk, hogy „tudati lelkünket” olyan mértékben fejlesztettük ki, amennyire magunkba fogadtuk a Krisztus-impulzust. Ezen új tulajdonságok alapján fejlődhet a tanítványság útja, melynek segítségével a lélekben felébredhet a szellem.
Ahhoz, hogy ezt elérjük, Rudolf Steiner sok utat feltárt, melyeket a „A lélekről való gondoskodás” c. fejezetben soroltunk fel. Rámutatott, hogy milyen fontosak bizonyos megfigyelési gyakorlatok, melyeket a goetheanisztikus fenomenológia alapján kell végezni. Lényegében 12 érzékszerv áll rendelkezésünkre, melyek csak részben fejlődtek ki. Általában csak 5 „normális” érzékszervet ismerünk el: látás, hallás, szaglás, ízérzékelés és tapintás. Rudolf Steiner még hét másikat különböztetett meg: Én‑érzék, gondolatérzék, szóérzék, hőérzék, életérzék, mozgásérzék és egyensúlyérzék42.
A materialista tudomány hibájából gondolkodásunk mozdulatlanná, sőt élettelenné vált. Rudolf Steiner: „A szabadság filozófiája” c. írásműve segítheti, hogy kifejlődjön az élő, gondolkodás, mely önmagát megfigyeli. Ez a gondolkodás lehetővé teszi, hogy megpillantsa saját tevékenységének motívumait. Steiner ebben a könyvben az emberi gondolkodásnak utat mutat a szívhez, úgyhogy a szív új gondolkodási szervvé válik. Sőt, a modern tudomány feltárta, hogy a szív „az intellektus legfontosabb központja az emberben”, ahogyan egy amerikai tudós, Joseph Pearce az egyik interjúban megjegyezte43. Ezzel emlékeztet bennünket arra, hogy mennyire fontos tudatosítani azt, ami a szívünkben él.
A kezdeti időszak után, mely 21 évet tett ki, Rudolf Steiner az Antropozófiai Társaság számára új formát kezdett keresni. Sok antropozófiai ág mellett a gyakorlati élet számos területén jöttek létre intézmények. Ugyanakkor az I. Világháború után a gyorsan növekvő létszámú tagságban hiányzott a kellő egység. A társaságon belül különböző csoportosulások voltak, melyek nem jutottak kölcsönös megértésre; a társaság bürokratikus jelleget öltött, sőt Rudolf Steiner az ő szándékaival szembeni „belső oppozícióról” beszélt. Az ilyen típusú fejlődés azonban megnehezítette az új tudat fejlődését.
A döntő jelentőségű 1923-as Karácsonyi Gyűlésen kísérletet tettek a társaság új struktúrájának létrehozására, a különböző karmikus csoportosulások egymással való összekötésére, a tagokat a szellemi világhoz való új viszony alapján egyesítve. Ez semmivel sem volt kevesebb, mint egy szellemi forradalom, amely ugrást mert tenni a gondolkodás szférájában az ősi, lejárt és tanítót – gurut – követelő spiritualitástól egy új, nyitott és gyakorlati spiritualitás felé. Rudolf Steiner vezetésével új Társaságot alapítottak, melyben központi helyet kellett elfoglalnia a lélekről, különösen a szív erőinek fejlesztéséről való gondoskodásnak és a szellemi képességek felébresztésének. A Társaság feladatának tartotta a tagok szellemi kutatásainak támogatását, ezeknek a kutatásoknak a speciális „Szabad Szellemtudományi Főiskolán” kellett megvalósulniuk, mely Rudolf Steiner közvetlen vezetése alatt állt. Mindenki, aki az antropozófia képviselőjévé akart válni a világban, kérvényt nyújthatott be, hogy felvegyék ebbe az iskolába. Megalapították az adminisztratív Társaságot is, amelynek a szellemi munkához szükséges külső feltételek létrehozásáról kellett volna gondoskodnia.
Ezen a Karácsonyi Gyűlésen Rudolf Steiner külön utalt a jelenlévőknek az „éteri” szívre, ezt az „Alapkő‑meditációban” értelmezte. A szívbe – azon a helyen, ahol a magasabb Énünk megteremti a szellemi energia új áramlásának szervét – egy belső alapkövet (sarokkövet) kell elhelyezni, amely alapot képez ahhoz a szellemi munkához, melyet az emberek együtt kívánnak végezni a világban. Rudolf Steiner ezzel az ezoterikus kereszténység Új misztériumait avatta fel. E misztériumok révén az emberek imaginációkra, inspirációkra és intuíciókra tehetnek szert, ezáltal – tudati lelküknek köszönhetően – tudatos kapcsolatba kerülhetnek a szellemi világgal, és ily módon az együttes munka útján új spirituális kultúrát alapíthatnak. A szellemi világhoz való új viszonyulás megnyílt az egész emberiség számára, amelyet e Karácsonyi Gyűlés viszonylag kis számú, 800 résztvevője képviselt. Ez az új viszony azon a tényen alapult, hogy az emberek felébredt szelleme a Szentháromság új megtapasztalásában egyesült. Ennek előfeltétele az volt, hogy ők az emberiség jövőjéért a szeretet szellemében és saját szellemi erejük alapján akartak közösen dolgozni.
