A szív mélyére hatolni!

Adalbert von Keyserlingk visszaemlékezése:
“1922 szilveszter éjszakáján leég a Goetheanum, így a külső megfigyelés útján járó emberek többé nem juthatnak a közép-európai szellem átéléséhez.
Semmilyen külső kilátás nem volt a megmentésre. Ekkor Rudolf Steiner a legnagyobb személyes áldozatot határozta el, amit csak beavatott addig meghozott. A Karácsonyi Ülésre szánta el magát, amelyen fájdalommal vette át az Antropozófiai Társaság vezetését, hogy azután konkrétan beszéljen a karma kérdéseiről. Az ezoterikus világ hármas tagozódási folyamatait kozmikus-emberi folyamatként fejti ki, és a hármas tagozódású alapkövet szabad meditációban helyezi az emberiség szívébe. Azonban a tagok, ahelyett hogy odaadóan és tisztelettel befogadnák ezeket a szellemi igazságokat, néhány nappal Rudolf Steiner halála után azon kezdenek veszekedni, hogy kinek milyen jogai vannak, ki alkalmaz helyes módszert és még sok egyébről.
A szellemi lények és a halottak azonban úgy menekülnek a viszálytól, mint mi a tűztől.
Így az antropozófia lénye és mozgalma is visszahúzódott az Antropozófiai Társaságból. Az emberek azonban nem fogadták be az igazság szavait. Johanna Keyserlingk grófné a Rudolf Steiner halála körüli napokban olyan jelentős élményt élt át, amit itt fel kell idézni. Ez azt is helyreigazítja, amit más oldalról teljesen hamisan, a kiadó tudta nélkül jelentettek meg. Rudolf Steiner képes volt a tanítványait a szellemtestükben oktatni, ahogyan ezt a misztériumdrámák is ábrázolják. Sor került már néhány ilyen szellemi tanításra, így az itt leírtak nem jelentettek izgalmas meglepetést, hanem nyugodt tudatosságban lehetett átélni azokat.

„Ezen a reggelen volt Rudolf Steiner hamvasztása, amire nem utaztam el. A nagy tanító földi teste még a közelben, az asztalosműhelybe volt felravatalozva, amikor szeretett tanítóm aurája megjelent mellettem. Tőle jött az utasítás, hogy írjak. Papírt és ceruzát vettem… és a jelenlétéből érkeztek a következő szavak. Gyakran nem tudtam elég gyorsan írni, ilyenkor szünetet tartott, és megvárta, amíg utolértem az írással, ahogyan korábban Rudolf Steiner is tette, amikor diktált valamit:

“Küldetésem véget ért.
Amivel hozzájárulhattam az emberiség érettségéhez, azt megadtam neki.
Elmegyek, mert nem találtam olyan fülekre, amelyek a szó mögött képesek voltak felfogni a szellem szavát.
Elmegyek, mert nem találtam olyan szemekre, amelyek a földi képek mögött képesek voltak meglátni a szellem képeit.
Elmegyek, mert nem találtam olyan embereket, akik képesek voltak megvalósítani akaratomat.
A misztériumok rejtve maradnak, míg vissza nem térek.
Akkor fogok visszatérni és felfedni a misztériumokat, amikor a szellemi világokban sikerül az emberi lelkek számára oltárt, kultikus helyet alapítanom.
Akkor újra eljövök.
Akkor folytatom a misztériumok felfedését.
Azok felelnek a halálomért, akik megakadályozták a szív kultúráját.
Ha az emberek a szívük mélyére hatoltak volna, megtalálták volna az erőt, hogy megfeleljenek a kor feladatainak.” “

Forrás: Adalbert von Keyserlingk gróf: Koberwitz, 1924 (ABG kiadó 2018) – megvásárolható >>>