Kutyaszeretet

Lelki folyamataink megértése a kutyaszeretet példáján , a vegetatív-organikus folyamatok, a veszteségélmény lehetséges következménye, a tudatbaemelés gyógyító hatása

“A gyermek azt, amit a külvilágban megél, hogy úgy mondjam, táplálékként fogadja be. A későbbi, érett ember pedig magára hagyja az anyagcseréjét. Éppen azáltal lesz csak érett emberré a normális életben, hogy a dolgok nem hatolnak bele olyan mélyen a vegetatív-organikus folyamataiba. Ez azonban bizonyos egyéneknél továbbra is megmaradhat. Bizonyos egyének képesek ezt a gyermekiességet továbbvinni a későbbi életbe. Akkor megtartják ezt a tulajdonságot, hogy a külső benyomás-szerzést összekapcsolják a saját organikus folyamataikkal, hogy még a lelki dolgokat is összekapcsolják az organikus-vegetatív folyamataikkal.

Vegyünk egy példát: Valaki, aki már elért egy bizonyos érett kort, különös szeretetet bontakoztat ki, nos, mondjuk egy kutya iránt. Vannak ugye ilyen intenzív kutya-szeretetek. És éppen az ilyen szeretet-kötődések járnak gyakran együtt az élmények erős intenzitásával. Ha azután egy ilyen embernél fennáll, hogy továbbvitt valamit a gyermekiességből a későbbi érett életkorba, vagy pedig, hogy gyermekkorában a gyermekiességet fokozott mértékben éli meg, akkor ennél a szeretet-kötődésnél nem marad meg egyedül a külvilághoz való lelki kapcsolódásban, hanem ez a szeretet organikus, vegetatív folyamatokat indít be. A szervezet a lélekkel együtt megéli ezt a szeretetet. Amikor ezt a szeretetet élénken átérzik, mindig történik valami az anyagcsere-folyamatokban is. Az anyagcsere-folyamatok aztán hozzászoknak, hogy ne csak a normál emésztést, a világban való normális elbarangolást, az egyéb normál életkörülményeket szolgálják, hanem egy bizonyos terület, az anyagcsere egy bizonyos provinciája ahhoz is hozzászokik, hogy olyan kiválasztási és megint csak regenerálódási folyamatokkal reagáljon, ahogy az ebben az adott esetben a kutya-szeretet élénk megélésének megfelel. A szervezet egy bizonyos területe képes erre a különös változásra, amely bensőleg tisztán organikus-vegetatív úton megy végbe a kutya-szeretet következtében. Most pedig tegyük fel, hogy a kutya meghal. A külső életkapcsolat már nem fejlődhet tovább, már nincs jelen. A kutya elpusztult; viszont a vegetatív-organikus rendszer egy belső területe hozzászokott, hogy efféle folyamatokat alakítson ki. Az történik az embernél, hogy ezek a szervi folyamatok, melyek most már nem teljesülnek be, melyekhez hiányzik a külső szemlélet, tovább működnek, csakhogy éppenséggel nem teljesülnek be, mert már nincs meg hozzájuk a külső viszonyulási pont. Az ilyen organikus folyamatoknak megvan a maguk tehetetlensége: továbbra is folytatódnak. Ez zajlik az ember bensőjében. És a legkülönösebb zavarok maradhatnak vissza, ha például egy kutya-szeretet ily módon beépült a szervi-vegetatív folyamatokba, s azután a kutya meghal.

Ha van a közelben egy értelmes ember, aki rendelkezik némi élet-gyakorlattal is, mit fog tenni ebben a helyzetben? Nos, valószínűleg arra fog törekedni, hogy beszerezzen egy másik kutyát, s aztán gondoskodni fog arról, hogy az illető volt kutya- tulajdonos ezt az új kutyát is éppúgy megszerethesse. Ha ezt elérte, akkor tulajdonképpen egy gyógyító cselekedetet hajtott végre: hiszen a belső szervi folyamatok most megint beteljesülhetnek a külső élményben. Mindazonáltal látni fogjuk a további előadások során, hogy vannak még ennél okosabb kezelési módok is, azonban most arra gondoltam, hogy egy átlagosan értelmes ember körülbelül a felvázolt módon fog eljárni. Nos, mindazonáltal vannak olyan külvilágból származó benyomások is, amelyek nem oly drasztikusak, mint éppen a kutya-szeretet. Számtalan dolgot élhetünk meg a külvilághoz való kapcsolatunkban. Ha azután az átélő, tapasztaló individuum elevenen megőrizte a gyermekiességét – vagyis a külvilág mélyreható, bekebelező befogadását -, akkor az ilyen individuumnál visszamarad valami utózengés, moraj a vegetatív rendszerben, ha megvonják tőle az élményszerzés lehetőségét, ha tehát nem tudja továbbra is külsőleg megélni azt, amihez kapcsolódva belső folyamatai alakultak ki. Vannak ilyen dolgok az emberi életben, amikor meg kell találni, honnan is ered egy efféle belső állapot, amely egyszer csak megmagyarázhatatlanul felszínre tör az emberi mélységekből. Az ember ezáltal elégedetlenné válik, morózussá, hipochondriássá, részesül az ennek következtében előálló összes lehetséges állapotban.

Ha utánajárunk, azt találjuk, hogy az élet vagy valamilyen körülmény megvont tőle valamit, ami tulajdonképpen már kölcsönhatásba került a vegetatív-organikus folyamatokkal. Ha egy ilyen ember a tudatán keresztül tekint a külvilágra, akkor nem lesz többé képes azt az utóhatást kielégíteni, ami szervezetében jelentkezik. Olyasvalami zajlik a szervezetében, ami tulajdonképpen külső rátekintéssel vagy legalábbis rágondolással elérhető kielégülést akar szerezni, s amire az illető nem tud gondolni, mert nincs meg benne hozzá a késztetés.Vannak azután megint csak az élethez olyan gyakorlatiasan viszonyuló emberek, akik azzal a sajátos tulajdonsággal bírnak, hogy ösztönösen kiszedik a másik emberből az ilyen dolgokat, ha effélék nyomasztják, és azután megtalálják a módját, hogy úgy beszéljenek hozzá, hogy azzal a vegetatív-organikus folyamatok ismeretlen mélységeiből felszínre hozzák ezeket a dolgokat, és a gondolati élet, a képzeti élet szintjére emelik, hogy így az illető képes legyen arra gondolni, azt elképzelni, aminek az elgondolására, elképzelésére tulajdonképpen vágyakozik. Aki képes megfigyelni az életet, az számtalan olyan megszólítás-módot talál majd az életben, amelyben egy olyan vegetatív-organikus tartalom, mely egy korábbi csalódásból, az élet egy tartalmi elemének a korábbi megvonásából ered, azáltal válik gyógyíthatóvá, levezethetővé, hogy legalábbis az emberi megszólítás behatoló eszközével közelítjük meg a másik embert, és a tudati életébe is bevezetjük azt, amire szüksége van.”

forrás: Rudolf Steiner: A gyermek egészséges fejlődése -antropozofia.hu GA303