Egészség, betegség, öröm és szenvedés okai a michaelita életében

Rudolf Steiner a harmadik karmakötetben közreadott előadásaiban kifejezetten a michaeliták karmájára, illetve az antropozófiához, az Antropozófiai Társaságba vezető útjukra irányítja figyelmünket. Azokra a kérdésekre, amik a michaeliták életében megjelenő betegségek, szerencsétlenségek miértje után kutatnak, ebben a kötetben találhatjuk meg a komoly válaszokat.

A mécsesek azért vannak, hogy világítsanak – korunkban a szellemi tudás nem saját örömünkre, megnyugvásunkra adatik, hanem kiemelkedő felelősséget hoz magával az egyén számára. Az 1924. augusztus 3-án és 4-én elhangzott előadások lent idézett részletei erre a felelősségre, minden michaelita égi vállalására, egyéni feladatára, a felmerülő nehézségekre és az együttérzés alapján megnyíló lehetőségekre mutatnak rá, valamint rosszabb esetben annak következményeire, ha valaki nem találja meg életfeladatát. E két előadásban más fontos összefüggéseket is felismerhetünk. A mostani megközelítésben, ahol a szövegben nehéz szívvel hagytam ki bizonyos részeket, egyedi megvilágítást kap a Földön élő michaeliták egyéni kezdeményezéseinek sorsformáló szerepe a nagy döntések idején.

A szöveg megértését és feldolgozását segítheti, ha felidézzük szellemtudományos tanulmányainkból az együttérzés jelentőségét Assisi Szent Ferenc és Buddha életében. Különösképp az Ötödik Evangéliumból érdemes Jézus 12 éves korától élete 3×6 éves időszakának lelkét megrendítő élményeire emlékeznünk (a zsidóság, majd a pogányság már nem volt képes a szellemvilág kinyilatkoztatásainak befogadására, harmadikként az esszénusok izolált élete). Mindezek hatására, a hanyatló emberség és emberiség kapcsán: „Végtelen együttérzés ébredt benne az egész emberiség iránt; ez az együttérzés érlelte meg őt arra, hogy magába tudja fogadni a Krisztus-lényt.”(GA148)

„Michael ösztönzései igen erősek és a szellemiségből kiindulva az egész embert áthatják. Hatnak a szellemiségben, onnan kiindulva a lelkiségben és onnan kiindulva az ember testében. A karmikus összefüggésekben mindig ezek az érzékfeletti erők tevékenyek a magasabb Hierarchiák lényei az emberrel együttműködve munkálkodnak az emberen, ezáltal alakul ki a karma. Ezért a michaeli erők, éppen, mert az egész emberre hatnak, olyan erők, amelyek különösen erősen hatnak az ember karmájában. A gábrieli erők sem egészen hatástalanok e téren, de alapjában véve igen kevéssé hatnak az ember karmájában. Michael erői viszont erősen hatnak a karmára.

Ha tehát bizonyos emberek – és alapjában véve önök, kedves barátaim mind ilyenek – ezzel a Michaeli áramlattal különösen szoros kapcsolatban állnak, akkor ezeknek az embereknek a karmáját csak úgy lehet megérteni, ha a Michaeli áramlattal való összefüggésében vizsgáljuk. És ha Michaelt olyan szellemnek tekintjük, aki különös kapcsolatban áll a Nappal és minden Napimpulzussal, akkor még világosabban látjuk, milyen rendkívül mély befolyása van a michaeli impulzusnak azokra az emberekre, akik ennek a hatásnak különösen ki vannak téve: a szellemiség ezeknél az embereknél egészen a fizikai organizmusig hat. Az egészség és betegség fizikai jelenségeit, az úgynevezett michaeli embereknél, a szokásosnál nagyobb mértékben és magasabb értelemben összefüggésbe kell hozni a karmával, mint a gábrieli- vagy rafaeli embereknél és másoknál. Bár Rafael éppen az a szellem, aki bensőséges kapcsolatban áll a gyógyítás művészetével a dolgok bonyolultak a világmindenségben – mégis Michael az a szellem, aki az ember karmáját az egészséggel és betegséggel leginkább összekapcsolja.(…)

