Gyakorlatok az elemi világ megismeréséhez

„A rózsakeresztes tanításokban az érzékelés alatti világot mindig elemi világnak, a tűz, a levegő, a víz és a föld elemeinek világának nevezték.

A föld eleméig hatolunk, amikor a földről gondolkodunk. Ha valaki háromszögeken, téglalapokon, ötszögeken és általában geometriai alakzatokon meditál, a föld eleméhez közeledik. Ezt úgy kell megtenni, hogy az egyik kéz ujjával a másik kéz belsejére írjuk ezeket az alakzatokat. Ezután töröljünk el minden gondolatot a kézről és az írásról, és csak arra gondoljunk, hogy az írást a tenyerünkön úgy érezzük, mintha szabadon lebegne a térben, és merüljünk el ebben az érzésben. Így ragadja meg az ember fokozatosan a föld elemet.

A víz elemét úgy ragadjuk meg, hogy egy álló anyagi pontra gondolunk és egy másik, mozgó pontra, amely körkörösen mozog az első körül. Ezután ezt ugyanígy le kell írni a kézbe és ugyanúgy kell eljárni, mint az első ábránál. Ismét először rajzoljuk meg a kezünkbe, aztán helyezzük át a szabad levegőbe. A második pontra úgy kell gondolni, hogy az továbbra is folyamatosan forog.

A levegő elemnél két fix pontra gondolunk, amelyek el akarnak repülni egymástól, miután először egyfajta félkört írnak le egymás körül, majd végtelen távolságokba repülnek szét. Ha pontosan úgy dolgozunk ezzel az alakzattal, mint az előzőekkel, akkor megragadjuk a levegő elemet – nem csak érezzük, hogy a levegő simogat minket, hanem valóban megragadjuk.

A tűz elemmel kapcsolatban gondolj egy zárt alakzatra, mint egy hurok vagy egy 8-as alakzat. Különösen a következőre kell gondolni és érezni, hogy van egy metszéspont a közepén, ahol a görbületet önmagát érinti.

Ezeket a gyakorlatokat megszakítás nélkül és hosszú ideig kell folytatni. Nem könnyűek; bizonyos készségeket kell elsajátítania a térben való érzékelésben, a kéz használata nélkül, és az alakzatok megtartásában is. De aztán ez a gyakorlat az elemi világ megragadásához vezet; az ember megtanulja, hogyan kell felfogni azt.

Kivétel nélküli szabály azonban, hogy ezek a gyakorlatok egoistává is teszik az embert. Ezért soha nem szabad megtenni anélkül, hogy ne fejlesztenének nagy rokonszenvet minden iránt, ami örömet és bánatot okoz az embereknek.”

GA 266/2/28 1911-03-15

Az emberre vonatkozva:

„Mit jelent az, hogy “megismertem a négy elemet”? Az első elem, amelyben az embert teremtették, a hő volt. És a földi evolúcióban valóban az volt a szándék, hogy az embernek a testébe kívülről melegségáradatokat kelljen küldenie. A nyári meleget és a téli hideget – amit most különálló emberként a testében tapasztal -úgyszólván úgy kellett volna éreznie, mintha az énje kívülről áramlana feléje. Azt kellett volna éreznie, hogy ez az énje kapcsolatban áll az összes többi énnel. Az, hogy a melegség beköltözött a vérünkbe, Lucifer tette volt. A levegő a második elem, amellyel szoros kapcsolatban állunk. Valóban azt kellene éreznünk, hogy mi vagyunk a levegő, ami odakint van, hogy minden lélegzetvétellel beáramlunk a testbe, hogy újraélesítsük azt. Ehelyett úgy érezzük, hogy a levegő valami olyan, ami kívülről érkezik hozzánk, és mi úgy adjuk vissza, mint valamit, ami halálos. Ahriman ebben a halálos levegőben jön felénk.

Mi csak a bennünk lévő szilárd és folyékony elemekkel – a fizikai testtel és annak vérével – azonosítjuk magunkat. De olyan kevéssé kell azonosulnunk a mindenkori személyiségünkkel, hogy még ha meg is ismerjük korábbi inkarnációinkat, ezeket csak átvezető állomásoknak tekintsük. Soha nem szabad azt mondanunk, hogy ilyen vagy olyan személyiségek voltunk. Mert ezáltal örökkévaló Énünket összekapcsoljuk valami mulandóval.”

GA 266/2/45 1912-02-20

(Megjegyzés: A GA266 szövege Rudolf Steiner ezoterikus előadásainak a résztvevők jegyzeteiből és emlékezéseiből összegyűjtött anyag, nem hivatalos lediktálások. Ezen dolgok tudatában kezeljük a közreadottakat.)