A bélférgességről, a beteg májról és a húsundorról

“Tehát arról van szó, hogy ha egy gyermeknek meg van a hajlama, csak egy kis hajlama is ahhoz, hogy el férgesedjen a bélrendszere, akkor természetesen a saját védelmében minden lehetséges dolgot meg is csinál. Néha elcsodálkozhatnak azon, ahogy egy ilyen gyermek egy olyan szántóföldet keres magának, ahol sárgarépák vannak, és sárgarépát majszolva találnak rá. Ha a föld messze van, oda is elmegy, hogy a sárgarépát megkeres se, mert a gyerek, aki hajlamos a bélférgesedésre, mindenképpen sárgarépát akar enni. Ez a leghasznosabb, amit tehetünk, uraim: figyelni arra, ahogy egy gyerek elkezd ezt vagy azt enni, vagy egyáltalán nem szívesen enni valamit, amikor már elválasztottuk, tehát ha már nem kap több anyatejet. Mihelyt a gyermek megérik a külső táplálékra, meg lehet tanulni a gyereken, mit kell az embereknek enni adni. Majd amikor a gyereket arra kényszerítjük, hogy azt egye, amiről azt hisszük, hogy ennie kell, tönkremegy, elvész az ösztöne. Természetesen néhány dolgot, amely azonban már a rossz szokásba csap át, meg kell fékezni. Ott azonban, ahol gátat vetünk, figyelnünk kell.

Nézzünk meg például egy gyermeket, akiről azt veszik észre, hogy annak ellenére, hogy véleményük szerint mindent megadtak neki, ő egyáltalán nem akar mást amikor az asztalhoz ül, csak a székre felmászva, kicsit az asztal fölé hajolva egy kis cukrot elcsenni onnan! Látják, egy ilyen dolgot helyesen kell felfogni, mert egy ilyen gyereknek, aki felmászik egy székre és cukrot csen, egészen biztosan valami nincs rendben a májával. Egyszerűen csak az a jelzés, hogy egy gyerek kevés cukrot csen, bizonyítja, hogy valami nincs rendben a májban. Csak azok a gyerekek csennek cukrot, akiknek a májával valami nincs rendben – amit még a cukorral is lehet gyógyítani. A többieket nem érdekli a cukor, ott hagyják, nem nyúlnak hozzá. Természetesen ez nem fajulhat rossz szokássá, de egy ilyen dolgot értenünk kell. Ebben az esetben ezt kétféleképpen is érthetjük. Tudják, amikor egy gyerek állandóan csak arra gondol, hogy mikor les oda az apa vagy az anya, mert a cukrot el akarom venni, akkor ez a gyerek később más dolgokat is el fog csenni. Ha azonban a gyereket kielégítjük, mert megadjuk neki azt, amire szüksége van, akkor nem lesz tolvaj. Tehát erkölcsi vonatkozásban is nagy a jelentősége annak, hogy ilyen dolgokat meg figyelünk-e vagy nem. Ez nagyon fontos, uraim. Ez alapján kell megválaszolni a kérdést, amelyet az imént tettek fel. Pontosan kell ügyelni arra, hogy mit is akar a gyerek vagy éppen mitől undorodik, és nem rákényszeríteni arra, amit nem akar. Mert ha például az történik, ami nagyon sok gyereknél előfordul, hogy nem akar húst enni, akkor ez azért van, mert a gyerek érzi, hogy a hústól bélmérgezést kapna és ezt el akarja kerülni. Az ösztön jelen van. Egy gyerek, aki az asztalnál ül, ahol mindenki más húst eszik, és megtagadja a húst, éppen arra hajlamos, hogy a hús miatt bélmérgezést kapjon. Mindezt figyelembe kell venni.”
Rudolf Steiner: A világ és az ember teremtése; A földi élet és a csillagok hatása (GA354) – megvásárolható ITT