Rendkívül érdekes látni, hogy a 90-es években miként kerültek bele emberek bizonyos eseményekbe, amelyek Michaelnek a szellemi világból a fizikai világba való útját jelezték. Mert gondolják csak el: ami itt a XIX. század utolsó harmadában, Michaelnek a fizikai világba való bevonulásaként végbement, a szellemi világban már régóta, már a XIX. század 40-es éveinek kezdete óta előkészült. Azt mondhatnám, hogy Michael és az övéi egyre közelebb és közelebb jöttek, egyre inkább megmutatkozott, hogy le fognak jönni azok az emberek, akiknek földi sorsa összefügg a michaeli feladattal: újra átvenni itt a Földön az intelligenciát, miután az érzékfeletti létben kikerült Michael seregének birtokából.

Mint ahogy ezt Önök a misztérium-drámák előadásaiból már megtudhatták, végül is mindezekbe van az antropozófiai mozgalom beleállítva. Mert – amint ez az eddig elmondottakból látható mindez összefügg az egész michaeli áramlattal.

Nézzék meg ebben a megvilágításban azoknak az egyes személyiségeknek karmikus összefüggéseit, akik belső indítékból jönnek az antropozófiai mozgalomba. Először is a világból jönnek, hiszen a világban kapcsolataik vannak. Sok közösség volt már a világban, amelyekben emberek egyesültek, de olyan sajátságos összetartó erő, mint amelyet a michaeli erők hoznak létre, sohasem volt. Ezáltal különös helyzetbe kerül az, aki megtalálja útját, világi kapcsolataiból az Antropozófiai Társaságba. Be lehet kerülni más egyesülésekbe, mindig is lehetett, de nem kellett, hogy ez mélyen érintse az emberek sorsát. Az Antropozófiai Társaságba nem lehet úgy belépni – legalábbis akkor nem, ha ez a belépés egészen őszinte és mélyen megragadja a lelket, hogy ez ne befolyásolná lényegesen az illető sorsát. Ez akkor válik teljesen világossá, ha helyes szempontból nézzük a dolgokat.

Nézzünk egy embert, aki most lép be az Antropozófiai Társaságba vagy mozgalomba, és akinek azelőtt nem-antropozófusokkal voltak kapcsolatai, vagy meg is tartja őket. Sokkal jelentékenyebb a különbség a bent lévők és a kívül állók vagy kívül maradók között, mint egyébként bármilyen más közösségben. Kétfajta ilyen kapcsolat van. Azáltal, hogy mindaz, amit vázoltam beteljesedett, hatalmas döntések idejét éljük át, úgy hogy az antropozófus és nem-antropozófus emberek egymás mellett állása ma sorsdöntő. Vagy arról van szó, hogy az Antropozófiai Társaságban lévőnek a régi karmája feloldódik, vagy arról, hogy a nem benne álló számára új karma szövődik. És ezek nagy különbségek.

Tegyük fel, hogy egy antropozófus közel áll egy nem antropozófushoz. Lehet, hogy az antropozófusnak régi karmikus kapcsolatait a nem antropozófussal, el kell intéznie. Lehet azonban, hogy arról van szó, hogy a nem antropozófus, az antropozófussal a jövő számára karmikus kapcsolatot létesít. Legalábbis számomra pusztán ez a két – persze különböző természetű – eset volt megfigyelhető, a kettő között semmi átmenet nem található, semmi, e kétfajta eseten kívül. Ebből azonban kitűnik, hogy valóban a nagy döntések idejét éljük: vagy olyan hatások érik a nem antropozófusokat, hogy csatlakoznak a michaeli közösséghez, vagy olyan hatások érik őket, hogy akik nem tartoznak a michaeli közösséghez, azt el is kerülik. A nagy döntések ideje ez: azoké a nagy válságoké, amelyekről minden idők szent könyvei beszélnek, és amelyek alapján a mi korszakunkról szólnak. Mert éppen az a különös Michael impulzusaiban, hogy sorsdöntőek, és hogy éppen a mi időnkben válnak sorsdöntővé.(…)

