A Nap és a Hold hatása az Északi fényre és az elektromosságra

“Csodálatos benyomást tehet ránk a természet, ha beletekintünk! Mindenhol, ahová a Nap süt, élet fakad. Élet, ami szétfolyik, majd elpárolog. Élet, ami szétterjed. Mindenhol, ahol a Hold hat, alakzatok, képződmények jönnek létre. Ekkor hatalmas benyomás ér minket. Ezt csak akkor tudjuk átlátni, ha képesek vagyunk a szellemit is befogadni. A helyzet valóban az, hogy a tüdőben, ahol az ember a slejmet termeli, a Hold ereje hat. Nem a direkt napsugarak, hanem a Hold által visszavert napsugarak ereje. Ha pedig Északon különösen a Hold ereje hat, ahol a Nap „kikapcsol”, ott még valami jön mindehhez. Olyanná válik a levegő, hogy a Földből valami eltávozhat.
A Földben mindenütt mágnesesség és elektromosság van. A Föld tele van mágnesességgel és elektromossággal. Ezt abból láthatják, hogy ha van valahol egy telegráf állomás, például Dornachban (rajzol), meg mondjuk Bázelben, akkor tudnak közte telegrafálni, de csak akkor, ha a kettő között drót van. Drótoknak kell futniuk a levegőben, mert csak akkor lehet telegrafálni. De az még nem elég, ha van egy telegráf itt, meg egy Bázelben, közte pedig egy drót. Attól még nyomkodhatnák a telegráfot, amíg csak akarják. Kell még egy drót, mert zárt áramkörnek kell lenni a két hely között. Ha így van, akkor lehet csak oda és visszatelegrafálni.
Csupán a teljesség kedvéért mondom el, hogy a telegráf úgy működik, hogy van egy feltekercselt papír meg egy tű, és ha ez a tű egy pillanatra ér hozzá a papírhoz, akkor ott pont lesz, de ha hosszan nyomják rá, akkor vonal. Tehát hol pont, hol vonal, és ezekből áll össze a telegrafikus ábécé. De a legérdekesebb, hogy a második drótra nincsen szükség, ha levezetünk egy drótot a földbe, és egy rézlemezt teszünk a végére, majd ugyanígy a másik oldalon is. Akkor elhagyhatjuk a drótot, mert megvan az összeköttetés. Miért? Mert a Föld maga is elektromos, és az egyik lemeztől a másikig vezeti az áramot. A Föld helyettesíti a drótot saját anyagával. A Föld ugyanis telis-tele van elektromossággal. De ez az elektromosság azonnal megsemmisül, ha azon a vidéken jön elő a Földből, ahol a Nap erősen süti, mint például az egyenlítőnél. A napfény egy olyan erő, ami kioltja az elektromosságot. De ott, ahol gyenge a napfény, az elektromosság kijön a Földből a levegőbe, és láthatóvá válik az, ahogyan a Föld felszíne felett lebeg.

Az Északi Fény, Tisztelt Uraim, a Föld elektromossága, ami a Hold erejének hatása alatt kiáramlik a Földből. Emiatt az Északi Fény a mi vidékünkön meglehetősen ritka jelenség. Ám ez gyakori, sőt szinte állandó jelenség az északi vidékeken. Ez megint egy olyan pont, ahonnan sajnos nem igen jut tovább a mai tudomány. Természetesen tudják, hogy a Föld tele van elektromossággal. Ugyanez a tudomány szemügyre veszi az Északi Fényt. De ha belelapoznak a tudományos könyvekbe, akkor azt olvashatják, hogy az Északi Fény egy a Földre áramló valami. De ez botorság. Nem a Föld felé árad, hanem éppen hogy belőle árad. Amit a tudomány itt az Északi Fénnyel művel, az azért olyan érdekes, mert pont olyan, mintha valaki összekeveri az adósságát a vagyonával. Egy ember életében elég sokat számít, ha összekeveri a tartozását a vagyonával. Bezzeg a tudomány büntetlenül megteheti. Tekinthet úgy az Északi Fényre, mint olyanra, ami a világűrből sugárzik a Föld felé, mialatt az Északi Fény valójában a Földből sugárzik kifelé. De a forró égövben a napfény tárt karokkal fogadja és kioltja az elektromosságot. Azonban az északi vidékeken a Hold hatása aktív, és ha éppen nem is világít, akkor is az ő utóhatása érvényesül, amiatt válik láthatóvá az Északi Fény, a Föld elektromossága. Az Északi Fény ott nagyon erős, mivel a Hold hatása ott a legerősebb.
Valójában mindenütt van egy picike Északi Fény, csak nem látható, mert túl gyenge. A mi vidékünkön is gyenge a Földből kisugárzó elektromosság. Viszont a drót nélküli telegráf működéséhez elég erős. Ami a drót nélküli telegráfot működteti, az pont ugyanaz, mint amit az Északi Fényben látunk. Ez itt mindennek a nyitja. Az elektromosság a Hold fényével kéz a kézben készíti el a jégvirágokat és a hókristályokat. Először az Északi Fényt és a Holdsugarakat kell tanulmányozniuk, ha a hókristályokat és a jégvirágokat akarják vizsgálni. Amikor télen gyengül a napfény ereje, erőre kap a Hold, és kevésbé oltódik ki nálunk az elektromosság hatása, a hó szépséges kristályokba rendeződik. A Hold és az elektromosság együttes hatása az, ami e szépséges formákat létrehozza, és ami egyben oka a jégvirágoknak.

