Miként vesztettük el szellemi emlékezésünket?

“Azáltal, hogy az ember olyan helyzetbe került, hogy ezekben a nagyon régi időkben magába engedte a luciferi befolyást, tehát, hogy asztráltestét átitatta a luciferi befolyással, az emberi asztráltest hajlamossá vált arra, hogy még mélyebbre, sokkal mélyebbre hatolhasson az emberi szervezetbe, a fizikai test anyagába, s főként, hogy egészen másképpen szálljon le a szervezetbe, mint a luciferi befolyás nélkül tette volna. Az ember a luciferi befolyás által anyagibb lett. Ha a luciferi befolyás nem hatott volna az emberre, akkor az emberben az anyagi világba való leszállásra való hajlam sem fejlődött volna ki. Az ember mint olyan, a lét magasabb régióiban maradt volna. Az asztráltest tehát a külső és a belső embert is sokkal erősebben áthatotta, mint a luciferi befolyás nélkül tette volna. Ez az átfogó behatolás a közvetlen indítéka annak, hogy az ember a külső test anyagával való erősebb kötöttség által elvesztette a visszatekintést azokra az eseményekre, melyek az ember megtestesülését megelőzték. Az ember mostantól kezdve a születésnek olyan módozatán keresztül lépett a létbe, mellyel mélyen hozzákötötte magát az anyagi világhoz, miáltal fokozatosan kialudt a korábbi élményekre való visszapillantási képessége. Máskülönben megőrizte volna a visszaemlékezést mindarra, amit születése előtt a szellemiekben megélt:

A luciferi befolyás által a születés olyan aktussá lett, mely által az ember a külső és belső ember között olyan intenzív kapcsolatot teremt, hogy az, amit születése előtt a szellemvilágban megél, kitörlődik. A luciferi befolyás elrabolta az embertől a megelőző szellemi emlékek élményét. A külső testiséggel való kapcsolat teszi, hogy az ember nem tud visszatekinteni a korábbiakra. Így viszont arra van utalva, hogy tapasztalatait és élményeit mindig csak a külvilágból merítse. Teljesen hamis úton járnánk azonban, ha azt hinnénk, hogy az emberre csak a durva, külső anyagok hatnak, amiket magába vesz. Az emberre nemcsak a táplálék és a tápláló erők hatnak, de a többi megélt tapasztalat is, melyek érzékein keresztül hatolnak belé. Az anyaggal való durvább kapcsolat révén azonban a táplálék is másképp hat. Képzeljük el, ha nem lett volna a luciferi befolyás, akkor az élelmiszerektől kezdve az érzéki benyomásokig minden sokkal finomabban hatott volna az emberre. Az ember mindent, amit a külvilággal való kölcsönhatásként él meg, áthatna azzal, amit a halál és az újjászületés között él meg. Azáltal, hogy az ember sűrűbbé, tömörebbé tette az anyagiságot, hajlamossá vált arra, hogy sokkal tömörebb anyagokat is magába tudjon fogadni.

Úgy hat tehát a luciferi befolyás, hogy az ember az anyag tömörítése által a külvilágból is a sokkal tömörebbet vonzza, mint amit egyébként magához vonzott volna. Az a tömör valami azonban, amit az ember kívülről vonz magához, egészen más, mint az egyébként kisebb mértékű tömörség. Egy kisebb mértékű tömörség megtartotta volna a korábbi életre vonatkozó emlékeit; és odahatna, hogy az ember biztos volna afelől, hogy minden, amit a születés és a halál között megél, egy végtelen időszakba nyúlik bele. Az ember tudná: külsőleg bekövetkezik ugyan a halál, de minden, ami történik, tovább tart. Azáltal, hogy az embernek nagyobb tömörséget kell felvennie, a születéssel kezdődően igen erős kölcsönhatást teremt saját testi természete és a külvilág között. Mi következik azonban ebből a kölcsönösségből? A szellemvilág a születéstől kezdve ki van törölve. Hogy az ember a szellemiekben éljen, hogy a szellemvilágban felébredhessen, ahhoz először újból be kell következnie annak, ahol minden, ami kívülről, mint sűrű anyag kerül az emberbe, újra elvétetik. Mivel az ember sűrűbb anyagiságra tett szert, ahhoz, hogy újból a szellembe juthasson, meg kell várnia azt az időpontot, amikor elveszik tőle, azaz a külső anyagi testet fokozatosan tönkreteszi, míg végül teljesen tönkretette annyira, hogy a test többé nem képes megmaradni. Születésünktől kezdve sűrűbb anyagiságot veszünk magunkra, mint amilyet a luciferi befolyás nélkül vettünk volna fel úgy, hogy testünket lassan semmisítjük meg, mígnem a halál bekövetkeztével teljesen használhatatlanná válik.Ebből látjuk, hogy az ember halálának karmikus oka a luciferi befolyás.”
Rudolf Steiner: A karma megnyilvánulásai (GA120) – forrás: antropozofia.hu