A görögországi földrengés kapcsán
“Egy geológus, vagyis ennek a területnek a tudósa írta le a dolgot, és azt mondta: Ha ezeknek az időnként ismétlődő és annyi mindent elpusztító jelenségeknek az okán gondolkodunk, akkor ezt a legutóbbi földrengést a tektonikus fölmozgások kategóriájába kell sorolnunk. Mit jelent, hogy az okán gondolkodva ezt a tektonikus földmozgásokhoz kell sorolnunk? Ha tektonikus földmozgásokról beszélünk, ezeknél a rengéseknél a Föld különböző részei görbülnek át egymás körül. Ha tehát az átgörbülés okáról akarunk beszélni, akkor szerinte az átgörbülésről kell beszélnünk! Mintha azt mondanánk: a szegénység a szegénységből ered. A helyzet az, hogy ha az ilyen jelenségek összefüggéseit át akarjuk látni, akkor a szellemhez kell folyamodnunk. Abban a pillanatban, amikor valamilyen terület, például a nehézkedési erő vagy az éteri ritmikus jelenségek szokásos természeti törvényeiről ahhoz térünk át, ami a kozmoszból látszólag a káoszhoz vezet – de azért, hogy a káosz révén a kozmosz magasabb régiójába vezessen – vagyis ha át akarunk hatolni a vulkanikus jelenségeken és a meteorológián, akkor a szellemiséghez kell közelednünk.” ga219
„Nézzünk szét a világban és tekintsünk bizonyos eseményekre. Valamilyen vidéket hatalmas földrengés ér. Nagyszámú ember pusztul el egyszerre. Szellemtudományos szempontból tekintve ezt az eseményt nem mondhatjuk azt, hogy ezeknél az embereknél teljesen végighaladt földi életük karmikus fonala. Nézzük meg ebben a vonatkozásban, hogy mi történt. Aki már olyan öreg volt, hogy életének földi karmáját nemsokára leélte volna, annak számára az élet fonala esetleg csak hónapokkal vagy néhány évvel rövidült meg. A földi élet erejének teljében levő fiatalabb embereknek viszont még sok tervük lehetett, amit a következő években akartak önmaguk, családjuk és esetleg az emberiség érdekében véghezvinni, az ő életük fonala tehát sok évvel rövidült meg.(…) Felmerül tehát az a nagy kérdés, hogy ilyen esetekben a karma hogyan működik?(…) Az istenek szándéka szerint az embernek a karmáját végig kell élnie. Az olyan természeti folyamatok, mint a földrengés, vulkánkitörés, árvíz és egyebek, nem illeszkednek a Föld-fejlődés természeti törvényszerűségeinek szokott menetébe, hanem némileg megzavarják a Föld-fejlődést, még ha a természeti törvények szerint is.(…)
Létezik azonban a világmindenségben, mondhatnám, egy “összeesküvés”, amely abban jut kifejezésre, hogy nemcsak az az erő kerül alkalmazásra, ami ma jogosultan kíséri a Holddal Földünket, hanem az is, ami a Hold-korszakra jellemző elevenséggel maradt meg a Föld belsejében. Ezt ez erőt használják ki az ahrimáni hatalmak. Itt tudnak beavatkozni az emberi életek fonalába. Látni lehet, ahogy ilyen természeti csapásoknál az ahrimáni hatalmak elégedetten tekintenek fel a Föld mélyéből. Így a beavatási tudomány segítségével megfigyeljük, hogy az elpusztuló ember a karmájának egy részét végigvitte, egészen addig a pillanatig, amikor életének fonala hirtelen megszakad. Még hátra lenne életének kisebb vagy nagyobb szakasza, attól függően, hogy aggastyánok, felnőttek vagy csecsemők szakadtak-e ki saját életükből. Életük fonala, életük eseményei még folytatódhattak volna, de az ember fizikai organizációjába hirtelen beavatkozik valami, mintegy egyetlen pillanatba összesűrítve mindent, aminek az egész élet alatt kellett volna kibontakoznia.
