Minden mozdulat a szellemiség kifejeződése

“…néhány hónappal a háború kitörése előtt még különösen érintett engem – ma már szabad megemlítenem -, hogy közülünk néhány hölgy, akik euritmiával foglalkoznak, átmentek Londonba, hogy ott egy kurzust tartsanak. Az euritmia tetszett. Ez nagyon jó, ennek tetszenie kell az embereknek. De nem veszik észre, hogy ez az euritmia szellemi, ellenpólusa a materialista sportszellemnek, hogy az ember egyrészt az Európát elárasztó materializmus tartozéka.
Az ember a materializmust a sporton keresztül egészen a mozgásáig viszi, amely az ember szórakozását szolgálja, a vágyat, hogy egészségessé tegye magát. Ez a vágy teljesen materialista, míg nálunk minden mozdulat a szellemiség kifejeződése, és pontosan megfelel a közép-európai spiritualitásnak. Mindig arról van szó, hogy ezen a talajon működjünk, és innen kiindulva érleljük a szellemi fejlődés gyümölcseit. Hogyan avatkozott be éppen a sportszellem a 19. század második felében is Németországban! Voltak akkor finomabb sporttevékenységek is – azt hiszem, különösen Dalcroze-nak volt egy módszere -, hogyan kapcsolódtak be ezek a dolgok! Most már nem szívesen nézik őt, mivel azokhoz tartozik, akik a „német barbarizmust” olyan szörnyen szidalmazzák. De a németek lényéhez tartozik az euritmia, ami által az étertest mozgásaiban megnyilvánuló szellemiség, amely megfelel az étertest természetének, és az érzékfeletti emberben működik, a külső fizikai test mozgásaiban jut kifejeződésre.

Az euritmia a következő elvek alapján áll: van egy szervünk, amelyen keresztül az étertest közvetlenül működésbe lép, s így a fizikai az éterikus kifejeződése lesz. Ez az eset áll fenn, ha beszélünk. De ez nem az egész fizikaiság, hanem a levegő az éteriség leképeződése. A hangzó szó a levegőben, az a mód, ahogy a levegő vibrál, közvetlenül az éteriség kifejeződése. Ha az ember azt, ami a hangban, a szóban él, megragadja és az egész étertestre kitágítja, majd a kezeit és lábait, s mindent az emberen úgy mozgat, ahogy a beszédben és az éneklésben a levegő egész természetesen mozog az étertestben, akkor az ember eurtimizál. Mert az euritmia az egész ember beszéde, s így nemcsak a mozgó levegőt hívja segítségül, hanem az emberi szerveket.

Egy ilyen dolgon láthatják, milyen átfogó elgondolást jelent az, ahogy a szellemtudomány belenyúl a modern kultúrába. Hogy a dolog lényegét megértsük, hallottunk néhány dolgot, amelyekre ma nem is gondol az ember, s ha ezzel a két előadással, amelyeket most ebben a szűk körben tartottam, valóban nem érek el mást, minthogy felébresztem önökben azt az érzést, hogy inkább arra kell tekintenünk, mit akar a szellemtudomány általában az egész emberi élet számára, akkor ez már elegendő. Mert azzal, hogy néhány elméleti fogalmat magunkévá teszünk, valóban nem teljesül a szellemtudomány feladata. A szellemtudomány akkor tölti be feladatát, ha belenyúlik mindenbe, minden életbe, és átszellemíti, spiritualizálja ezt az életet. S ez ötödik kultúrkorszakunkban azon a népen belül szükséges, amelynek különösen az a feladat jut, hogy elősegítse a spiritualizálódást, hogy megértse ezeket a dolgokat, a fejlődést illetően előidézze a felelősségérzetet. Az emberiség fejlődését kritizálni könnyű, nagyon könnyű. Arról azonban nincs szó, hogy a dolgok, amelyek történnek, szükségszerűen történnek, még ha ellentmondanak is annak, amit mintegy a jó irányú haladás akar az emberrel.
Nos, mi bizonyos vonatkozásban olyasmivel rendelkezünk kultúránkban és beengedjük oda, ami valójában ellentmond ennek a jó irányú haladásnak. Bizonyos idetartozó dolgok között van például az, hogy alapjában véve korunk jelenlegi kulturális álláspontjából – mint mondják, a haladás kedvéért – gyermekeinkkel legzsengébb koruktól kezdve rosszul bánunk. Nem tudjuk, de rosszul bánunk velük. Mivel alapjában véve semmi sem ellentmondóbb az emberi természetnek, mint a gyermekeket hetedik évüktől kezdve az iskolai tantárgyakra tanítani, és ezeket iskolaszerűen oktatni számukra, mint ahogy jelenleg teszik. Valóban mintegy különös szerencse lehetne, ha az ember egészen másként nőne fel és azt, amit már hét éves korától megértetnek vele, csak kilenc vagy tízéves korában kapná meg. De ezt hangsúlyozottan nem olyan szándékkal mondjuk, hogy ennek nem szabadna megtörténnie, mivel a kultúra általános előrehaladása megköveteli ezt, tehát így kell lennie. De meg kell teremteni az ellenpólusát. S mialatt egyrészt azáltal., hogy az iskolai oktatás bizonyos fajtáinál a gyermekek étertestével szörnyen rosszul bánunk, mivel olyasmit préselünk bele, amire ők ebben a korukban egyáltalán nem alkalmasak.
Az euritmia bevezetésével egy ellenpólust kell teremtenünk, és éppen az euritmia jellegével a gyermekeknek meg kell adnunk azt, hogy az étertest ezekben a benne létrehozott mozdulatokban kiegyenlítést találjon. Az euritmia egészen általánossá válik majd, mivel a fejlődés nem azzal éri el célját, hogy egyoldalúan előrehaladunk, hanem ellentéteken keresztül haladunk előre. Mindig az ellenpólust kell megteremtenünk azzal, hogy az étertestet rugalmassá tesszük, a természetnek megfelelő mozgásba hozzuk oly módon, ahogy euritmiánk első kezdeteiben megpróbáltuk. Így az, amit ma talán sokszor „a mi euritmiánknak” nevezek, valóban azzal függ össze, amit szellemi mozgalmunk átfogó jellegének kell, hogy nevezzek.

Rudolf Steiner: SORSALAKÍTÁS ÉS ÉLET A HALÁL UTÁN (Ga157) – forrás: antropozofia.hu