‘Az anyag lényege szerint fény”
“Az „anyagot” az ember mindenekelőtt aszerint ítéli meg, ami a külvilágban a legkülönbözőbb lényegiségekben és dolgokban elé kerül, s melyek valami módon benyomást tesznek rá. Ezen túlmenően az ember különböző anyagokat tart számon, de amit erről mondani lehet, itt nem szükséges hosszan fejtegetni, mivel ami erről elmondható, az minden idevágó triviális írásban megtalálható. Eleget mondok itt azzal, ha rámutatok, hogy az anyag más módon jelentkezik az ember számára, ha a különböző fémeket tekinti, aranyat, rezet, ólmot és így tovább, vagy ha azt nézi, ami nem tartozik a fémek sorába. Azt is tudják, hogy a kémia ezeket az anyagokat fokozatosan az anyag bizonyos építőköveire vezette vissza, melyeket elemeknek nevez. Ezeket az elemeket egészen a 19. századig olyan anyagnak tartották, amit nem lehet tovább osztani. Mi egy adott szubsztanciát, ami anyagként elénk kerül, például a vizet, hidrogénre és oxigénre tudunk bontani, ám a hidrogénben és az oxigénben olyan anyag áll előttünk, ami a 19. század kémiájának véleménye szerint szétbonthatatlan. Mintegy hetven ilyen elemet különböztetnek meg. Önök azt is jól tudják, hogy azokon a jelenségeken keresztül, melyeket egyes különleges elemekkel kapcsolatban, mint például a rádium, hívtak létre, vagy hogy az elektromosságtan bizonyos jelenségeivel kapcsolatban az elemek fogalmát többféle módon is megrendítették úgy, hogy az a vélemény alakult ki, hogy az anyagnak csak átmeneti határai vannak, és hogy az anyag oszthatósága tovább folytatható, vissza, egészen addig az egyetlen alapanyagig, ami azután kizárólag belső kombinációk által, egy belső lényegi elem által egyszer arannyá, máskor káliummá, kálciummá stb. specializálódik.
Mindezek változékony tudományos elméletek. S úgy, ahogy a 19. század folyamán ötvenévenként változtak a tudományos elméletek, ahogy odáig jutottunk, hogy bizonyos fizikusok abban, aminek anyagnak kell lennie, olyasvalamit látnak, ami entitásokkal, lényegiségekkel megjelölhető, olyasvalamit, amit az elektromosságból vettek át, mint most az ionelméletet – ezek tudományos divatok –, ugyanúgy, egy nem is távoli időn belül más tudományos divatok léteznek majd, s akkor majd ismét más módon konstruáltnak gondolják az anyagot. Ezek tények. A tudományos vélemények változékonyak, és ilyeneknek is kell lenniük, mert teljességgel a mindenkori, éppen az adott korszakra különlegesen jellemző tényektől függenek. Ezzel szemben a szellemtudományos tanítás korszakokat ível át, amíg a földi kultúrák léteznek – és addig lesz, amíg egyáltalán létezik földi kultúra –, és mindig egységes, azonos szemléletet alkot az anyagi lét lényegéről, az anyagról. Hogy rávezethessem Önöket arra, amit a szellemtudomány az anyag és az anyagiak lényegének tart, a következő, teljesen hétköznapi folyamatról szeretnék beszélni. A jég szilárd test, szilárd anyag. Ez az anyag nem valódi lényege szerint szilárd, csak a külső állapotok miatt. A jég nyomban megszűnik szilárd anyagnak lenni, ha a hőmérsékletet megfelelő módon növeljük; így a jég folyékony anyaggá változik át. Ami az anyagban magában van, nem attól függ tehát, hogy egy anyag hogyan él a külvilágban, hanem a körülvevő világmindenség viszonyainak összességétől. – Ha ez az anyag még több meleget kap tőlünk, akkor bizonyos ponttól kezdve gőzzé válik. Így tehát a jéggel, vízzel és a gőzzel, a környezet hőmérsékletének fokozásán keresztül valami olyasmit vittünk véghez, amit mint „anyagot a legkülönbözőbb formákban” jellemezhetnénk. Az anyagot tehát, ahogy számunkra magát mutatja, nem egy belső, az anyagot konstituáló lényeg szerint különböztethetjük meg, hanem tisztában kell lennünk azzal, hogy az a mód, ahogy az anyag előttünk áll, a világmindenség összkonstitúciójától függ, és hogy a világegyetem teljességét nem szabad egyes anyagokra szétszakítani.
A dolgok úgy állnak, hogy a mai tudomány módszerei egyáltalán nem elégségesek ahhoz, hogy elvezessenek addig, ahová a szellemtudomány. A mai tudomány és e tudomány eszközei sose fognak eljutni addig, hogy az anyagot, mely egy darab jég formájában, a hőmérséklet növelésével előbb folyékonnyá, majd gőz formájúvá lesz, eljuttassa a Földön elérhető legutolsó állapotig, amelybe az összes anyag beletartozik. Ma tudományos eszközökkel nem lehet olyan viszonyokat teremteni, melyekkel például kimutatható lenne: ha az aranyat egyre jobban és jobban vékonyítod, annyira, amennyire csak a Földön lehetséges, végül ilyen vagy olyan állapothoz jutsz. Ha az ezüsttel műveled ugyanezt, ugyanez történik, a réznél szintén és így tovább. – A szellemtudomány képes erre, mert végső fokon a látnoki kutatás módszereire alapoz. Ezáltal képes megfigyelni: hogyan található mindenütt anyagainknak mondhatni köztes térségeiben mindig valami azonos, egy olyan azonosság, ami ténylegesen a legkülső határt jelenti, amíg csak egy anyag eljuttatható, legyen bármilyen anyag is az. A látnoki kutatás számára valóban elérhető minden anyagnak egy olyan feloldódási állapota, ahol minden anyag együttesen, egy azonosságban mutatkozik meg; csakhogy az, ami ott fellép, többé már nem anyag, hanem olyasvalami, ami minden bennünket körülvevő specializált anyagon túl van. Ott pedig minden egyes anyag úgy jelentkezik, mint ennek az alapanyagnak az egyike – ami már nem anyag többé –, kondenzálva, összesűrítve, függetlenül attól, hogy aranyról, ezüstről vagy bármilyen más anyagról van szó. A mi anyagi földi létünknek van egy alapja, egy alaplényege, amiből minden, ami anyagi, sűrítés által jött létre. S arra a kérdésre, hogy milyen e földi lét alapanyaga, ezt válaszolja a szellemtudomány: a Földön minden anyag kondenzált fény! Semmi sincs az anyagi létben, ami valami más lenne, mint egy formába sűrített fény. Ezért van az, hogy annak számára, aki e tényeket ismeri, nincsenek olyan megalapítani való elméletek, mint például a 19. század rezgéshipotézise, melyben a fényt olyan eszközökkel kísérelték meg ábrázolni, melyek durvábbak a fénynél. A fény a mi anyagi létezésünkön belül nem vezethető vissza másra. Ahová nyúlnak és anyagot éreznek, ott mindenütt kondenzált, összepréselt fény van. Az anyag lényege szerint fény.”
Forrás: Rudolf Steine – A karma megnyilvánulásai (GA 120) megvásárolható ITT