Értsük meg, kedves barátaim, hogy itt mi is történik. Tegyük fel, hogy valakit harminc éves korában ragad el egy ilyen katasztrófa. Ha ez nem éri, akkor karmája szerint, mondjuk még hatvanöt éves koráig élt volna. Még események sokaságát élte volna át élete során. Mindezek már csak mint lehetőségek maradtak meg számára. Karmájában, azaz éter-, asztráltestének és én-organizációjának alkatában azonban mindez benne rejlik. De mi történt volna vele hatvanöt éves koráig? Szervezete folyamatosan leépül; egy lassú leépülés történt volna, míg ez a leépülés befejeződött volna életének hatvanötödik évében. Ez a lassú leépülés még harmincöt évig tartott volna és olyan fokozatosan ment volna végbe, amely megfelel egy ilyen hosszabb folyamatnak. Most azonban mintegy egyetlen pillanatban zajlik le, egyetlen pillanatba sűrűsödik. Ez megtehető ugyan a fizikai testtel, de az éter-, az asztráltesttel és az én-organizációval nem.
Az ember ezért egy ilyen helyzetben teljesen másként lép be a szellemi világba, mintha végigélte volna karmáját. Olyasmit visz a szellemi világba, ami egyébként nem volna ott: olyan étertestet, asztráltestet és én-organizációt, amely még a Földön maradhatott volna. De ahelyett, hogy ezek a Földön maradnának, most a szellemi világba kerülnek. A Földnek rendeltet az ember beviszi a szellemi világba. Így minden elemi csapás révén földi elem áramlik be a szellemi világba. Akinek a karmáját az ahrimáni hatalmak ezen a módon eltérítik, az ilyen állapotban érkezik meg a szellemi világba. Ha komolyan vesszük a szellemtudományt, akkor meg kell tanulnunk, hogy ugyanúgy tudjunk kérdezni a szellemi világ és lényei nézőpontjából, ahogyan mindennapi tudatunkkal kérdezünk a fizikai-földi világ és lényei nézőpontjából. Így most fel kell tennünk a következő kérdést: Hogyan fogadják a három hierarchia lényei az a tényt, hogy olyan emberek érkeznek fel hozzájuk, akik az említett módon földi dolgokat visznek be a szellemi világba?
Ezeknek a hierarchikus lényeknek az lesz a feladata, hogy újra beleillesszék a világrendbe azt, ami látszólag rosszra fordult, ami látszólag a világ rendjét felborította. Az isteneknek számolniuk kell azzal a helyzettel, hogy magasabb rendű jóvá kell átváltoztatniuk az ahrimáni gonoszságot. Eljutunk annak felismeréséhez, hogy a világrend vonatkozásában különleges szerepük van azoknak az embereknek, akik ilyen módon idő előtt érkeznek a szellemi világba, miután áthaladtak a halál kapuján. A szellemi hierarchiák lényei számára ekkor a következő a tennivaló. Egy ember megélt egy előző inkarnációt. Ez az előző inkarnáció, mostani életének előzményei előkészítették a tények bizonyos összességét, jelenlegi inkarnációjának élményvilágát. De ami itt előkészült, annak csak az első része valósult meg, a második nem. Itt van tehát egy ember életútjának egy része, amelynek karmikusan meg kellene felelnie az ember életének, de nem felel meg neki, csak egy része. Ebben a részben kifejeződik a régebbi földi élet, de nem annak teljes tartalma.
Ekkor az isteneknek rá kell tekinteniük erre a régebbi földi életre és azt kell mondaniuk: Vannak itt olyan hatások, amelyeket az embernek meg kellett volna tapasztalnia, de ez nem történt meg. Vagyis karmikusan fel nem használt okok jelentek meg. Ezeket a fel nem használt okokat’ az istenek odaadják az embernek a következő földi élete számára, és éppen belső mivoltában erősítik meg velük. Így ami mint ok működött egy régebbi inkarnációban, annak az ereje most annál hatalmasabban tör fel az emberben a következő inkarnációban. Ekkor az ember egészen másként jelenik meg a következő inkarnációjában karmájának kiegyenlítésére. Ha nem érte volna ilyen katasztrófa, akkor esetleg csekélyebb képességekkel jelent volna meg a világban, vagy egészen más területen megnyilvánuló képességekkel. De most különleges sajátosságokkal jelenik meg. Asztrálteste ugyanis mintegy megsűrűsödött, mert fel nem használt okok illeszkednek bele.
