Részlet a “Kommentárok Lukács Evangéliumához” c. összeállításból.

Az írás egy még hatalmasabb összeállítás része, melynek címe: “A Szentírás a szellemtudomány fényében”. Rudolf Steiner írásai és előadásai, továbbá Emil Bock Evangélium-fordítása alapján összeállította és a kommentárokat készítette: Gennadij Bondarev.

Lk 14,12-14 Rudolf Steiner így jellemzi ez emberi szeretetet: mindaz, amit szeretetből teszünk, azzal adósságot fizetünk meg (az előző élet adósságát, karmikus kötelezettségeket). Ha ezt okkult módon vizsgáljuk meg, láthatjuk, hogy minden, ami szeretetből megy végbe, semmiféle jutalmat nem hoz, hanem a már megkapott jónak a törlesztése. Az egyedüli cselekedetek, amelyek után semmit sem kapunk a jövőben – ezek azok, amelyeket becsületes, valódi szeretetből kiindulva hajtunk végre. Megrémülhetünk az ilyen igazságtól. Szerencsére erről az emberek a felső tudatukban semmit sem tudnak. De a tudatalattijában ezt mindenki tudja. Ezért cselekszi annyira kelletlenül a szeretetből fakadó tetteit … Ugyanakkor az okkultizmusból erős impulzusokat meríthetünk a szeretetből kiinduló cselekedetekhez. Az egoizmusunk semmit sem kap a szeretetből fakadó cselekedetekből. De a világ annál inkább.

Az okkultizmus ezt mondja: a szeretet a világ számára ugyanaz, mint a Nap a külső élet számára. Egyetlen lélek sem tudna virágozni, ha a szeretet eltűnne a világból. A szeretet a világ morális Napja… Az egyetlen bölcsesség: a szeretet növekedését elősegíteni a Földön. De nem kell hirdetnünk a szeretetet. A szeretetnek a világba az által kell eljönnie, hogy a valóban szellemi dolgok ismeretét terjesztjük. A szellemtudománynak és a valódi szeretetből kiinduló tetteknek eggyé kell válniuk…Érzéki szeretet nélkül a világban nem lenne érzékiség, szellemi szeretet nélkül a fejlődésben nem ébredne fel a szellem. (GA143, 1912. 12. 17.)Képzeljenek maguk elé két poharat, amelyből az egyik üres, a másik félig telt. Aztán képzeljék el, hogy a félig telt pohár tartalmát átöntik az üresbe, de ettől az első még teltebbé válik… A szeretet folyamatát valami hasonlónak kell elképzelnünk… A lélek nem ürül ki, hanem annál teltebbé válik, minél többet átad. (GA150, 1913. 05. 05.) Itt a Földön annak a képessége, hogy szeretetre tudunk ébredni az emberek iránt, meg tudjuk érteni az embereket, abból fakad, hogy a halál és az újabb születés között képesek voltunk a felsőbb Hierarchiák lényeivel együtt élni… Az Istenek között, a földi létet megelőzően megkaptuk azt az ajándékot, hogy belelássunk a másik emberbe, észrevegyük, hogyan érez, hogyan gondolkodik, hogy belső részvétellel értsük meg őt. (GA219, 1922. 12. 15.). És ezért: „…Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.”http://bdn-steiner.ru/modules.php?name=Holy_writ&go=page…
Fordította: Rákos Éva