Miért is szívja ki szívünket és lelkünket a gép?
“Itt Svájcban is beszéltem már önöknek a természettudomány különös jellegéről, és említettem, hogy okos emberek, akik elgondolkodtak azon, hogy a természettudomány mit adhat számunkra, már kifejtették: amit az újabb természetszemlélet nyújt, az nem maga a világ, hanem csak a világ „kísértete”. Mindaz, amit a természetkutatók kigondoltak, és ami manapság már általános műveltség számba megy – mert ez a műveltség sokkal inkább elterjedt, mint rendszerint gondolják -, az egy hit egy kísértetszerű világban, tulajdonképpen egyfajta babona. De e kísértetszerű világ oldalán találjuk azt is, ami a modern iparosítással jött és az emberre szellemi hatást gyakorolt. Vegyük tehát most szemügyre a maga szellemi jelentésében ezt az iparosítást. Nézzük meg a gépet, amely különösképpen a legfontosabb tényező benne.
A gép minden egyébtől alapvetően különbözik, amivel az embernek dolga akad a külső életben. Figyeljenek meg egy állatot! Ha önök a tudományos vagy egyéb megismerésbeli fogalmaikat az állatra alkalmazzák – a mai összefüggésben még meg sem említem az embert -, akkor mégoly sokat kikutathatnak is az állatról, mindig marad valami magában az állatban, hogy úgy mondjam, valami isteni mélység, amit nem tudnak teljesen kimeríteni, aminek nem tudnak teljesen mögé látni. A mögött, amit önök az állatról elgondolnak, még mindig található valami, ami az önök számára továbbra is ismeretlen marad. A növénynél nem kevésbé. És fogjanak meg egy kristályt, tekintsék a kristályvilág csodálatos formáit, úgy azt fogják mondani: bizonyára megérthetjük a külsőlegeset a kristályvilág területén, a formájukat stb., amikor ezeket tanulmányozzuk, de még elég sok minden megmarad abból, amire az ember csak csodálattal nézhet, mint olyanra, amit nem foghat fel a közvetlen, a tisztánlátást nélkülöző értelmével.
De nézzük most meg a gépet! Ez teljességgel átlátható, felfogható. Tudjuk: az erőfokozatot beállíthatjuk, a csap így és így helyezkedik el a nyílásban, a súrlódás ekkora meg akkora, a teljesítményt kiszámíthatjuk, ha az egyes összetevőket ismerjük. Nincs semmi a gép mögött, ami felszólítana arra, hogy azt mondjuk: van itt még valami, ami nem érthető meg a szokásos, a nem tisztánlátó emberi értelemmel. És ez nagyon sok mindenre kihat az ember géphez való viszonyában. Aki már látott ezer meg ezer embert, akiknek volt dolguk gépekkel, az tudja, hogy mit csepegtet az emberek lelkébe ez a szellemileg teljesen átlátható gép; az a gép, amely semmi olyat nem hordoz magában, ami ne lenne megérthető vagy átlátható az egyszerű értelem segítségével. De pontosan attól lesz az ember kapcsolata a géppel annyira romboló jellegű, hogy a gép szellemi tekintetben ennyire átlátható, és hogy minden, ami a gépet jellemzi erőkben és erőösszefüggésekben, az maradéktalanul megragadható az emberi érzékszervek és az emberi értelem segítségével. A gépnek ez a vonása az, ami az ember szívét és lelkét teljesen kiszívja, ami az embert kiszárítja, ami az embert nem-emberivé teszi.
A természettudomány és a gépek – ezek együtt a civilizált emberiséget három félelmetes veszéllyel fenyegetik. Mert mi fenyegeti a modern emberiséget, ha nem szedi össze magát, hogy végre az érzékfelettiség felé tekintsen? A megismerés területén fokról fokra elterjed az az ideál, amit a természetkutatók szorgalmaznak, hogy tudniillik úgy kell törekedni a természet megismerésére, hogy ez a megismerés asztronómiai jellegű legyen, azaz, a megismerés a csillagászatot utánozza. Amikor a kémikus arról gondolkodik, hogy mi van a molekulán belül, akkor azt úgy képzeli el, hogy a molekulában az atomok bizonyos erőösszefüggésben állnak egymással, de ezt kis bolygó- és naprendszer mintájára képzeli el. Az egész világot tehát asztronómiailag magyarázzák, ez lett az ideál. Maga a csillagászat pedig mit tekint ideáljának? A világ egész építményét gépnek tekinti. Ide juttatott bennünket az ember géphez való kapcsolata, az, hogy gépet alkalmazunk.
Ezek olyan dolgok, amelyek egyre erősebben hatottak a XV század közepe óta, és amelyek a mi korunkban kiszívják az emberből a tulajdonképpeni emberit. Ha az emberek továbbra is pusztán úgy gondolkodnak, ahogy a mechanikus asztronómiáról és az iparosításról gondolkodnak, akkor a szellemük mechanikussá válik, a lelkük eltompul, vegetarizálódik, és a testük eldurvul, állatiassá válik. Nézzünk Amerikára: ott már az emberi szellem mechanizálódásának csúcspontját látjuk. Nézzünk Kelet-Európára, Oroszországra: micsoda vad ösztönök, hajlamok élik ki ott magukat; és ami félelmetes: a test állatiasodik. Középen pedig, Európában a lélek eltompulását tapasztaljuk. A szellem mechanizálódása, a lélek vegetálása és a test állatiassá válása, ez a három veszély az, amit illúziók nélkül észre kell vennünk.”
Rudolf Steiner: A NEVELÉS MINT TÁRSADALMI KÉRDÉS (GA296) – forrás: antropozofia.hu