Csodálkoznak még, kedves barátaim, hogy van egy legenda egy filozófusról, aki belevetette magát egy vulkán kráterébe? Mi lehet egy ilyen elhatározás oka egy olyan embernél, aki be van avatva a világ titkaiba? Csak az lehet az oka, hogy itt az emberi akarat idéz fel olyasmit, amit egyébként csak elemi természeti folyamatok idéznek elő: hirtelen megszerezni valamit, amit csak lassan lehetne megszerezni. Amit ez a filozófus tett, az abból a szándékból eredhetett, hogy egy következő inkarnációjában különleges képességekkel jelenjen meg. A világ más alakot ölt előttünk, ha ilyen módon hatolunk be a karma kérdéseibe. Így először, mondhatnám, elvi értelemben láthatjuk, hogy mi a helyzet az ilyen elemi csapásokkal. De most forduljunk más irányba. Egy tömegbalesetben olyan emberek verődnek össze az ahrimáni hatalmak által, akik nem kötődnek egymáshoz, de együtt lelik halálukat. A helyzet ilyenkor egészen más. Itt is tehát közrejátszanak az ahrimáni hatalmak, de most olyan emberekre irányulnak, akiket nem fűznek össze karmikus szálak, ám éppen az esemény által közelebb jutnak egymáshoz. Most olyasmi történik, ami lényegesen különbözik a természeti csapások szellemi következményeitől.
Ha természeti csapás éri az embert, akkor ez a karmájában szereplő okok intenzívebb emlékezetét idézi elő. Mert amikor az ember áthalad a halál kapuján, akkor emlékeztetik karmájának egész tartalmára. Ez most felfokozódik, világosabb emlékezéssé válik az ember lelkében, ha természeti csapás következtében hal meg. Viszont egy vasúti szerencsétlenség, általában a civilizációs katasztrófák a karma elfelejtését vonják maguk után! A karma elfelejtése révén azonban az ember igen fogékonnyá válik azokra az új benyomásokra, amelyek halála után a szellemi világból érik. Ennek az lesz a következménye, hogy az ilyen embernek azt kell kérdeznie önmagától: mi a helyzet a saját fel nem használt karmámmal? Míg egy természeti csapásnál különösen az ember intellektuális tulajdonságai sűrűsödnek meg az asztráltestében, addig a civilizációs katasztrófáknál az ember akarati tulajdonságai válnak töményebbé és erősebbé. Így hat a karma!” GA236
“Mindennek a világon úgyszólván két oldala van: egy olyan oldala, amely inkább az emberhez, mint szellemi lényhez tartozik, és másrészt az, ami az ember körül kialakult, a természeti birodalomhoz tartozik. Az ember színtere a Föld. A szellemi pillantásnak ez úgy mutatkozik meg, mint különböző rétegek összefüggése, Tudjuk, hogy a legkülső rétegét Földünknek ásványi földnek, vagy ásványi rétegnek nevezzük, mivel csak olyan anyagokat tartalmaz, ahogy azokat lábunk alatt találjuk. Ez viszonylag a legvékonyabb réteg. Ezután kezdődik a lágy föld. Ennek a rétegnek egészen más anyagi szerkezete van, mint a fölötte található ásványi rétegnek. Ez a második réteg úgyszólván egyfajta belső élettel van telve; s azáltal, hogy ez a szilárd ásványréteg ráterül, összetartja ennek a második rétegnek a belső erőit. Mivel abban a pillanatban, amikor ezeket szabaddá tennénk, szétszóródnának az egész égűrben. Ez tehát egy olyan réteg, amely óriási nyomás alatt van. Egy harmadik réteg a gőzréteg. De ez nem anyagi természetű gőz, ahogy az Földünk felszínén rendelkezésünkre áll, hanem ebben a harmadik rétegben az anyag maga olyan belső erőket hordoz, amelyeket csak az emberi szenvedésekkel, az ember belső ösztöneivel hasonlíthatunk össze. Míg a Földön csak lények, az olyan megformált lények, mint az állatok és az emberek fejleszthetnek ki magukban szenvedéseket, ezt a harmadik réteget – de teljesen úgy, mint ahogy a Föld anyagait behálózzák a mágneses és hőerők – materiálisan behálózzák olyan erők, amelyek azonosak azokkal, amiket emberi és állati sóvárgásoknak és szenvedéseknek tartunk. Majd ott van negyedikként a formák rétege, amelyet azért neveznek így, mivel annak az anyagát és erőit tartalmazza, ami a Föld ásványi részében megformált lényekként lép elénk. S az ötödik rétegnek, a Földmagnak az a sajátossága, hogy mint magának az anyagnak, végtelen termékenysége van. Ha ennek a földrétegnek egy részét birtokolnák, akkor folytonosan új hajtásokat és sarjadékokat fakasztana magából; ennek a rétegnek az eleme a duzzadó termékenység. Ezután jutunk a hatodik réteghez, a Föld tűzrétegéhez, amely az erőket olyan szubsztanciákként tartalmazza, amelyek pusztítók és rombolók lehetnek. Valójában ezekbe az erőkbe az varázsolták bele őstüzet.