Rudolf Steiner nagy reményt fűzött ehhez a Társasághoz. Arra számított, hogy a XX. század közepére emberek milliói találnak majd utat az antropozófiához a világ minden tájáról, és hogy a század végén majd az antropozófiai munka betetőzése következik be a tagok együttes erőfeszítései révén. Utalt arra, hogy a szellemi világban létezik egy „Michaelita Mozgalom”, mely a „michaelita impulzusait” a Földön szeretné megvalósítani. Rudolf Steiner arra számított, hogy még ő maga is megéli a XX. század 40-es éveit, hogy közléseivel a továbbiakban is hozzájárulhasson a kultúra átszellemiesítéséhez. Azt is remélte, hogy Amerikába megy, hogy a nyugati emberek (mint amilyen például brit barátja, Daniel Dunlop) hozzáállását felhasználva világmozgalommá fejleszthesse a közép-európai antropozófiát. Ily módon beteljesült volna az antropozófia inkarnációjának folyamata, ami Keleten kezdődött (mint a gondolkodás inkarnációja a Teozófia segítségével), Európán áthaladt (az antropozófia szívben való elfogadása), és Nyugaton kell végső szakaszába lépni (gyakorlati alkalmazás, akaratban való inkarnáció)k5.
Rudolf Steiner elvárásaiból csak kevés valósult meg. Az 1924-es év első kilenc hónapja annak az utolsó időszeletnek bizonyult, melyben az új impulzusokat meg kellett volna érteni. De ez nem történt meg. Rudolf Steiner felhívása, hogy rendezzék az antropozófusok közti karmikus viszonyokat, következmény nélkül maradt. Az I. Világháború után észrevehető feszültség alakult ki a régi tagok, akik saját ezoterikus fejlődésüket helyezték előtérbe, és fiatalok között, akik az általában természettudományos képzettséggel rendelkeztek, és akik az antropozófiát gyakorlati területeken, például az orvostudományban, a mezőgazdaságban, a természettudományban akarták fejleszteni, és olyan erőfeszítésekre törekedtek, melyek a társaság megújítására irányultak. Ezek között a csoportok között nem alakultak ki termékeny kapcsolatokk6.
A Társaság tagjai néhány ismert kivételtől eltekintve összességében kevésbé voltak aktívak, és a régi ideához ragaszkodtak, mely alapján Rudolf Steinerre guruként tekintettek, akitől minden függ. Az új társaság felépítésének szükségszerűségét nem ismerték fel; nem jött létre elképzelés egy új szociális struktúráról, s ennek következtében a régi Antropozófiai Társaságból nem tudott létrejönni az a „modern Társaság, amely létre jöhetett volna” – Rudolf Steiner szavai alapján. Az egész szociális struktúra, melyet az „Új misztériumok” számára tervezett, a szétesés szélén állt, ahogyan azt a „Szociális világ – az új misztériumok helye” c. könyvemben kifejtettem44.
Az 1923-24-es Karácsonyi Gyűlés után kilenc hónappal Rudolf Steiner annyira súlyosan megbetegedett, hogy már nem tudott előadásokat tartani. 1925. március 30-án meghalt, anélkül hogy maga számára utódot jelölt volna ki. Tragikus módon tért vissza a szellemi világba, mivel – ahogy számunkra tűnik, – nem talált a Földön elegendő számú olyan embert, akivel együtt tudott volna dolgozni. A szív új szellemi tudata még nem ébredt fel.
Mivel Rudolf Steiner nem jelölte ki az utódját a Szellemtudomány Szabad Főiskolája vezetésére, sok antropozófus olyan véleményre jutott, hogy az antropozófia misztériumiskolája a Földön vélhetőleg teljesen bezárt. Ugyanakkor azok az emberek, akik inspirációt kaptak az antropozófiától, mégis törekedtek együtt dolgozni az „Új misztériumok” szellemében, fejlesztve belső életüket és gyümölcsöző közös munkájukat más emberekkel, hogy inspirációkat kaphassanak a szellemi világból. Ott, ahol ezt elérték, lehetővé vált a csoda, például iskolákban, egészségügyi intézményekben és vállalatoknál. Egyidejűleg maga a szociális élet olyan hellyé vált, ahol Krisztus Második Eljövetelének titkai kinyilatkozhattak.