Mindenképpen szükséges azonban, hogy aki antropozófus, az tudja, hogy ebben a helyzetben az antropozófusoknak nehezebb átélniük karmájukat, mint más embereknek. Azok az emberek, akik az Antropozófiai Társaságba jönnek, predesztinálva vannak arra, hogy a többi embernél nehezebben éljék át karmájukat. Ha nem törődünk ezzel, ha kényelmesen akarjuk átélni a karmát, akkor ez más oldalról megbosszulja magát. A karma átélésében is antropozófusnak kell lenni. Ahhoz, hogy valóban antropozófusok lehessünk, figyelnünk kell arra, hogy hogyan éljük meg karmánkat. A karma kényelmes átélése, a karma kényelmes átélésének akarása egyenesen oda vezethet, hogy ez fizikai megbetegedésekben, fizikai balesetekben és hasonlókban bosszulja meg magát. (…)

Nem látjuk-e kedves barátaim, miként válik karmánkká, hogy olyan emberek mellett élünk vagy éltünk, akik belsőleg teljességgel képtelenek arra, hogy közeledjenek az antropozófiához, belsőleg képtelenek, mindannak ellenére, amit talán mi az antropozófiából nem azt mondom, hogy nyújtunk nekik, de nyújthatnánk, ha befogadnák? Ezt bizony láthatjuk. Ez is olyan dolog, ami teljességgel a mostani élet nagy döntéseihez tartozik. Ami itt lejátszódik, az karmikusan jelentékeny lesz annak számára is, aki eljön az antropozófiai mozgalomba, és annak is, aki kívül marad ez, rendkívül jelentőssé válik.

Képzeljük csak el, hogy ezek az emberek egy jövőbeni inkarnációban ismét találkoznak-, ami a jövőbeni inkarnációban történik, az már ebben az inkarnációban készül elő – és éppen, az azokkal az emberekkel való találkozás, akikkel úgy állunk, ahogyan most jellemeztem, olyan lesz, hogy az egyébként meglévő idegenség az emberek között lényegesen fokozódni fog. Mert Michael a fizikai szimpátiákra és antipátiákra is kifejti hatását.

Mindez azonban előkészületben, már most lejátszódik előkészítően minden egyes antropozófus számára. Ezért roppant fontos, hogy az antropozófus éppen azokat a karmikus kapcsolatokat figyelje meg, amelyek közte és a nem antropozófusok között fennállnak. Itt ugyanis olyan dolgok játszódnak le, amelyek felnyúlnak a legközelebbi Hierarchiák birodalmába. Mert annak, amit elmondtam, van egy ellenképe is: annak, hogy a michaeli impulzusok még fajta-képzően is fellépnek, ennek egy ellenképe is van.

Vegyük azt az esetet, hogy valakinek olyan a karmája, hogy az antropozófiai impulzusok a legnagyobb mértékben megragadják szívét és értelmét, mondhatnám lelkét és szellemét. Akkor szükségessé válik valami, ami — kimondva — különösen paradoxul hangzik, azonban szükséges: az Angyalának akkor tanulnia kell valamit. És ez rendkívül jelentős dolog. Az antropozófusok és nem antropozófusok között lejátszódó antropozófus sors az Angyalok világába veti hullámait. Ez bizonyos különváláshoz vezet az Angyalok világának szellemei között. Az az Angyal, aki az antropozófust a következő inkarnációkba kíséri, megtanulja, hogy mélyebben beleélje magát a szellemi birodalmakba, mint azelőtt. Az az Angyal viszont, aki ahhoz az emberhez tartozik, aki egyáltalán nem tud az antropozófiához eljutni, lesüllyed. Elsősorban az Angyalok sorsán mutatkozik meg, hogy miként jön létre a nagy szétválás. Most az történik kedves barátaim, – és ez olyan valami, amire szeretném szívüket ráirányítani, hogy a viszonylag egységes Angyal-birodalomból egy kettéosztott Angyal-birodalom keletkezik. Egy olyan Angyal-birodalom, amely a magasabb világokhoz felfelé vonzódik, és egy másik, amelyik lefelé, a mélyebb világok felé irányul. Miközben itt a Földön létrejön a michaeli közösség, láthatjuk e fölött a kialakuló michaeli közösség fölött, a felemelkedő Angyalokat, és a leszálló Angyalokat. Ha ma mélyebben betekintünk a világba, akkor voltaképpen folyamatosan megfigyelhetjük ezeket a szívet megrázó áramlatokat. (…)