Alapjában véve ebben a rétegben működik materiális módon Ahrimán birodalma, és ebből a rétegből hat, A külső természeti jelenségekben az, ami a levegőben és a vízben, a felhőképződésben, villámként és mennydörgésként jelenik meg, az úgyszólván egy utóbbi maradványa – de jó maradványa – a Föld felszínén annak, ami már a régi Szaturnusszal volt összeköttetésben az erőkkel, és a Nappal levált a Földről. Ami ezekben az erőkben működik, abból kerültek ki a Föld belső tűzerői Ahrimán szolgálatára. Ott van az ő működésének központja. S míg szellemi hatását a leírt módon kifejti az emberi lélekre, és tévedésekbe vezeti, látjuk, hogy – bizonyos módon megbilincselve – a Föld belsejében egyfajta támadási pontja van. Ha az ember ismerné a titkos összefüggéseit annak, ami a Földön Ahrimán befolyása révén történik, és annak, hogy ezáltal mivé vált Ahrimán saját karmája, akkor felismerné az ember a földrengésben az összefüggést aközött, ami természeti eseményként olyan rettenetesen szomorú, tragikus módon játszódik le, és aközött, ami a Földön végbemegy. Ez az ősidőktől fogva maradt vissza, mint olyasvalami, ami a Földön reakcióba lép a fénylő, jó lényekkel.(…) Nem kell hangsúlyoznunk, hogy azok, akik mintegy érintettek abban, amit Ahrimán karmája idéz elő – de ami az atlantiszi kor óta összeköttetésben áll az emberiség karmájával -, valamilyen módon bűnösök ebben. Ez az emberiség közös karmájával függ össze, amelyhez az egyén is hozzájárult. S gyakran egészen máshol rejlenek az okok, amelyek meghatározott helyeken Ahrimán hatásaiként lépnek fel, mivel éppen ezeken a helyeken adódik alkalom erre.
Itt egy olyan összefüggést látunk, amely a különben ősrégi emberiség- katasztrófák megmaradt maradványának tűnik. A lemuriai korban elvonták az embertől azt az erőt, hogy a tűzre hasson. Korábban hatni tudott az ember a tűzre. Ezért az ősi Lemuria az emberek tűzszenvedélye miatt elpusztult. Mivel ugyanaz a tűz, ami most lenn van, akkor fenn volt. Akkoriban a tűz visszahúzódott a Föld felületéről; ugyanaz a tűz, amely extraktumként az őstűzből származik, a szervetlen tűz, a mai ásványi tűz. Azokkal az erőkkel jött ez, amelyek a levegővel és a vízzel járnak együtt, és az emberek szenvedélye révén Atlantisz katasztrófájához vezettek. Az emberiség együttes karmája volt ez, ami előidézte az atlantiszi katasztrófát. De ebből megmaradt valami, s ez a maradvány idézte elő ezeknek a katasztrófáknak az utórezgését. A vulkánkitöréseink és földrengéseink nem mások, mint ezeknek a katasztrófáknak az utórezgései. Csak figyelembe kell vennünk, hogy senkinek sem szabadna eszébe jusson az, hogy éppen az ilyen katasztrófa által érintetteknek a bűn egy részét felrójuk, és ezért nem teljes mértékben kellene együtt éreznünk az ezáltal érintettekkel.