Az Antropozófiai Társaságban a krízis Rudolf Steiner váratlan halála után fokozódott. Az 1925 Karácsonyán megtartott gyűlésen a két évvel azelőtt megalapított Társaság adminisztratív társasággá alakult. Az új impulzusok elhaltak. Az 1923-as modern szabályzat helyett egy új szabályzatot fogadtak el (az adminisztratív társaságban), melyben a szellemi kompetenciára és a tagokkal való kontaktusra épülő vezetési princípium helyére adminisztratív tekintélyuralom lépett, mely alapján a társaság vezetése jogot kapott arra, hogy tagokat zárjon ki az okok megjelölése nélkül.
A kialakult konfliktus komoly összetűzéshez vezetett Rudolf Steiner vezető munkatársai között. 1935-ben az ÁAT vezetésének mindkét holland tagja, az orvos Ita Wegman (1876-1943) és a csillagász Elisabeth Wreede (1879-1943) azokkal együtt, akik őket támogatták, személyekként ki lettek zárva az Antropozófiai Társaságból, velük együtt pedig kizárták a holland és az angol Társaságot is egészében. Ez összességében 2000 embert érintett. Ez a fajta evolúció az Antropozófiai Társaságot szellemi értelemben a halál szélére sodorta. Valamennyivel később a vezetés három megmaradt tagja között még egy konfliktus jött létre, egyrészt Albert Steffen (1884-1963) és Günther Wachsmut (1893-1963), másrészt Marija [ném.: Marie] Jakovlevna Sievers-Steiner, Rudolf Steiner özvegye között.
Ahol a karmikus viszonyok harmonizációjának kellett volna bekövetkeznie, ott a karma tovább bonyolódott. Az antropozófiai mozgalom vezető individualitásai nem tudtak egymással dolgozni, és ennek következtében gyakran magányosak maradtak, mint Walter Johannes Stein (1891-1957) és a már említett Ehrenfried Pfeiffer. Emiatt feladataikat csak részben tudták megvalósítani. 1960-ban a helyzet, melyet az 1935-ös konfliktus idézett elő, majdnem teljes megbékéléssel járt, ugyanakkor az antropozófiai mozgalom sokat veszített a megújuláshoz vezető erőiből. Ennek ellenére a 70-es évek elejétől számtalan antropozófiai iniciatíva fejlődött minden kontinensen, habár az antropozófia a XX. század végére természetesen nem vált a kultúra döntő tényezőjévé, amiben Rudolf Steiner reménykedett.
Íme ezért aggasztó a gyakorlati antropozófiai munka modern állapota, habár a világon mindenütt vannak antropozófusok, akik Rudolf Steiner kezdeti szándékaival összhangban törekszenek dolgozni. Azok között, akik még a születést megelőzően döntöttek úgy, hogy a kultúra „michaelita” megújításának szentelik magukat, némelyek más területet és lehetőséget találnak, ahol dolgozhatnak. A lelkek új képességei a további fejlődés útján vannak, és mindenütt találunk olyan embereket, akik tudatosan haladnak az életben és szellemi képességeket fejlesztenek ki ahhoz a munkához, melyet végeznek, A modern spiritualitás most egyre nagyobb körben terjed.
III. fejezetből:
Az új kultúra hajnala
Az új idők kezdetével az egyes emberi személyiség egyre nagyobb mértében veszi magára a társadalmi és kulturális fejlődés felelősségét. Az individuális princípium növekedése mértékében az embernél az egoizmus erői is megerősödtek. Ha ezeket az erőket fék nélkül éli ki, anélkül hogy morális tudattal tartaná azokat fogva, az emberiség a totális káosz állapotába zuhan. A XX. század közepétől a tradíciók és morális meggyőződések hatása elveszett. Ezért a modern szociális élet normális állapota csak tudatos cselekedetek által tartható fenn.
Kultúránk ennek következtében elvesztette tradicionális orientációját. A korábbi időkben a kultúrát az inspirált szellemi elit hozta létre, míg a mai kultúra jórészt tömegtermékké vált, mely mögött elsősorban piaci érdekek állnak. Új kultúra csak akkor fog megjelenni, ha az emberek tudatosan kezükbe veszik annak életét, és szellemi értés segítségével építik azt, összhangban a modern emberek képességeivel. Az emberek öntudata éppen annak köszönhetően fejlődik, hogy az élet által állított feladatok felébresztik őket. A modern spiritualitás tudatos élethez vezet, melyben szellemi impulzusok válnak az ember cselekedeteinek motívumaivá. A spiritualitás régi formái, ezzel szemben, az embert a szellemi vezetőtől tették függővé. A XX. század különösen szemléletesen megmutatta nekünk, hogy nemcsak az elavult szellemi áramlatok, hanem az ideológiák és a tömegmozgalmak is az individuális szabadság ellen irányulnak. Az olyan politikai mozgalmak, mint a kommunizmus, a fasizmus és a nemzeti szocializmus, továbbá az olyan ázsiai irányzatok, mint a Mun-szekta és a Bhagvan-mozgalom, a vezető kultuszára alapulnak.
