Agy és trágyahalom: én-alapok
Megint másként tekintünk majd világunk megszokott jelenségeire…
„…bár ez nem lesz elég pontos, de itt értelmezni akarunk, és ahhoz elegendő -, tehát úgy jutunk helyes képzethez, ha látjuk: az ember bizonyos szervei a rekeszizmon fölül helyezkednek el, elsősorban a fej és a fejet légzéssel, vérkeringéssel ellátó szervek, alatta pedig másféle szervek vannak. Ha ilyen szempontból hasonlítjuk össze a talajt az ember rekeszizmával, azt kell mondanunk, hogy a vizsgált gazdasági individualitás feje a földben van, mi emberek pedig az állatokkal együtt, a hasában élünk. Ami a talaj felett van, az bizony nem más – hogy egy szót keressek rá -, mint egy mezőgazda- sági individualitás bélrendszere. A gazdaságban járva annak hasában sétálunk, és a növények is ott növekednek. Tehát egy fejre állított individualitással van dolgunk, s akkor vizsgáljuk helyesen, ha az emberhez képest fején állónak tekintjük.(…)
A nyár és a tél mozgása a talaj feletti levegőrétegben a növények számára mintegy emésztésként(!) jelentkezik; minden, ami ilyen emésztésként zajlik – lefelé kell mozogjon, hogy kölcsönhatás jöhessen létre: a víz, a levegő a föld felett erőket hoz létre, finom homeopatikus szubsztanciákat is, ez-az, aminek be kell húzódnia a talajba, mégpedig annak kisebb-nagyobb mésztartalma útján.(…)A komposzt földet éltető szer, amibe beletehetünk mindenféle kerti hulladékot, a mezőgazdaságból származó, figyelemre alig méltatott anyagokat, a fölösleges fűtől kezdve a lehullott leveleken át az elhullott állatok maradványáig és így tovább. Látják, ezek egyáltalán nem megvetendő dolgok, mert nem csak az éteriségből, de az asztralitásból is megőriztek valamit. Ez fontos.A komposzthalomban mindannak, amit belehordtunk, megvan az éterisége, az elevensége, de az asztrális szubsztanciája is. Jóllehet ez nem olyan magas fokú éteriség és asztralitás, mint ami az istállótrágyában van, de bizonyos értelemben tartósabb jellegű, mintegy megül a helyén. S most arról van szó, hogy ezt a tartósságot megfelelő módon figyelembe vegyük. Az asztralitás nitrogénre gyakorolt hatása ugyanis a túlburjánzó éteriség jelenlétében azonnal gyengül. Az éteriségben zabolátlanul működő élet a komposztba visszaszorítja az asztralitást.(…)
Természetesen mindaz, amit a földnek átadunk, el kell veszítse a táplálékra jellemző eredeti formáját, mert hiszen az emésztőrendszer belső organikus folyamatain kell áthaladjon. Bizonyos értelemben szét kell bomlania, fel kell oldódnia. Legkedvezőbb, ha azon a ponton van, mikor még éppen saját asztralitásának és éteriségének oldó hatása alatt áll. Ekkor lépnek fel a paraziták, a legkisebb élőlények, mert itt jó táptalajt találnak. Az emberek azt hiszik, hogy a parazita élőlények jelenléte és a trágya jó minősége között valami összefüggés áll fenn. Pedig ezek az élőlények csak jelzik a trágya pillanatnyi állapotát. Jelző szerepük adja jelentőségüket.(…) Amikor állati ürüléket használunk trágyának, akkor is arról van szó, hogy a trágya állományában megjelenő kis élőlényeket az itt vagy ott fellépő folyamatok(!) eredményének kell tekintenünk: azaz a trágyában lejátszódó folyamatok rendkívül hasznos tünetének. De sem a betelepítésüknek, sem tenyésztésüknek, de leküzdésüknek sem lesz nagyobb jelentősége.(…)Nos a földi anyag bizonyos mennyisége – a táplálék felvételének, emésztésének és az anyagcsere-végtagrendszerbe való anyagelosztásának folyamata alapján – képes lesz, hogy a földi táplálékot a fejbe és az agyba vezesse fel. Így a fejbe, az agyba bizonyos mennyiségű földi anyagszerűség jut, mely végigjárta a fenti utat, és valóságosan kiválasztásra kerül az agyban. De a táplálék anyaga nemcsak az agyban válik ki, hanem a bélműködés útján a bélben is. Ami tovább már nem dolgozható fel, az kiválik a bélben – lám, itt egy rendkívül paradoxnak tűnő rokonság áll Önök előtt. Ha az állati és az emberi szervezetet meg akarják érteni, figyelembe kell vegyék ezt a rokonságot!
