Gyümölcseikről ismeritek meg őket

„Lehet-e az ember Isten előtt igaz? Állhat férfi tisztán alkotója előtt? Azokban sem bízik, kik szolgálnak neki, angyalaiban is lel kivetnivalót.”  Ószövetség, Jób könyve (Károli ford.)

A Nap és Merkúr segítő erőlényeiben bízva egy kis gondolati, érzelmi és megismerési sétára invitálok a fenti ige fényében. Michael égi iskolájának emlékével mindannyian igyekszünk felnövekedni ahhoz a nemes feladathoz, hogy az istenek teremtőtársai legyünk és a földön előre segítsük az emberiség fejlődését. Tudjuk, hogy mindannyian a szívünkbe vésve egy konkrét kezdeményezéssel, feladattal* érkeztünk és a hétköznapok megannyi helyzetében ezt a feladatot ki csendben, alig láthatóan, mások feladatközösségekben együtt dolgozva, kik pedig mások elé állva, tanító szerepben igyekeznek betölteni. Utóbbi szerepben az ember nagyobb felelősséget is vállal magára, hiszen az igazságot feladat képviselnie sokak előtt – és talán élnie is…

Az utóbbi időben több beszélgetésben is szóba jött az antropozófiai tanító szerepe. Tehát nem személyekről lesz szó, hanem szerepről! Ezért bevezetésképpen röviden, név nélkül, egy igen közismert, de a küszöböt már átlépett hazai antropozófus alakja mentén kialakult beszélgetést idéznék fel.  Személye kapcsán ismét elhangzott az a gyakori viszonyulás, miszerint nem ellentmondásos az, ha a hatalmas szellemi tudás/tanítás mellett alkalmasint megrázó emberi gyengeségeket lát az ember.

„Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel…” Példabeszédek 24:16 (Károli ford.)

A fenti igék alapján – és persze önismereti munka fényében, sárkányainkra (fel)figyelve… – mindig találunk magunkban is kivetni-, megdolgoznivalót. Ugyanakkor a szellemtudományból világosan láthatjuk, hogy a gondolattal átjárt akaratnak, a törekvésnek milyen különlegesen fontos szerepe van. Komoly oka van annak, hogy Rudolf Steiner a Karácsonyi Gyűlés alatt az esti előadások** során arról beszélt, hogy évezredek alatt a misztériumok fejlődése a (kozmikus minőségektől függő) helyhez és időhöz kötöttektől a belső törekvésben lehetőséget hordozó misztériumok irányába halad. A belső munka lehetséges és szükséges gyümölcseire mutat rá az a Fekete-tenger partján létesült, oly fontos kolchisi misztérium, amelyben a Golgotai Misztérium után már új lelki minőségek kialakításának lehetősége jelent meg: „…a legtöbb tanítvány eljutott a tisztánlátásnak arra a fokára, hogy egy olyan lényt, aki minden erejével arra törekedett, hogy impulzusait átvigye a fizikai síkra, bár ő maga nem szállt le a fizikai síkra, tehát Buddhát összes titkaival és mindazzal, amit ő maga meg akart ismertetni, megismerhessék. A tanítványok nagyobb része ilyen tisztánlátó maradt, mások azonban a megismerés, a pszichikai tisztánlátás képessége mellett kifejlesztették magukban a spirituális elemet is, ami nem választható el bizonyosfajta alázattól, bizonyos magas fokú áhítat képességétől.”(GA155)

Rudolf Steiner a tagokhoz írt 18 levél egyikében leírja azt tudati lélek korában szükséges folyamatot, hogy az antropozófia ideaként jelenik meg az emberek között „… és a belátás az első kapu, amelyen át az ember közelébe kerül. Ha nem így volna, pusztán csak érzés szintű, tartalmatlan lelkendezés lenne. Az igazi szellem azonban nem lelkendezik, hanem világosan, tartalommal szól.” Korunkban élve azonban komoly kihívás a megértésből, a fejből, az absztrakciókba dermedéstől, a már megismert, de még csak „tudott” szellemet levezetni az átérzésbe és megcselekvésbe: „Csakis és egyedül a szellemi élet élésére irányuló akarat, az akarat, hogy szellemi elhatározások, szellemi impulzusok közrejátszhassanak abban, amit a fizikai világban teszünk, ez gyógyítja meg igazán az emberiséget.”(GA193)

Miért is fontos a tanítói szerep, illetve a tanító lénye? Mert általa, személyén áthaladva jelenik meg az antropozófia, és amin ilyenkor át kell haladnia az kihatással van mind az antropozófiára, mind a hallgatóságra: „ …az antropozófia az emberi lét gyökeréig hatol. Ott találkozik mindazzal, ami az ember átélésében és tevékenységében sarjad ki.”(GA260a) , továbbá egy 1915-ös előadásában (GA253) Rudolf Steiner leírja, hogy a megértésre, a hallgatóra alapvetően befolyással van a beszélő „kedélyszubsztanciája”.

A novalis.hu egy korábbi cikkében olvashatjuk, hogy „1988-ban egy zweigvezetőknek tartott konferencián tette fel nyomatékosan a kérdést Manfred Schmid-Brabant, a dornachi vezetőség akkori első számú tagja, hogy hogyan lehetséges és mik lehetnek az okai annak, hogy társaságunknak (az Antropozófiai Társaságnak) csak mintegy 60.000 tagja van, miközben a világszerte tevékenykedő antropozófiai mozgalommal sok százezren állnak kapcsolatban. Rudolf Steiner pedig lelkek millióiról beszélt, akik még születésük előtt elhatározták, hogy a Földön keresni fogják az antropozófiát. Ezek a lelkek vajon miért nem találják meg az utat hozzánk, az Antropozófiai Társaságba?”