Rudolf Steiner mielőtt az antropozófiát kidolgozta, a szabadság filozófusaként lépett fel. A szilárd morális alapokra épülő radikális individualizmusért lépett fel. A szabad ember nem próbálja kényszeríteni a másik embert, és az emberek közösségben egyesülni csak a szabadság alapján tudnak. „A cselekvés iránti szeretetben élni és a másik akaratát megértve őt élni hagyni – ez a szabad ember alapszabálya” írta „A szabadság filozófiája” c. könyvében.
Harminc évvel később létrehozott egy 12 ezer tagból álló nemzetközi mozgalmat, melynek tagjai hosszú évek során szellemi tanítványi utat tettek meg a vezetése alatt. Az 1923-as Karácsonyi Gyűlésen egy Társaságba akarta őket egyesíteni, azért hogy részt vegyenek a kultúra megújításában. Ennek az „új misztériumok” segítségével kellett megvalósulnia – már nem zárt misztériumi központokban, ahogyan az régen történt, amikor csak a beavatott papok tudtak helyes módon kapcsolatot teremteni a szellemi világgal, hanem a mindennapi életben.
Mivel a modern emberek új szellemi tudatot fejlesztettek ki, képesek kapcsolatot teremteni éber nappali tudatban a szellemi világgal, és ezzel lehetőséget adni a szellemi felismeréseiknek, hogy beépüljenek a gyakorlati életbe. Ez lehetséges, ha kifejlesztjük a „tudati lelket”, és szellemi tapasztalatok nyílnak meg számunkra. Ez kicsiben is megtörténik, ha kettő vagy több ember együtt keresi egy kérdés megoldását (például a gyermeknevelésről) és akkor egyikük kap a szellemi világból inspirált választ.
Az ősi fizikai templomok helyett szellemi templomokat kell építeni mind az emberi lélekben, mind a társadalmi életben. Ez úgy történhet, hogy olyan belső teret és olyan társadalmi teret hozunk létre, amelyben az ember kapcsolatot tart a szellemi világgal, és inspirációt kap magasabb rendű lényektől, hogy megfeleljen jelenlegi kultúránk kihívásainak. Ilyen szellemi templomokat meditációval és fejlett szíverőkkel, valamint a társalgás új formáival lehet építeni. Rudolf Steiner fentebb említett „Alapkő-meditációja” ilyen helyek kialakítására törekszik.
Ezeket a láthatatlan templomokat azok az emberek építhetik, akik ehhez ezt az „alapkövet” a szívükbe merítik. Rudolf Steiner belső Goetheanumról beszélt (ahogy az antropozófiai mozgalom dornachi – Svájcban, Bázel mellett – szellemi központját nevezték). Ahol tudatosan egyesülünk közösségekbe, ott egy éteri térnek kell létrejönnie, melyben jó szellemek kapcsolódnak az emberekhez.
Rudolf Steiner a Szabad Főiskolán bevezette az un. „ezoterikus órákat”. Amíg tudott előadásokat tartani, ennek az iskolának tizenkilenc ilyen óráját tartotta meg, meditációkkal és a szellemi lényekkel való, szellemi templomon belül kapcsolattartás útmutatóival. A közelmúltig ezek felolvasását csak olyanok végezhették, akiket a Társaság vezetése jelölt ki e célból. De aztán ezen órák anyagai kereskedelmi forgalomba kerültek, úgyhogy minden érdeklődő hozzájuthatott, és így már a Főiskolán és a Társaságon kívül is használhatta azokat.45
Az „új misztériumok” naptemplomai – Rudolf Steiner szellemi látásával összhangban – bárhol létrejöhettek, ahol emberek csoportjai, szellemi és szociális célt állítva maguk elé, együtt dolgoznak. A szellemi kutatásoknak köszönhetően megújulhat a kultúránk, mely napjainkban hanyatlóban van, és az a veszély fenyegeti, hogy elsüpped a materializmusban. Ha az antropozófia megfelelő gondoskodást kapott volna az Antropozófiai Társaság részéről, akkor a XX. század végén az antropozófia fejlődésében egy kulmináció léphetett volna fel. Rudolf Steiner azt közölte, hogy éppen ebben az időben fognak ismét megtestesülni és összegyűlni a Franciaországban működő Chartres-i iskola (990-1220) tanítói, akiket Platón filozófiája inspirált, valamint az arisztotelizmus tanítói, a XIII-XIV. századi skolasztikusok. Azt is mondta, hogy azok közül, akik a XX. század elején összekötötték magukat az antropozófiával, sokan ismét megtestesülnek a század végén. Az antropozófiának ez a várt csúcspontja még nem érkezett el.