Azokban, akik az antropozófiai mozgalomhoz tartoznak, fel kellene ébrednie egy érzésnek, amely annak a sajátos karmikus állapotnak az átérzése, amely magából az antropozófia ügyéhez való vonzódásból adódik. Be kell vallanunk, hogy az ember a mindennapi élet összefüggéseiben keveset érez meg karmájából, és úgy áll az élettel szemben, mintha azok a dolgok, melyek számára élménnyé válnak, véletlenek láncolatából adódnának. Kevéssé vesszük figyelembe, hogy amivel földi életünkben születésünktől halálunkig találkozunk, éppen a sorsszerű, karmikus kapcsolatokból adódik. Ha pedig figyelembe vesszük, akkor mindjárt azt hisszük, hogy ebben valami fatális fejeződik ki, vagy valami, ami kérdésessé teszi az emberi szabadságot, vagy ehhez hasonlókat.

Gyakran beszéltem arról, hogy éppen a karmikus összefüggések intenzív áttekintése állítja helyes megvilágításba a szabadság lényegét. Így nem kell attól félnünk, hogy a karmikus összefüggések pontosabb megfigyelése által elveszthetjük az ember szabad lényével szembeni elfogulatlanságunkat. Ismertettem már azokat a dolgokat, amelyek a Michael közösségébe belépők korábbi földi életével, valamint a halál és újabb születés közötti életével függenek össze. Látják ebből, hogy az ilyen embereknél – tehát alapjában véve Önöknél mind – karmikusan arról van szó, hogy a lélek egész belső alkatában nagy, jelentőségteljes szerepet játszik a szellemiség.

A mai materialista korban a nevelési és életkörülmények összességéből tulajdonképpen csak az az ember juthat el becsületesen olyasvalamihez, mint az Antropozófia – különben nem őszinte vágyódásból jut oda – aki erre karmikus impulzust hord magában, amely őt a szellemiség felé tereli. Ez a karmikus impulzus mindannak eredménye, ami ebbe a földi életbe való leszállása előtt, az előzőekben ábrázoltak szerint végbement.

Az azonban, hogy az ember ilyen szorosan kapcsolódik a lelkére közvetlenül ható szellemi impulzusokkal, odavezeti, hogy a szellemi világból a fizikaiba való leszállásánál külső testiségébe kevésbé intenzíven illeszkedik bele, mint más emberek. Szinte azt mondhatnánk, hogy mindazoknak, akik az ábrázolt módon beleélték magukat a Michael-áramlatba, előírták, hogy bizonyos tartózkodással menjenek bele fizikai testiségükbe. Mindenképpen ez az alapja az antropozófus lelkek karmájának. Azoknál, akik ma belső ösztönből egészen tudatosan és aggályoskodva távol tartják magukat az antropozófiától, mindenhol, a fizikai testiségben való teljes, szilárd benne élést találhatjuk. Azoknál, akik ma a felé a szellemi élet felé fordulnak, amit az antropozófia akar adni, legalább az asztráltestnek és az én-organizációnak lazább a kapcsolata, a fizikai és éter-organizációval. (…)

Az Antropozófiához irányító valamennyi karmikus előfeltételt akkor lehet a legjobban megérteni, ha nem pedáns körvonalakban beszélünk, hanem inkább jelezzük a dolgokat, és inkább azt az atmoszférát jellemezzük, amelyben az antropozófusok kiélik magukat és fejlődnek.