Az antropozófusnak világossá kell tennie magában azt, hogy ezen emberek karmájának semmi dolga azzal, amit neki szabad tennie, s hogy neki nem szabadna esetleg segítenie valakinek, mivel ő – triviálisan szólva – hisz a karmában, hogy az ember ezt a sorsot maga idézte elő. Éppen ez az, amire a karma felszólít bennünket: segítsünk az embereknek, mivel biztosak lehetünk abban, hogy segítségünk akkor olyasvalamit jelent az embernek, ami bele van írva karmájába, s ezáltal karmája kedvezőbb irányba jut. Éppen az együttérzéssel kell szemlélnünk a világot, ami a karmán alapszik. Így a szerencsétlenül szenvedők és az ilyen katasztrófa érintettjeivel szembeni megértés annál is inkább együttérzőbbé tesz bennünket, mivel ez azt jelenti, hogy ez együttes emberiség-karma, amelyben az emberiség egyes tagjainak szenvedniük kell. S éppen úgy, ahogy az egész emberiség előidéz ilyen eseményeket, az egész emberiségnek kell megfizetnie, egy ilyen sorsot sajátunknak kell tekintenünk, mert nem csak azért segítünk, mivel önkéntesen tesszük, hanem mert tudjuk: mi benne vagyunk az emberiség karmájában, és amit ott elkövettek, azt velünk együtt követték el.(…)
Vajon bizonyos módon a földrengések előre láthatók-e okkult összefüggésből, amely megérthető? Ezt a kérdést úgy kell megválaszolnunk, hogy azt állítjuk, az ilyen dolgok megértése feltétlenül hozzátartozik az okkult tudás legmélyebb megismeréséhez. Egy egyedi, Földön bekövetkező eseményre, amely lényegében ilyen mély alapokból következik be, mint ahogy azt ma bemutattuk, az nagymértékben összefügg a Földön túlmutató okokkal, egy ilyen eseményre alapjában véve teljesen jogos az, hogy az ilyenfajta egyes dolgokra időjelzést is lehet adni. Nos, a másik kérdés ez: Vajon ilyen adatokat lehet-e, szabad-e előállítani? Hiszen valójában annak, aki az okkult titkokkal nyíltan szembenáll, majdnem magától értetődőnek hangzik, hogy bizonyos vonatkozásban igennel lehetne ezt megválaszolni. S mégis a dolog úgy áll, ilyen eseményekre vonatkozóan valójában csak minden évszázadban két-három alkalommal – végső esetben kétszer-háromszor -valamit előre meg tudtak mondani a beavatási helyekből. Ekkor meg kell gondolniuk, hogy ezek a dolgok éppen az emberiség karmájával függenek össze, s ha például részleteiben el is kerülnénk ezeket a dolgokat, egy másik helyen más jelenségként kellene fellépniük. A jóslással a tény nem módosulna. S gondolják meg, milyen szörnyű módon nyúlnának bele az egész Föld karmájába, ha emberi intézkedéseket tennének ilyen események ellen! Szörnyű reakció lépne fel, méghozzá olyan erősen, hogy csak ritka, kivételes esetekben csinálna gyakorlatot tudásából az, aki mélyebben beavatott lenne, saját magának, vagy a hozzá legközelebb állóknak, ha egy földrengés katasztrófáját előre látná. Természetesen ezt ismerve kellene elpusztulnia. Mivel ezek a dolgok, amelyek évezredek és évmilliók óta az emberiség karmájában rejlenek, egy rövid emberiség-periódusba eső intézkedésekkel nem béníthatók meg. De még valami hozzájárul ehhez.