Ahhoz, hogy egy új spirituális kultúra fejlődhessen ki, nemcsak kis közösségeknek kell létrejönniük szellemi érdekekkel, hanem az egész társadalmunknak is meg kell változnia. 1917-ben Rudolf Steiner „hármasságot” javasolt társadalmunk számára a kulturális, politikai és gazdasági szférákban. Ezzel meg lehetne akadályozni a kultúrának a gazdaságtól való függését, meg lehetne akadályozni a moralitásnak a politikában való megszűnését, és meg lehetne akadályozni a gazdaságot mindenütt uraló egoizmus-erőt. Az új társadalmi rend aktivizálása Rudolf Steiner számára a szellemi aktivitás legmagasabb formáját jelentette.
Ezzel kapcsolatban Rudolf Steiner 1918. október 9-én új szellemi impulzusokról beszélt, melyeket az angyalok a XX. században az emberi lelkekbe akartak helyezni. Ennek kapcsán három impulzust említett az új kultúra fejlődése számára46. Az új társadalom fejlődése számára az első feltétel a testvériség impulzusa. A testvériség ahhoz fog vezetni, hogy az emberek mély egymás iránti érdeklődésének köszönhetően feltárulnak előttük a másik ember titkai. A második impulzus a vallási szabadság, melynek bennünket ahhoz kell vezetnie, hogy minden ember életében meglássuk az Istenit, és a harmadik impulzus, hogy gondolkodáson keresztül jussunk el a szellemi világba, ami a szellemi tudat új megelevenedéséhez vezet. Ez a három impulzus együtt fogja a jövő társadalmának alapját képezni.
Ha az emberek nem észlelik tudatosan az angyalok munkáját, akkor annak negatív következményei lesznek. Rudolf Steiner figyelmeztetett, hogy azok a 2000-es év előtt bekövetkezhetnek. Ebben az esetben az embert olyan szexuális ösztönök fogják rabul ejteni, melyek lehetetlenné tesznek bármiféle testvériséget. Ez elsősorban nacionalista érzések megjelenésének útján fog megtörténni, melyekben – Rudolf Steiner közlése szerint – aktivizálódnak ezek az ösztönök. A vallási szabadság helyére bizonyos vegyi szubsztanciáknak az orvostudomány területén való ösztönös ismerete kerülne, mely szubsztanciák hatalmas kárt okoznának a léleknek. És az új szellemi tudat helyébe a szellemi erőknek egoista energiafelszabadítási célú alkalmazási lehetőségeivel való ösztönös megismerés lépne.
Ez a három negatív hatás a titkok azon három fajtájának negatív változataihoz kötődik, melyeket Rudolf Steiner 1918. december 1-én vázolt fel47. Az embernek arról a három képességéről van szó, amelynek az eljövendő kultúra számára még ki kell fejlődnie, és arról a három különleges hajlamról, mely (1) az angol nyelvű világban (főleg Észak-Amerikában), (2) Közép-Európában és (3) Oroszországban és Ázsiában fog kifejlődni. Ezeknek a képességeknek a világban való elterjedése, és fejlődési lehetőségük korlátozása azokban az országokban, ahol ezek természetszerűen nem adottak, a jövőben meghatározza az emberiség szociális berendezkedését.
Az okkultizmus első változatát Rudolf Steiner „mechanikus okkultizmusnak” jelölte. Ez az okkultizmus gyakorlatilag korlátlan mennyiségű mechanikus munka elvégzését teszi lehetővé motorok segítségével, melyeket éteri erők hoznak mozgásba. A XIX. század második felében John Keely amerikai mérnök (1827-1898) zenei hullámok segítségével késztetett mozgásra egy motort, amikor hegedűn játszott. Ez a képessége csak neki magának volt meg, más nem tudta ezt a jelenséget megismételni. Rudolf Steiner rámutatott, hogy ennek a jelenségnek az angol-amerikai elit általi önző használata világuralom kiépítését fogja segíteni, ráadásul ez az elit ennek a „mechanikus okkultizmusnak” a segítségével képes lesz az elégedetlen emberek lázadó fellépéseit csírájában elfojtani.
