Ismét kitört az Etna – szellemtudományos háttér
Természeti folyamatok – együttható akarat-ok
“Többször felhívtam a figyelmüket arra, hogy az atlantiszi korban az ember átadta magát egyfajta fekete mágiának. Ennek következménye volt a civilizált világ eljegesedése. A legátfogóbb értelemben ilyen a természet folyamata valójában, nem az egyes ember akarati tevékenységének következménye, hanem azé, ami az emberiségben, az emberi súlypotból kinduló, különböző akarati erőkben együtt hat. Ha egy megfelelően fejlett lény – mondjuk a Marsról vagy a Merkúrról – tanulmányozná a Földet, annak működését folyamatát, tehát meg akarná érteni a természeti folyamatokat, akkor ez a lény a természetet nem úgy írná le, ahogy az ember, amikor tudományos akar lenni, hanem egy ilyen lény áttekintené a Földet, és azt mondaná: „Itt van lent a Föld, rajta sok pont, és ezekben a pontokban összpontosulnak azok az erők, amelyek a temészeti folyamatokban működnek.” De számára ezek a pontok nem kívül, a természetben, hanem mindig az emberben belül lennének. Az, aki nézné, érezné, hogy az emberiség bensőjére kell tekinteni, hogyha a természeti folyamatok okát akarná keresni. Az emberi akarat és a természeti folyamat közötti összefüggés belátása (…) vagy legalább annak belátása, ami az emberiség akarati hatásai, akarati iránya és a természeti folyamatok között áll fenn, és ezek alkotóelemeivé kell hogy váljanak az emberiség leendő természettudományának. Az ilyen természettudománnyal az ember egészen másképp fogja felelősnek érezni magát önnön mivoltáért, mint ahogy ezt ma általában érzi. Az ember földi polgárból kozmikus polgár lesz. Megtanulja saját magához tartozónak tekinteni a világmindenséget De gondolják meg, hogy abban a pillanatban, amikor az embert ilyen dolgokra figyelmeztetik, a tudás ezekről a dolgokról azonnal megjelenik bennünk. Ez a tudás nem olyan árnyékszerűen hat, mint az intellektuális tudásunk, mert ez sokkal inkább a valóságból ered, ezért sokkal valóságosabban is hat. És mivel sokkal valóságosabban hat, mint az új kori emberiség árnyékszerű tudása, az embernek komolyan kell vennie azt, ami ezzel a tudással megnyílik számára.” GA195
“Ahogyan a ritmusok között ott van az időjárás, úgy a két ellentétes erő, a nehézkedési erő és az égi szellemi tájékozódás ereje között az az erő van, amely a vulkánikus jelenségeket, földrengéseket kelti a Földön. Ezek szabálytalanok. (…) Ami a szélben és az időjárásban játszódik le, az bensőségesen összefügg lélegzésünk folyamataival, ahogyan kozmikus nézőpontból leírtam. Ami a vulkánikus erőkben játszódik le, az olyan kapcsolatban van a nehézkedési erővel, hogyha ilyen összefüggésben akarjuk szemlélni, akkor valóban úgy tűnik, mintha érzékfeletti hatalmak a nehézkedési erők törvényszerűségébe avatkozva magukkal vinnék időnként a Föld egy-egy darabját, és másfelől kaotikus állapotba kényszerítenék azt, amit a nehézkedési erők lassanként felépítettek, hogy azután magukkal vigyék. Így a nehézkedési erő által keletkezett földi képződmények valóban ilyen, mondhatnám, terresztrikus jelenségek révén működnek. De míg az időjárásnál a légnemű, a hő és a vízszerű mozog, addig itt a földi szilárdsággal van dolgunk, és olyan vízszerűvel, amely révén a Föld lázadozni kezd. Itt azzal van dolgunk, ami kivezet a súlyviszonyok szabályosságából, és lassanként éppen úgy elveszi Földünket, mint ahogy a nehézkedési erő létrehozta.” ga219
“A Föld felszínének bizonyos vidékei vulkánokkal vannak telehintve. Más helyein földrengésszerű vagy egyéb katasztrófák lehetőségét találjuk. Ha azután éppen ezek tekintetében követjük a karmikus összefüggéseket úgy, ahogyan történelmi vonatkozásokban követtük néhány történelmi személyiséggel kapcsolatban az elmúlt előadásokon, akkor igen sajátságos dolog derül ki. Akkor azt a különös tényt találjuk, hogy odafent a szellemi világban a halál és újabb születés között az emberi lelkek karmájuknak megfelelően összefüggő csoportokban élnek, és a jövőbeli karmikus összefüggéseiket kidolgozzák a múltbeli karmikus összefüggéseik alapján. De megfigyelhetjük, ahogyan ezek az embercsoportok, az emberi lelkek csoportjai a születés előtti létből a földi létbe leszállva olykor olyan helyekre igyekeznek, amelyek vulkánok közelében fekszenek és ahol földrengésszerű katasztrófák történhetnek. Így az elementáris természeti események hatására egy olyan sors éri őket, amely az ilyen lakóhelyeken adódhat.
A halál és újabb születés közötti életben ugyanis az embernek egészen más a szemlélete és érzülete, ezért egyes összetartozó lelkek olyan helyekre születnek le, ahol átélhetik azt a sorsot, amelyet csak ilyen módon élhetnek át. Földi tudatunkkal kevésbé helyeselnénk például egy efféle elhatározást: választok magamnak egy nagy szerencsétlenséget, hogy tökéletesebbé váljak, mert különben tökéletlen maradok múltbeli karmám alapján. A halál és újabb születés közötti életünkben azonban egy ilyen döntés teljesen lehetséges. Ekkor felkeresünk egy vulkánkitörést vagy egy földrengést, hogy a szerencsétlenség útján rátaláljunk a tökéletesedéshez vezető útra.”GA236