Azt mondottuk, hogy éppen ez a fejezet a legnehezebb okkult vizsgálódásokhoz tartozik. Amikor „ A Föld belsejéről” szóló előadást tartottam, már mondtam, hogy rendkívül nehéz valamit is tudni a Föld belsejéről, sokkal könnyebb az asztrális térről, a devacháni térről, magukról a legtávolabbi planétákról tudni valamit, mint a Föld belsejéről. A legtöbb dolog, amit a Föld belsejéről hallani lehet, éppenséggel a legtisztább humbug, mivel ez az okkultizmus legnehezebb dolgai közé tartozik.(…) S itt talán szabad ezekről az akadályokról beszélni.(…) Egy titokzatos összefüggésre akarom most rávezetni Önöket. A legnagyobb akadály, ami az okkult kutatás előtt áll ezen a területen, az a jelenlegi mód, ahogy ma a materiális külső tudományt gyakorolják. Az illúzióknak és tévedéseknek az a tömkelege, amit a mai materiális tudomány összehord, mindaz a méltatlan vizsgálódás, amelyeket csinálnak, és nemcsak hogy sehová sem vezetnek, hanem valójában csak az emberi hiúságból származnak, ezek olyan dolgok, amelyek a magasabb világokra gyakorolt hatásukban e magasabb világokban végzett vizsgálatokat ilyen jelenségekről, a szabad kitekintést egyenesen lehetetlenné teszik, vagy legalábbis igen megnehezítik. A szabad kitekintést éppen azáltal zavarják meg, hogy itt a Földön materialista kutatás történik. Ezeket a dolgokat nem tudja az ember egyszerre, minden további nélkül áttekinteni. Azt szeretném mondani: engedjék csak, hogy egyszer eljöjjön az az idő, amelyben a szellemtudomány jobban elterjed, és a szellemtudomány és befolyása elsöpri világunk materialista babonáját! Éppen az értelmetlen kombinációkat és hipotézis-állításokat, ahol az ember minden lehetségest belefantáziál a Föld belsejébe – hagyják mindezt elsöpörni és meg fogják látni: ha a szellemtudomány maga egyszer is sorsként illeszkedik bele az emberiség karmájába, ha megtalálja az eszközt és az utat, hogy megragadja a lelkeket, s ezen az úton le lehet győznie az ellenséges erőket, a materialista babonákat, ha az, ami az emberiség leggonoszabb erőivel függ össze, ami ideláncolja az emberi pillantást az érzéki világra, tovább kutatható lesz, akkor meg fogják látni, hogy még azt a lehetőséget is felajánlják, hogy kívülről hassunk az emberiség karmájára, míg az ilyen események szörnyűsége mérséklődni fog. Keressék az emberek materialista babonájában az okokat, amiért a beavatottaknak hallgatniuk kell ilyen eseményekről, amelyek összefüggnek a nagy emberiség-karmával. Egyfajta tudományos üzemet látunk, amelyet egyáltalán nem az igazság iránti fausti törekvés ural, hanem nagy mértékben a hiúsággal, a becsvággyal függ össze. Milyen sokat ültetnek bele a világba azáltal, hogy az egyén csak saját személye kedvéért kutat valamit. Ha összegezik mindezt, akkor meg fogják látni, milyen nagy az az erő, amely elterjedt az ellen, hogy bepillantsunk abba a világba, amely a külső érzéki jelenségek mögött rejtőzik. Ha az emberiség először eltávolítja ezt a ködöt, akkor eljön az az idő, amelyben bizonyos titkos természeti jelenségek tekintetében, amelyek az emberiség ellenségeitől indulnak ki, és mélyen belenyúlnak az emberi életbe, az emberiséget bizonyos fokig széles körben segíthetik. Addig ez a lehetőség nem áll fenn.
Jól tudom, hogy ezek különben e kérdéseket adó irányok, amelyek nem mindig a kérdező irányába mutatnak. De a titkos tudománynak az a sorsa, hogy egyesekben először a kérdést kell helyes útra terelnie, hogy helyesen tegyék fel, mielőtt helyesen lehet megválaszolni. De ezt ismét ne úgy vegyék, mintha a földi katasztrófák és az emberiség karmája közötti titkos összefüggés nem az olyan titkok közé tartozna, amelyek kutathatók. Ez odatartozik és kutatható. De megvan az oka annak, hogy ma ezekbe a legmélyebb titkokba csak a világon legeslegtitkosabb tud belehatolni. A szellemtudománnyal meg kell ismernie az emberiségnek, hogy lehetséges, hogy saját tettei összefüggenek a természeti eseményekkel, s akkor az az idő is eljön, amelyben az emberiség éppen ebből a megismerésből érti meg, hogy ezeket a dolgokat egy kérdésben lehet megválaszolni úgy, ahogy kívánják. Ez az idő eljön. Mivel a szellemtudomány sokféle sorsot élhet végig. Sőt úgy is lehet, hogy befolyása megbénul, hogy csak egy szűk körre korlátozódik. De végigcsinálja útját az emberiségben, bele fogja élni magát az emberiség karmájába, s majd megteremtődik az a lehetőség is, hogy maga az emberiség által hasson bele az emberiség karmájába.”GA107