Viharos élet…

“Ha felfogják, hogy az ember mélyebb tudati rétegeket is átélhet, akkor arra is lesz lehetőségük, hogy megértsék: nemcsak a betegség külső okait, de külső sorscsapásokat is felkereshet az ember, melyeknek értelmét nem tudja ugyan megmagyarázni, de ami úgy hat, hogy nem hagyja érintetlenül a tudatosság mélyebb rétegeit. – Így nagyon is elképzelhetőnek tűnik, hogy az ember a szokásos megfontolás alapján nem fog épp odaállni, ahol a villám eltalálhatja. Felső tudatával el fogja kerülni azt. De lehet, hogy működik benne egy tudat, mely sokkal mélyebben fekszik, mint a felső tudat, és pontosan arra a helyre vezeti, ahol a villám eltalálhatja, olyan előrelátással, mely nincs meg a felső tudatban, mely tehát azt akarja, hogy a villám eltalálja, úgy, hogy az ember egyenesen felkeresi a balesetet. (…) Tegyük fel, hogy egy luciferi befolyás arra vett rá bennünket, hogy egy korábbi vallási vagy szellemi álláspontról olyan álláspontra térjünk át, mely arra készteti az embert, hogy kijelentse: élvezni akarom az életet! – valaki tehát teljes erejével az érzékiségbe merül. Az ilyesmi pedig úgy hívja ki az ahrimáni befolyást, hogy az pontosan az ellenkezőjét idézi elő. És így történhet meg, hogy egy ember életútja során olyan ponthoz ér, olyan pontot fog felkeresni, ahol az érzéki életből egy ugrással ismét a szellemi életbe léphet. Ott ugrásszerűen behódolt az érzékiségnek, itt egy ugrással vissza akar jutni a szellemi életbe. A felső tudat nem érzékeli mindezt; de a titokzatos tudatalatti, ami az étertesthez és a fizikai testhez láncolódik, most ráveszi az embert arra, hogy egy olyan helyet keressen fel, ahol kivárhatja a vihart, egy helyet ahol például egy tölgyfa áll, és alatta egy pad – és a villám ebbe a padba vág bele! Itt az ember tudatalattija beteljesítette, amit egy korábbi inkarnációjában cselekedett.”GA120