Már mondtam Önöknek: emlékezzenek csak vissza arra, hogy amikor valakiben túl kevés a holdhatás, ha túl sok mocsárgázt termel a fejében, akkor – ahogyan a népnyelv mondja – posványos lesz a gondolkodása, vagyis tökkelütött lesz. Ilyenkor túl kevés holderőt fejleszt magában. Mi mindent kell bejuttatni a fejbe? Mindent, ami a Holdtól származik: a szénsavat a légzésből, a slejmet a tüdőből, ezeket kell bejuttatni a fejbe stb., vagyis olyan erőket, amik folyamatosan kristályokat képeznek. A fejünkben Uraim, állandóan hó jönne létre. Csak folyton elolvasztjuk. De képződni akar. Gondoljanak csak bele Uraim, az önök agya egy nagyon különleges szerv. Amikor Seefeld úr megmutatta azokat a gyönyörű hókristály alakzatokat, az annyira érdekelte Burle urat, hogy azt gondolta, ez érdekes lehet. Vajon milyen összefüggések rejlenek itt? – Nos, Uraim, Burle úr ekkor önnön hókristályait fotózta le! Pont úgy, mintha nagyon gyorsan tudna fotózni, és lefotózná azt, ami odabent egy pillanat alatt létrejön, majd ugyanilyen gyorsan el is tűnik, amikor az orrlyukunkon kilélegezzük. Ha képesek lennénk ilyen gyorsan lefotózni azt, ami Burle úr fejében végbemegy, és ami az önökében is, akkor ugyanazt találnánk. Ugyanazok a jégvirágok és hókristályok jelennének meg. Az önök éteri feje lefényképezhetné ezeket, és ugyanazokat a formákat találná.

A fejük Uraim, egy nagyon fura valami. Ha képesek lennének ilyen gyorsan fényképezni – persze még nem vagyunk képesek, mert iszonyúan gyorsnak kéne lenni, hiszen minden azonnal el is tűnik -, akkor azt látnák, hogy a fejük odabent tiszta hó és jégvirág. De nagyon gyorsan el kell tűnnie, különben ledöfne minket, mert hegyesek a kristályok, és nem tudnánk gondolkodni a segítségükkel. Ha tehát kipillantunk a hóra vagy rápillantunk a jégvirágos ablakra, akkor így kiáltunk fel: „Mennydörgős ménkő, ez ugyanaz, mint ami bennünk végbemegy!” Csak bennünk hamar fel is oldódik. Az egész természet gondolkodik. Különösen télen gondolkodik nagyon erősen, amikor hideg van. Nyáron túl meleg van a gondolkodáshoz. Olyankor a Nap szétszórja a természetet, és élelemmé alakítja. De télen, amikor hideg van, a gondolatokból hó és jég lesz. Ha odakint nem lennének gondolatok, akkor bennünk sem lennének. Mint látják, csodálatos ez a megegyezés. A természet odakint, amikor tél van, elég eszessé válik, hogy láthatóvá legyen külsőleg az, ami a fejünkben folyamatosan végbemegy. A természetben mindenütt azt láthatjuk, ami bennünk végbemegy.”

Rudolf Steine: Ember és világ – a szellem mûködése a természetben (GA351)