Rudolf Steiner megalkotta saját misztériumdrámájához egy ilyen motor modelljét, az un. Strader‑motortk7. Rudolf Steiner azt mondta, hogy csak akkor lehet az ilyen energiát pozitív módon használni, ha a Földön valahol megvalósul a „szociális hármas tagozódás” igazságos társadalmi rendje. A mai időkben különböző országokban végeznek kísérleteket a „Keely-motorral”48.
A második fejlődő képesség az „eugenikus okkultizmus”. Míg az első főképpen férfi-adottság, a másodikra orosz és ázsiai nők tesznek szert; ez a fogamzás pillanatának meghatározásában áll, a planetáris konstellációkkal összhangban. A jó vagy rossz impulzusokkal rendelkező lelkeket a kozmikus törvények segítségével lehet a Földre vezetni. Attól függően, hogyan fog ez a képesség megvalósulni, az az emberiségnek vagy a morális felemelkedéséhez, vagy a morális bukásához vezet.
Közép-Európában az emberek harmadik képességként a „higiéniai okkultizmust” fogják kifejleszteni. Ez a képesség azon a tényen alapul, hogy az emberi test olyan gyógyító erőkkel rendelkezik, melyek betegségek megelőzésére használhatók fizikai módon, ha azok nem karmikusak. Az ilyen képességnek köszönhetően a jövőben felül lehet múlni a materialista irányultságú medicinát. Rudolf Steiner szerint a szervezetnek éppen ezeket a gyógyító erőit fogják majd használni a szellemi kutatásokban, elősegítve a tisztánlátó észlelést.
Feltételezem, hogy a jövőnek ez a spiritualitása kapcsolatban áll az éteri erők áramlatának birtoklásával, melyeket – a belső fejlődés útján – a szív tud szabályozni. A kundalini-energiáról van szó, mely három különböző irányba irányítható, melyek kiválasztása a Nyugat, a Közép-Európa és a Kelet embereinek öröklődésétől függ. Az, hogy az ember morális tudatának fejlődése mennyire messzire jut, meg fogja határozni, hogy ezek a képességek az egész emberiség javát fogják szolgálni, vagy egoista és nemzeti érdekeket.
A XX. sz. első felében az ezoterikus kereszténységnek három jelentős tanítója volt, akik az általuk alapított szellemi iskolákban új gyakorlati spiritualitást azon emberek számára, akik szellemi vezetést kerestek az életükben. Közép-Európában ilyen tanító volt Rudolf Steiner. 1900-ban tartotta első előadását a Teozófiai Társaságban. Ugyanabban az évben, 1900-ban Petar Danov* Bulgáriában gyűjtötte össze tanítványait. Ez az esemény hozta létre a „Fehér Testvériséget”, amely a bogumil tradíciókhoz kapcsolódott, és 1922-ben létrehozta saját ezoterikus iskoláját. Ahogy Rudolf Steiner, úgy Petar Danov is több ezer előadást tartott, melyekben Krisztus új megértését akarta az emberiség számára közölni49. 1934‑ben Jan van Rijckenborgh Rózsakeresztes Társaságot alapított Hollandiában, melyből később a „Arany rózsakeresztesség” iskolája, a katarok hagyományait követő gnosztikus iskola jött létre. A XX. század folyamán megjelentek más, a könyvben felsorolt tanítók is, akik a modern tanítványság különböző aspektusaira utaltak. Mindannyian a modern spiritualitás ébredését készítették elő.
Egyik volt közülük Valentyin Tomberg szellemi kutató is, aki 1932-ben az Észt Antropozófiai Társaság főtitkára lett. 1930-tól lépett fel cikkekkel és írásokkal, melyek belső önállóságot és szellemi kompetenciát mutatnak50. Azokban a levél-piszkozatokban, melyeket 1970-ben, három évvel a halála előtt írt, leírta, hogy Rudolf Steiner munkáinak gyümölcsét, a szellemtudományt ismét a legközpontibb dologra akarja irányítani: az embernek Krisztushoz és Krisztusnak az éteriben való megjelenéséhez való viszonyára, azért, hogy megmentse a szellemtudományt a közönségességtől és a szklerotizálódástól.
Tomberg életrajza kapcsán észre lehetne venni, hogy különböző okoknál fogva, melyek a dornachi vezető antropozófusok sértődékenységével álltak kapcsolatban, hamarosan minden oldalról megtámadták és igazságtalanul vádolták. Ő maga ki akart maradni a Társaságon belüli konfliktusból. A dornachi vezetőségben létrejött szakadás időszakában lemondott az Észt Társaság-beli mandátumáról, és négy év múlva Hollandiába emigrált. 1940-ben kilépett a Társaságból és három éven keresztül mély ezoterikus munkát vezetett Amszterdamban a „Miatyánk” témájában. Németországi tartózkodása (1944-1948) után, ahol a jogrendszer megújítása kérdésének szentelte magát, Angliába utazott, és ott intenzíven foglalkozott a hermetikus filozófiával; ott írta meg a szakemberek által ezen a területen nagyra értékelt művét, „A Tarot Nagy Arkánuma” címmel51.