Mindez azonban szükségessé teszi, hogy az antropozófus egy előfeltételre, karmájának éppen nála erősen meglévő előfeltételére figyeljen. A legkülönbözőbb dolgokra lehet rámutatni – és még sokféle okát is fogjuk adni – hogy az ilyen vagy olyan jellegű, ilyen vagy olyan vérmérsékletű embert a szellemi világ általam elmondott eseményei miért vezették az Antropozófiához, azonban mindazoknak az ösztönzéseknek, amelyek az egyes antropozófusokat az Antropozófiához irányítják, van egy ellenképe, amelyet a világszellem erősebbre festett, mint más embereknél.

Az élet sokrétegűségével kapcsolatos sok lehetőség az antropozófustól iniciatívát követel, megkívánja, hogy lelki életének belső iniciatívája legyen. Meg kell tanulnunk, hogy az antropozófusokra a következő mondat érvényes, hogy az antropozófusoknak így kell szólniuk magukhoz: Ha már karmám által antropozófus lettem, akkor az, ami engem az Antropozófiához irányított, azt kívánja tőlem, figyeljek arra, hogyan jelenik meg – többé vagy kevésbé mélyen – lelkemben az a szükségszerűség, hogy az életben lelki iniciatívával rendelkezzem, hogy valamit lényem legbensőjéből kezdeményezni tudjak, valamit meg tudjak ítélni, el tudjak dönteni. – Minden egyes antropozófus karmájába bele van írva: légy kezdeményező ember, és légy tudatában annak, hogy ha tested akadályai vagy egyéb előtted álló akadályok miatt, esetleg nem találod meg lényed középpontját, ahonnan az iniciatíva kiindul, szenvedéseid és örömeid, alapjában véve a személyes kezdeményezés megtalálásától, vagy meg nem találásától függenek!… Arany betűkkel kellene, hogy állandóan minden antropozófus lelke előtt álljon: az iniciatíva a karmájában van, és sok minden, amivel életében találkozik, attól függ, mennyiben tud benne ez az iniciatíva akaratlagosan tudatossá válni. (…)

A materializmus korában élünk. Hiszen mindaz, ami körülöttünk és bennünk sorsszerűen lejátszódik, az egyik oldalon a materializmus, a másik oldalon a mindenfelé szétszórt intellektualizmus jegyében folyik. Tegnap ezt az intellektualizmust a zsurnalisztikával és azzal a törekvéssel jellemeztem, hogy a világ ügyeit mindenhol népgyűléseken akarják előbbre vinni. Legyünk tudatában annak, hogy az ember milyen erősen áll ma ennek a két áramlatnak a befolyása alatt. Mert szinte lehetetlen kivonni magunkat az intellektualizmus és a materializmus koráramlatából, mint ahogy esőben sem lehet esernyő nélkül szárazon maradni. Ugyanis itt van körülöttünk mindenütt.

Gondoljuk csak el: egyszerűen nem tudhatunk meg dolgokat, amelyeket tudnunk kell, ha nem olvasunk újságot nem tanulhatunk meg bizonyos dolgokat, amelyeket meg kell tanulnunk, ha nem a materializmus jegyében tanuljuk. Hogyan legyen ma valaki orvos, ha nem akarja egyidejűleg a materializmust is magába fogadni. Nem tehet mást, tanulmányaival együtt a materializmust is el kell fogadnia, magától értetődően ezt kell tennie. Ha nem akarja a materializmust magába fogadni, akkor a mi korunk értelmében, nem válhat „valódi” orvossá. Ennek tehát, állandóan ki vagyunk téve. De ez a karmába mégis rendkívül erősen belejátszik.

Mindez azonban szinte arra született, hogy a lelkek iniciatíváját aláássa. Minden népgyűlésnek, amelyre elmegyünk, csak egy célja van: az egyes ember kezdeményezését aláásni kivéve azokét, akik ott vezetők és szónokolnak. Minden újság csak úgy tudja feladatát teljesíteni, ha „hangulatot” kelt, ha tehát az egyes emberek iniciatíváját aláássa.

Ezeket a dolgokat meg kell látnunk, és tudatában kell lennünk annak, hogy az ember mindennapi tudata alapjában véve igen kicsi kamrácska mindannak, ami az ember körül történik – mint ahogy ábrázoltam – óriási befolyása van tudatalatti mivoltunkra. Végül is nem marad számunkra más hátra, ha szabad magam így kifejeznem, azon kívül, hogy emberek vagyunk – vannak, akik azt hiszik, lehetetünk csak emberek valamely korban, de ez is romlásba vezet – kortársnak is kell lennünk. Természetesen rossz, ha csak kortársak vagyunk, de kortársnak is kell lennünk, vagyis át kell ereznünk, ami korunkban történik.

