A lelkiállapot rezdüléseit átvinni a gépek hullámmozgásába
“Még egyszer szeretnék utalni arra, hogy az emberiség ebben az Atlantisz utáni ötödik korszakban azzal néz szembe, hogy a nagy létkérdésekkel kell foglalkoznia, amelyek bizonyos módon homályossá váltak a jelenkori tudás következtében. Erre már utaltam. Egy nagy létkérdést jelöltem meg, amikor azt mondtam: meg kell kísérelni, hogy a szellemi-éterit a külső gyakorlati élet szolgálatába állítsuk. Arra hívtam fel a figyelmet, hogy az Atlantisz utáni ötödik korszaknak meg kell oldania azt a problémát, hogy az emberi lelkiállapot rezdüléseit átvigye a gépek hullámmozgásába, és az ember összhangot teremtsen azzal, ami egyre jobban és jobban mechanizálódik. Elmondtam egy példát, hogy az amerikai gondolkodásmód következtében megkísérelték, hogy a gépiességet kiterjesszék az emberi életre. Felhoztam azt a példát, hogy szüneteket alkalmaztak, hogy a munkások sokkal kevesebb tonna helyett ötven tonnát tudjanak átrakni: csak a darwini kiválasztási elvet kell az életbe bevezetni.
Az ilyen helyeknél az akarat azért van jelen, hogy az emberi erőt összeegyeztesse a gépi erővel. Ezeket a dolgokat nem szabad úgy kezelni, mintha le kéne győzni őket. Ez teljesen hibás szemlélet. Ezek a dolgok nem maradnak el, ezek bekövetkeznek. Csak arról van szó, hogy a világtörténelem folyamán ezeket olyan emberek idézik-e elő, akik a földi lét nagy céljaiban önzetlen módon megbíznak, és ezeket a dolgokat az emberek üdvére alakítják, vagy olyan emberi csoportok idézik elő azokat, amelyek csupán egoista vagy csoportegoista értelemben használják fel őket. Erről van szó. Ebben az esetben nem a „mi”, a lényeges, ez biztosan bekövetkezik, hanem a hogyan, ahogy a dolgokhoz hozzáfognak. Mert a „mi” egyszerűen a Föld-fejlődés lényegéhez tartozik. Az ember lényének összekovácsolása a gépszerűvel a Föld-fejlődés további időszakában egy nagy, jelentős probléma lesz.
Már nyilvános előadásokban is gyakran felhívtam a figyelmet arra, hogy az ember tudata leépítő erőkkel függ össze. A baseli nyilvános előadásokban kétszer is elmondtam: idegrendszerünkben elhalunk. Ezek az erők, ezek az elhaló erők egyre hatalmasabbakká válnak. És az emberben elhaló erők között, amelyek rokonságban állnak az elektromos és a mágneses erőkkel, és a gépi erők között kapcsolat létesül. Az ember a maga intencióit, gondolatait bizonyos módon be tudja vezetni a gépi erőkbe. Az emberi természetben lévő feltáratlan erők még feltárásra várnak, olyan erők, amelyek a külső elektromos és mágneses erőkre hatnak. Ez az egyik probléma: az ember összekapcsolása a mechanizmussal, amit a jövőben egyre jobban érvényesíteni kell. A másik probléma abban áll, amit a szellemi viszonyok segítségül hívása jelent. Ezt azonban csak úgy lehet megtenni, ha a cél világos, és ha erre elegendő ember készül fel. De be kell következnie annak, hogy a szellemi erők mozgásba jöjjenek, hogy az életet a betegség és a halál vonatkozásában uralni tudjuk.”
Rudolf Steiner: Individuális szellemi lények és működésük az emberi lélekben (GA178) – forrás: antropozofia.hu