Tomberg sok éven keresztül volt a Pravoszláv egyház tagja, azonban 1943-ban vagy nem sokkal azután a Katolikus Egyházhoz csatlakozott. E lépése miatt később gyakran kritikának vetették alá, az antropozófia „ellenségének” ábrázolva őt.
A XX. század végén mindenütt voltak jelen olyan emberek, akik tudatosabban akarták vezetni az életüket. A spiritualitás olyan formáit keresték, amelyek lehetővé tették számukra, hogy erőiket alkotó módon realizálják annak érdekében, hogy ezek az emberek újra ki tudják alakítani viszonyukat a természethez és saját egészségükhöz, aktivitást nyilvánítsanak meg a társadalmi viszonyok jobbításához. Az utóbbi 35 évben egy széles körű szellemi-társadalmi mozgalom jelent meg, melyben a lélek új minőségei fognak fejlődni, melyben meg lehet tapasztalni az „új misztériumok” kezdeti szakaszát. A következő fejezetben a modern szellemiség ezen új megnyilvánulásait akarjuk kutatni.
39Rudolf Steiner, Vortrag vom 2. Dezember 1911, siehe Anm. 34.
Rudolf Steiner, 1911. dec. 2-i előadás, l. 34. megj.
40Rudolf Steiner, Die Suche nach der neuen Isis, der gottlichen Sophia (aus GA 202), Dornach 1995, und Thomas Schipflinger, Sophia-Maria, Munchen 1988.
Rudolf Steiner, Az új Ísis, az isteni Sophia keresése (GA202-ből), Dornach 1995, és Thomas Schipflinger: Sophia-Maria, München 1988.
41Rudolf Steiner, Vortrag vom 15. Januar 1917, in: Das Karma der Unwahrhaftigkeit, Teil 2 (GA 174), Dornach 1983.
Rudolf Steiner, Előadás 1917.jan. 15. in: A hazugság karmája, II. rész (GA173)Dornach 1983.
42Albert Soesman, Die zwolf Sinne, Stuttgart 1996.
Albert Soesman, Tizenkét érzék, Stuttgart 1996.
43Interview mit Joseph Chilton Pearce, in: Journal of Family Life, 1999, Vol. 5, #1.
44Harrie Salman, Szociális világ – az új misztériumok helye, l. 5. megjegyzés, 3. fejezet
k4Ez a Római egyházra vonatkozik, s nem a pravoszlávra, mely számára nagy jövőt jelzett előre 1908-ban, a Ludwig Kleberggel való beszélgetésben (Ludwig Kleeberg, Wege und Worte). Az Orosz Egyháznak van jövője, különösen ha nem válik jozefiánussá, rendkívül dogmatizálttá, támaszt találhatna Steiner antropozófiai műveiben, ahogyan a középkori katolicizmus Arisztotelész műveire támaszkodott. [A kék színű lábjegyzeteket az orosz fordító, Gyemidov készítette.]
k5A kifejtettekkel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy Rudolf Steiner egyáltalán nem alap nélkül fantáziált, rózsaszínű reményeket és várakozásokat táplálva a jövővel szemben. Mindig rámutatott az alternatívára. Előre jelezte a II. Világháború lehetőségét is, a szupertechnika létrehozását, és Amerika rövid világuralmát a gondolkodási mód területén, a gazdaságban és a politikában. Tőle származnak ezek a szavak: „A század végén a világ a civilizáció sírjánál fog állni, ha nem fogadják el az antropozófiát”. Értette, hogy milyen halálos veszélyt jelent számára az új Antropozófiai Társaság vezetése; korábban nem akart annak formális vezetője lenni. Utolsó előadásai, melyeket a Goetheanum munkásainak tartott 1923-24-ben, a búcsú hangjait tartalmazzák, az „Antropozófiai vezérlő tételek”, melyeket halálos betegsége idején írt, az antropozófia összegzésének és egyfajta végrendeletnek minősül. De mint igazi szellemi kutató, mindig látta a jobb lehetőségeket, és elsősorban azokra mutatott rá. Ami az antropozófia iránt érdeklődő emberek valós számát illeti, nem szabad csak a néhány tízezer társasági tagra szorítkozni; a gyermekek a Waldorf-iskolákban és óvodákban, az intézmények munkatársai, végül Steiner olvasói – ezek száma már régen meghaladta az egymilliót.
