A diftériáról I.rész

“Az ember bizonyos szervei lágy bőrt termelnek, amit azonban időről időre ledobnak magukról. Ezen a kívülről befelé történő életen kívül van egy élet, ami belülről kifelé irányul. Ez a vesékből indul ki, belülről kifelé. Mindkettőnek dolgoznia kell az emberben. Folyamatosan dolgoznia kell a bőrnek kívülről befelé, és folyamatosan dolgoznia kell a vesének belülről kifelé. A szív áll középütt. Az érzékeli, ha a tevékenység túlságosan felerősödik belülről kifelé vagy kívülről befelé.

Amikor az embernek vesezsugora van – előfordul ugyanis, hogy túlságosan lecsökken a vesetevékenység – és a vese öszszezsugorodik, akkor ezt a fejnél itapinthatjuk. Látni fogjuk, hogy a fej besüllyed. Ugyanis a vese és a fej ezen része között szoros összefüggés van. Amint a vesetevékenység nincs rendben, a fej ezen a ponton besüllyed. Minden embernél látható a fejen ez a besüllyedés, aki vesebeteg. Ez alatt a hely alatt azonban ott van a látóideg. Ha a fej besüllyed, akkor a látóideg nem tud működni. A szokványos vesezsugornál az ember elkezd homályosan látni. Ha viszont nem vesezsugorról, hanem épp túlműködésről van szó, vagyis vesegyulladásról, akkor a felpörgött vese lesz hatással a fejre, és azon belül a látóidegre.
A látóidegről a következőt kell tudni. Ha az egészre felülről tekintünk, láthatjuk a fejet és a szemet. A két látóideg egy ponton keresztezi egymást, majd mindkettő a hátsó agyba fut. Ahhoz, hogy látni tudjunk, mindkét idegnek jól kell működnie. Ha viszont az egymást keresztező idegekkel bármi gond van, duplán kezdünk látni. Elég, ha a látóidegek csak egy kissé lebénulnak és nem keresztezik egymást rendesen, máris duplán látunk.

Tudják, hogy hogyan állapírja meg a férfi, ha egy kis ivászat után hazamegy, hogy képességei teljében van-e? A takaróra teszi a kalapját, és ha egyet lát, akkor rendben van, ha kettőt, akkor nincs rendben. Ez egy egyszerű dolog. Már egy szokványos kis alkoholmámor lebénítja a látóidegeket, mivel a vér izgalomba jön, s ennek az lesz a következménye, hogy az érintett duplán lát – ha megfelelő mennyiségű alkoholt ivott. Vagyis a vesetevékenység serkentőleg hat a látóidegekre, ez felborítja a látóideg keresztezésének rendjét, amiért duplán fog látni az illető. Ez a helyzet a diftériánál is. Láthatták: attól kapunk tehát diftériát, hogy nincs rendben a bőr tevékenysége. Vagyis a jövőben a diftéria gyógymódja az lesz, hogy a beteget olyan fürdőbe teszik, ami serkentőleg hat a bőrtevékenységre. Akkor a membránképződés, a hámlás megszűnik, és az ember bőrtevékenysége újra rendeződik. A szérumkezelés ugyan hatásos, mert az ember akkora adagot kap, ami már hat, de nagyon kellemetlenek az utóhatásai. Ha például egy gyereket ezzel a szérummal kezelnek, akkor megkeményedik a szervezete. Ezért a jövőben inkább arra kellene törekedni, hogy a diftéria gyógymódját, a szérumot, felváltsa a fürdő. A diftéria teljes mértékben a rendezetlen bőrtevékenységen alapszik. Ebből is látszik, milyen fontos a bőr tevékenységének figyelembe vétele. Azt hiszem, nyugodtan állíthatjuk, hogy ma gyakoribb a diftéria, mint korábban.

Persze nem évtizedekben, hanem évszázadokban gondolkodva. De mindazok után, amit a korábbi időkről tudni lehet – voltak persze sokkal rosszabb betegségek is, hiszen az embert felkereste a kolera és a pestis -, akkoriban a diftéria ritkább volt. Ez azért van, mert az európai életmód egyre kevésbé támogatja a bőr tevékenységét. Egyre kevesebb figyelmet fordít a bőrre. Azok az emberek természetesen, akiknek sok pénzük van, sokat fürdenek, de inkább attól függ a dolog, hogy miben fürdik az ember. Hogy a civilizáció ebből a szempontból nem hat valami áldásosán, azt abból is láthatjuk, hogy egyre több kopasz ember van. A hajnövekedés is egy kívülről jövő tevékenység. Manapság tényleg túl kevés figyelmet fordítanak a bőrtevékenységre. Ahogyan a növények nőnek ki a földből, úgy nő a haj kívülről nézve. Gondolják, hogy az angolok hidegfürdője jót tesz? Az attól függ, miben fürdenek. Ha az ember túlságosan felerősíti a bőrtevékenységet a túl sok fürdéssel, az sem helyes. A diftéria esetében tehát leginkább arra kell ügyelni, hogy a bőrtevékenység rendeződjön. Ez összefügg azzal, amit az utódokról mondtunk.

Képzeljék el, hogy az anyának és az apának túl renyhe a bőre, és nem hámlik elég erőteljesen. Tegyük fel, az apának van olyan bőre, ami nem hámlik rendesen. Ezt meglehetősen nehéz észrevenni, mert ahhoz nagyon finom érzékkel kell rendelkeznie valakinek, hogy ilyen emberi sajátosságokat megfigyelhessen. Egy szokványos laikus nem igazán képes megállapítani, hogy valakinek erősen szarusodó bőre van-e. Vannak emberek, akiknek sokkal durvább a bőre, mint másoknak. Ez már csak amiatt is nehezen megállapítható, mert a bőr áttetsző. A hámló bőr is több színű lehet. A mi bőrünk átiátszó. Tegyük fel, hogy az apának szarusodó bőre van, mint egy vízilónak, ami miatt a csonttevékenység is nagyon megváltozik. Ám önök is tudják abból, amit nemrég mondtam, hogy a csonttevékenységtől függ a vérképzés. Ha az embernek szarusodó bőre van, akkor a fehérvérsejtek lesznek gyengék. Ez a hímivarsejteket befolyásolja, és a gyermekek már eredendően gyengébbek lesznek.
Elmondhatjuk tehát, hogy ha az apa egy „víziló”, akkor a gyerekek bizonyos körülmények között angolkórral, rachitissel születhetnek, amitől gyengék lesznek, és még a tuberkulózisnak is ki vannak téve. így függenek össze egymással a dolgok. Ha az apának túl lágy a bőre – amire például abból jöhetünk rá, hogy ha fél, akkor nagyon könnyen elpirul -, akkor a csontja lesz túl kemény. De ez kevésbé ártalmas. Ha viszont az anyának van túl lágy bőre, ami a pirulás és a sápadtság között való állandó ingadozásból látszik, akkor az anya csontjai lesznek túl kemények. Ez gátolja a vörösvértestek képzését, amitől a gyerek már egészen korán hajlamos lesz mindenféle reuma jellegű betegségre és az olyan anyagcsere betegségekre, mint himlő, skarlát stb.”

Rudolf Steiner: EGÉSZSÉGRŐL ÉS BETEGSÉGRŐL – AZ ÉRZÉKELÉS TANÁNAK SZELLEMTUDOMÁNYOS ALAPJAI (GA348) – forrás: antropozofia.hu