Manapság számlálókat láthatunk a videómegosztókon a legkülönbözőbb antropozófiai tanítások alatt, amelyek alapján többen igazolni látják a tanítók személyét is és nem csak a tanítást. Ugyanakkor a számok nem beszélnek arról, hogy a ”lekek milliói”-ból, akikről Rudolf Steiner beszélt, mennyit is tántorít el a tanító személye, lénye, kedélyszubsztanciája – és nem maga a tanítás?!

Miért tántoríthat el bárkit is az, ami a szavak mögött húzódik meg? Milyen szempontok merülnek itt fel? Fontos-e bármilyen morális alap?

„Gyakran vetik szemünkre, hogy szívesen emelkedünk fel távoli kozmikus fejlődések és az emberrel való összefüggésük vizsgálatához, hogy szívesen emelkedünk fel a szellemi világok területére, vagyis hogy túlságosan sokat foglalkozunk a távoli múlt eseményeivel és a távoli jövő perspektíváival, ezzel szemben majdnem teljesen figyelmen kívül hagyjuk azt a területet, amelynek az emberhez legközelebb kellene állania: az emberi morál, az emberi etika kérdését. Ebből a gyakran hangoztatott szemrehányásból – hogy az ember lelkiéletének és szociális életének ezzel a legfontosabb területével kevesebbet foglalkoztunk, mint azokkal a távolabb eső dolgokkal – annyi igaz, hogy az emberi morál kérdése a legfontosabb kell hogy legyen számunkra.”(GA155)

Lehet-e úgy tanítani, hogy valaki csak felmondja a tant, s közben nem járja a szellemi ösvényt?
„…ha egyetlen lépéssel akar előbbre jutni a szellemi igazságok megismerésében, hármat lépjen előre egyúttal jelleme tökéletesítése felé.” (GA10)

Szükséges-e, hogy a tanító élje is az antropozófia tanítását?

„Az antropozófia az emberi beszédben látszat-életre kelt könyvet még kevésbé viseli el, mint a holt könyvet. A mai civilizált világban sokszor azonosnak tűnik, hogy olvasnak-e egy könyvet, tanulmányt, vagy meghallgatnak-e valakit. Miközben meghallgatunk egy embert nem az illetőt ismerjük meg, hanem amit gondolt és ami ugyanolyan jól akár le is lehetne írva. Az antropozófia nem viseli el, hogy az efféle magatartás maradéktalanul magába szívja. Aki antropozófiát hall valakitől, nem az elmondott tanulmányt kívánja maga elé, hanem a maga teljes, eredeti valójában az illető embert . Ezért születhet az antropozófia, bár szükségképpen kell irodalmi formában is élnie, mindig újjá, ha az emberek egy csoportjában élőszóval keresi a lelkekhez vezető utat. De csak ott születik újjá, ahol az emberhez az ember és nem a befogadott gondolat szól.” (GA260a)

Felléphet-e (az) ahrimán(i hatás) antropozófiai tanító-tanítás formájában?

„Időközben azonban a Földön sok minden megjelenik, amit Ahrimán ír majd. Az antropozófusok egyik feladata az lesz, hogy hűségesen gondozzák a Michael-bölcsességet, szívük jó szándékával álljanak mellette, és tudják azt, hogy a szellemi Michael-kard csak akkor hatja át igazán a földi intelligenciát, ha ezt a Michael-kardot olyan emberek forgatják, akik szívükbe befogadták a Michael-bölcsességet. Így Michaelnek az antropozófusokat átlelkesítő képe új módon jelenik meg számunkra: Michael az emberek szívében áll, lába alá vetve az ahrimáni irodalmat.(…) Nekünk a szellemünkben kell hordoznunk valamit: a világba bevonuló, a Földön az intelligenciát megragadó Michael iránti odaadást, és egyúttal az éberséget Ahrimán ragyogó, káprázatos, az egész XX. századon át ható írói munkásságával szemben, hogy fölébe emelkedhessünk. Ő a legkülönfélébb helyeken írja majd műveit, ezek itt lesznek a világban, és tanítványokat fog kiképezni. Már látható korunkban egy és más abból, hogy először a tudatalatti lelkiségre gyakorol befolyást, hogy azután ezek az emberek gyorsan újratestesüljenek, és Ahrimán írói eszközévé váljanak. Írni fog minden területen: a filozófiában, költészetben, a dráma és epika területén, az orvostudományban, jogtudományban, szociológiában. Ahrimán írni fog minden témában!”(GA240)

Miként tudjuk felismerni a hamis tanítót?

„És akit ez az (ahrimáni) impulzus megragad, az olyan logikát fejleszt, amely könyörület és szeretet nélkül, látszólag önmagát nyilatkoztatja meg – valójában azonban Ahriman szól belőle -, s jelét sem adja olyasminek, hogy az ember helyesen, bensőségesen, lelkileg kapcsolódna ahhoz, amit gondol, beszél és cselekszik.” (GA26)

*: GA237 – Dornach, 1924. augusztus 4.
**: GA233 – Dornach 1923. december 24