Amikor a kozmosz mozgatja a gépeket

“A kozmosz meghódítása az ember számára kétféle módon helytelenül vagy egyszerűen helyes módon – ez az, ami az emberiség előtt áll. Ez igazi megújulást fog hozni az asztrológia számára, ami a régi formában atavisztikus volt, és ebben a formában nem maradhat fenn. A kozmosz tudósai küzdeni fognak egymással, miközben az egyes emberek a reggeli és az esti folyamatokat fogják alkalmazni azon a módon, ahogy ezt már kifejtettem, nyugaton kiváltképpen a nappali folyamatokat, a reggeli és esti folyamatok mellőzésével, keleten viszont az éjféli folyamatokat. Az emberek nem csupán a kémiai vonzó és taszító erők útján fognak szubsztanciákat létrehozni, hanem tudni fogják, hogy másfajta szubsztancia jön létre aszerint, hogy azt a reggeli és esti folyamatok útján vagy a nappali, illetve éjféli folyamatok útján állítják elő. Tudni fogják, hogy az ilyen anyagok egészen másképpen hatnak az említett hármasságra: Istenre, az erényre és a halhatatlanságra, illetve az aranyra, az egészségre és az élet meghosszabbítására. Annak együttműködéséből, ami a halaktól és a Szűztől jön, semmilyen helytelen dolog nem jöhet létre, itt az ember azt éri el, ami bár bizonyos értelemben az élet mechanizmusától megszabadítja az embert, de semmiféle csoporturalmat és hatalmat nem hoz létre a többiek fölött. A kozmikus erők, amelyek erről az oldalról érkeznek, érdekes gépeket hoznak létre, de csak olyanokat, amelyek az embertől elveszik a munkát, mert egy bizonyos intelligenciaerőt hordoznak magukban. És egy magára a kozmoszra irányuló spirituális tudomány fog gondoskodni arról, hogy minden nagy kísérlet, ami ebből a gépesítésből indul ki, amit az ember létrehoz, ne legyen káros befolyással az emberre.

Mindehhez azonban hozzá kell tenni: szükséges, hogy az emberiség felkészüljön erre, azáltal, hogy a valóságot ne vegye illúziónak, hogy a világot valóban spirituálisan fogja fel, spirituálisan értse meg. Sok minden függ attól, hogy a dolgokat úgy lássuk, ahogy vannak. De csak akkor láthatjuk őket úgy, ahogy vannak, ha abban a helyzetben vagyunk, hogy azokat a fogalmakat és eszméket, amelyek az antropozófus szellemtudományból származnak, a valóságra alkalmazzuk. A földi lét itteni részében a legnagyobb mértékben közreműködnek a halottak. A lényeges az, hogy hogyan működnek közre. Mindenekelőtt nagy a különbség, hogy az emberek földi viselkedése következtében a halottak közreműködése azokra irányul-e, akik a jó oldalon állnak, vagy hogy ezek a halottak ott tudnak-e hatni, ahol a hatás impulzusa tőlük indul ki, ahol az impulzus a spirituális világból származik, amelyet a halott a halála után átél.

Ezzel szemben számos olyan törekvés jelenik meg, amelyeket a halottak művi úton visznek be az emberi létbe. És az Ikrek kerülő útján az emberi életbe bekerülnek a halottak, aminek következtében egy egészen meghatározott módon az emberi rezgések továbbélnek, továbbvibrálnak a gépek mechanikus működésében. A kozmosz mozgatja a gépeket azon a kerülő úton, amit most mondtam el. Emellett éppen arról van szó, hogy ha ez a probléma jelentkezik, ne alkalmazzunk valami helytelen dolgot, hanem csak azt alkalmazzuk, ami elemi erő, ami egyébként is a természethez tartozik, hogy lemondunk arról, hogy helytelen erőket alkalmazzunk a gépszerű életben. Az okkult területen le kell mondanunk arról, hogy az embereket ilyen módon mechanikus ösztönmunkára fogjuk, hogy a darwinista szelekciós elméletet használjuk fel az ember munkaerejének meghatározására, úgy, ahogy azt legutóbb egy példán bemutattam.

Mindezeket a közléseket, amelyek természetesen ilyen rövid idő alatt a dolgot nem tudják kimeríteni, azért mondom el, mert úgy gondolom, hogy ezekről a dolgokról tovább fognak meditálni, hogy megkísérlik, hogy hidat verjenek saját élettapasztalataik és ezek között a dolgok között, azok között az élettapasztalatok között, amelyeket éppen ma, e nehéz időkben szerezhetnek. Meg fogják látni, hogy sok dolog megvilágosodik, ha annak fényénél nézik, ami az ilyen eszmékből jöhet.”

Rudolf Steiner: A külsõ világ spirituális háttere, a sötétség szellemeinek bukása II. (GA178) – forrás: antropozofia.hu