Mert mi is az agytömeg? Nem más, mint végsőkig vezetett béltartalom. Az éretlen, korai agytartalom halad át a beleken. Folyamata szerint a béltartalom igencsak rokon az agytartalommal.(…) Groteszk módon szólva azt mondhatnám: az agyban egy előrehaladott trágyahalom terpeszkedik! Ez tárgyilagosságában teljesen helyes kijelentés. A trágya az, amit saját organikus folyamataink az agy nemes tömegévé változtatnak, hogy ott az én-fejlődés alapjává válhasson. Az ember a hasi trágyából sokat alakít át „agy-trágyává”, hiszen az ember itt a földön hordozza énjét. Az állat kevesebbet alakít át, s így több marad meg hastrágyaként, és az valóban trágyázásra használható. Ebben a trágyában több én-adottság marad. Éppen mert az állat nem jut el az énig, több én-adottság marad a trágyájában. Ezért az állati trágya és az emberi trágya, a fekália – két egészen különböző dolog. Az állat trágyájában még én-alap van. Amikor trágyázunk, amikor a növénynek, a gyökérnek kívülről trágyát adunk, ént adunk a gyökérnek: ha a teljes növényt így (rajzolva) nézzük, azt tapasztaljuk: lenn van a gyökér, fenn vannak a fejlődő levelek és a virág, tehát itt fenn az asztralitás a levegővel való kapcsolat révén segít hozzá a fejlődéshez, lenn pedig a trágyával kapcsolódva én-adottsághoz jut a növény.Valóságos mezőgazdasági organizmus áll előttünk. Fenn kibontakoztatja asztralitását és ebben az erdő, a gyümölcsös jelenléte segíti. És mikor az állatok jót esznek a föld felett növekvőből, akkor trágyájuk én-erőket fejleszt, ez pedig a gyökér oldaláról a nehézkedés irányába segíti a növényi növekedést. Ez egy csodálatos kölcsönhatás, de ezt a kölcsönhatást lépésről lépésre kell megértenünk. Láthatják, hogy ez így van, és hogy a mezőgazdaság ezáltal lesz egyfajta individualitás.(…)
Nézzük a gyökeret, ahogyan általában a földben fejlődik, ahogyan a trágya a leendő én erőivel átszövi, ahogyan az egész földben-létezésével abszorbeálja ezt a létesülő én-erőt; és ha a földben a helyes mennyiségű sót is megtalálja, az is ebben az én-erő abszorbeálásban támogatja.Tegyük fel, hogy az eddigi szemlélet alapján áll előttünk a gyökér; ki kell mondjuk, hogy ez az a táplálék, ami az emésztés útján a legkönnyebben jut el a fejhez, ha az ember szervezetébe kerül. Akkor fogjuk tehát alkalmazni a gyökértáplálékot, amikor elhatároztuk, hogy materiális szubsztanciát akarunk adni a fejnek, mert ezáltal a kozmikus erők a fejen át ható plasztikus tevékenységükhöz megfelelő anyagra lelhetnek. …a trágyát és a trágyalevet, húgylevet együttesen kell használni, és úgy, hogy a talaj organizációs erejével megfelelően együtt tudjon működni. Az a bizonyos összefüggés az „én”-nel – a trágyára érvényes, a trágyalére általában nem áll. Mert minden én, még ha csak adottságként van is meg, mint a trágyában, valamilyen asztralitással összefüggésben kell hasson. A trágyának, a szilárd ürüléknek nincsen asztralitása, ha a húgylé nem keveredik bele. A húgy támogatja az asztralitást, nagyobb az asztralitása, a lelki ereje. Az ürülék, a szilárd trágya inkább az agynak felel meg, a húgy inkább az agy váladékának, mert a húgy asztrális erőt hordoz, annak felel meg, ami az agyban folyékony, ami inkább agyvíz.”GA327
„Az ember agytömege továbbfejlesztett kiválasztási produktum, s ennek orvosi szempontból is óriási a jelentősége. A XVI-XVII. században még tudtak erről az orvosok. Ma valóban becsmérlően beszélnek a régi „szarpatikáról” (Dreckapothekéről), és bizonyos vonatkozásban joggal, de azt ma már nem tudják, hogy az ürülékben a szellemnek ún. múmiái voltak jelen. Természetesen szó sincs az utóbbi századok ilyen patikáinak istenítéséről, csak éppen utalni akartam sokféle, egymással mélyen összefüggő igazságra. Az agy teljességgel kiválasztási termék, az ürülék magasabb metamorfózisa, ezért függenek össze az agy- és bélbetegségek, s ezért függ össze egymással gyógyításuk is. Láthatják: mivel általában léteznek gnómok és undinék/tündérek/, mivel van egy világ, melyben ezek élhetnek, ezért léteznek olyan hatóerők az alsó emberben, melyek parazitaként is működhetnek. De egyben ezek a lények adnak indítékot arra is, hogy a felső emberben a kiválasztási termékek tovább metamorfozálódjanak aggyá.” GA230 – forrás: antropozofia.hu