Persze némely antropozófus lélek kiszakad a korszak eleven átérzéséből, mert az időtlenségben akar lubickolni. Ebben a vonatkozásban az antropozófusokkal való beszélgetéseink során, a legkülönbözőbb élményeink lehetnek. Egész jól tudják ki volt Lykurgos, de kortársaik olykor annyira ismeretlenek számukra, hogy ez egyenesen megható.

Ez abból ered, hogy – mivel a kezdeményezés hajlama megvan – az ilyen hajlamú embert karmája tulajdonképpen úgy állítja bele a világba – elnézést kérek a hasonlatért – mint a méhet, amelynek van fullánkja, de fél a megfelelő pillanatban szúrni. Az iniciatíva a fullánk, de félnek vele szúrni. Különösen félnek az ahrimáni elembe beleszúrni. Nem attól félnek, hogy kárt okoznak az ahrimáni elemben, hanem attól, hogy a fullánk döf, visszafordul, és saját testükbe hatol. Körülbelül ilyen ez a félelem. A kezdeményezés elmarad, mert általában félnek az élettől. Ezeket a dolgokat át kell látni.

Mivel elméletileg és gyakorlatilag mindenütt a materializmusba ütközünk, és mivel a materializmus hatalmas, iniciatívánkat megzavarja. Ha az antropozófus érzékeny erre, akkor az elméleti és gyakorlati materializmus mindenhol, egészen akaratának legintenzívebb impulzusáig megzavarja és visszaveti. Ez azonban sajátságos módon alakítja a karmát.(…)

Egy antropozófus karmájában bekövetkezhet, hogy eljut a következő érzéshez: együtt élek emberekkel, méghozzá olyanokkal, akikkel a karma hozott össze – tegnap beszéltem erről – együtt élek olyan emberekkel, akik csak a materializmust ismerik, akik csak a fizikai élet helyességét ismerik. Nem közelednek az antropozófiához, mivel éppen annak helyessége zavarja meg őket, amit tudnak.(…)

Ma olyan emberek mellett élünk, – gyakran karmikus kapcsolatban – akiknél a következő a helyzet: van fizikai testük, de mivel a kozmikus intelligencia elszakadt Michaeltől, és úgyszólván individuálisan személyesen él az emberben, az én, az egész lelki-szellemiség, benne marad a fizikai testben. Mellettünk élnek, miközben szellemi-lelki mivoltuk mélyen belemerül fizikai testükbe. Azt azonban, hogy nem-spirituális emberek mellett élünk, a valóságnak megfelelően kell szemlélnünk nem szabad, hogy ez csupán a mindennapi értelemben vett szimpátiát és antipátiát keltse fel bennünk, nem – ennek valami megrázót kell tartalmaznia. És ez lehet megrázó, kedves barátaim, csak azokra a materialistákra kell gondolnunk, akik gyakran nagy tehetségűek, akiknek ösztönös alapon egészen jó hajlamaik vannak, de nem tudnak a spiritualitáshoz eljutni.

Ami ebben megrázó, azt éppen akkor észleljük, amikor a materialisták nagy tehetségét nemes emberi tulajdonságait vesszük figyelembe. Mert arról szó sem lehet, hogy aki ma, a nagy döntések idején nem talál el a szellemiséghez, annak lelki élete ne szenvedne kárt a következő inkarnációban. Kárt fog szenvedni. És ma, amikor az emberek egy részében karmájuk alapján belső vágy él a szellemiség iránt, más részük nem jut el a szellemiséghez – ennek az ellentétnek szemlélése közben, az olyan emberekkel való együttélésnél, akiket jellemeztem, valami mélyen megrázót, lelkünket mélyen érintőt kellene éreznünk. Csak így jövünk rendbe saját karmánkkal, különben nem.”