k6Az antropozófusok mind a mai napig hibásan tudatosítják, Oroszországban különösen, hogy elsődleges feladatuk nem a skolasztikus-elméleti szférában való kutatás az antropozófia témájában, hanem őszinte, baráti, emberi kapcsolatok kialakítása egymással; egymás hibáinak vagy elméleti „elhajlásainak” keresésével vannak elfoglalva, s ennek következtében nem könnyítik meg egymás életét és munkáját, hanem szőrszálhasogatásokkal, irigységgel sőt közvetlen károkozással a végtelenségig bonyolítják azt. Egy antropozófusnak mind a mai napig sokkal könnyebb kívülálló emberrel, mint a saját „antropozófiai fivérével, nővérével” megértésre jutni. Ha ez a helyzet nem változik, akkor az antropozófusok tevékenységükkel nem új szellemi kultúrát fognak elősegíteni, hanem inkább a „mindenki mindenki elleni háborút”. Nnormális emberi viszonyok kialakítása – íme ez az elsődleges feladata és kötelezettsége az orosz, vagy ha úgy tetszik, az oroszországi antropozófusoknak.
45Rudolf Steiner, Esoterische Unterweisungen für die erste Klasse der Freien Hochschule fur Geisteswissenschaft (GA 270), Dornach 1992.
Rudolf Steiner: Ezoterikus órák a Szabad Szellemtudományi Főiskola első osztálya számára (GA270) Dornach 1992.
46Rudolf Steiner, Was tut der Engel in unserem Astralleib? (aus GA 182), Dornach 1996.
Rudolf Steiner: Mit tesz az angyal az asztráltestünkben? (GA182-ből), Dornach 1996.
47Rudolf Steiner, Vortrag vom 1. Dezember 1918, in: Die soziale Grundforderung unserer Zeit – In geanderter Zeitlage (GA 186), Dornach 1979.
Rudolf Steiner: 1918. dec. 1-i előadás, ebből a kötetből: Korunk szociális alapkövetelménye a megváltozott időkben (GA186), Dornach 1979
k7Strader, a mérnök, misztériumdrámák egyik hőse, arra törekszik, hogy egy sajátos „perpetuum mobile”-t hozzon létre, de a kísérlet sikertelen marad. L. „A lélek ébredése”. Később Rudolf Steiner kiábrándult ebből az ideából, és ezt mondta: „Mivé vált volna a háború, ha ez megvalósult volna”.
48In vielen Landern wird auf dem Gebiete dieser “Keely-Technologie” geforscht. Siehe: Dale Pond (Herausg.), Universal Laws Never Before Revealed: Keely’s Secrets, Santa Fe 1995. Weitere Informationen auf dem Keely-website: www.svpvril.com.
Számos országban folynak kutatások a „Keely-technológia” területén. Lásd: Dale Pond (szerk.), Universal Laws Never Before Revealed: Keely’s Secrets [Még soha nem fedett univerzális törvények: Keely titkai], Santa Fe 1995. További információk a Keely-weboldalon: www.svpvril.com.
*[bolgárul: Петър Дънов, a „Petür Dünov” közelebb áll a bolgár kiejtéshez. A magyar ford.megj.]
49David Lorimer (Herausg.), Prophet of Our Times – The Life and Teachings of Peter Deunov, Longmead, U.K. 1991.
50Valentin Tombergs anthroposophische Schriften (Fruhe Aufsatze, Anthroposophische Betrachtungen uber das Alte, Neue Testament und die Apokalypse, Die innere Entwicklung und Die vier Christus-Opfer und das Erscheinen des Christus im Atherischen) wurden im Achamoth Verlag in Schonach herausgegeben.
Valentyin Tomberg, antropozófiai művek (Korai cikkek, Az Ószövetség, az Újszövetség és az Apokalipszis antropozófiai vizsgálata, Belső fejlődés, A négy Krisztus-áldozat és Krisztus megjelenése az éteriben), melyeket az Achamot kiadó jelentetett meg Schonachban.
[Tombergről magyar nyelven többek közt itt is lehet olvasni: https://www.antropozofus.hu/antropozofiai-irasok-rakos-eva-forditasai-bdn-steiner-ru-orosz-nyelvrol/valentyin-arnoldovics-tomberg-a-szerzorol/]
51Der Anonymus d’Outre Tombe, Die Grossen Arcana des Tarot, Freiburg 2000. Das Buch wird anonym, ohne einen Hinweis auf Valentin Tomberg herausgegeben.
Anonymus d’Outre Tombe, Die Grossen Arcana des Tarot, Freiburg 2000. A könyv anonim módon lett kiadva, Valentyin Tombergre való utalás nélkül
Orosz nyelvre fordította: Alekszandr Gyemidov, oroszról magyarra: Rákos Éva
http://bdn-steiner.ru/modules.php?name=Books&go=page&pid=501
