Életközösség az antropozófia alapján
“A Földön lévő emberekre nehéz idők járnak. Sehol sem látszik olyan erő, amely közbeavatkozhatna, hogy megkönnyítse a dolgokat. Idefent azonban Michael fénye ragyog, és a földi emberek rátalálhatnak erre a fényre, ha hajlandóak eloszlatni a luciferi ködöt. A földi embereknek a szellemi világból kell meríteniük az új impulzusokat a szeretet felélesztéséhez, mert a Földön ezeket már nem fogják megtalálni.(…)Döntő fontosságú lesz, hogy lesznek-e olyan emberek, akik elegendő bátorsággal rendelkeznek ahhoz, hogy szerzetesrendekhez hasonló közösségeket létesítsenek, ahol a szellemi élet művelhetővé válik, mint korábban a pusztaságokban. Ha a szellemi tudás nem terjed el, eljön az idő, amikor Ahrimán fekete madarai az emberek feje felett lebegnek majd, barikádot építve az emberek és a szellemvilág közé. Ami ezekből a fekete vészmadarakból a Földre árad, azt az emberek úgy fogadják majd, mint valami nagyon hasznos dolgot, mert azt hiszik, hogy ezzel jobbá tehetik földi világukat. Ezek a fekete vészmadarak az egész emberiséget körül akarják szőni a materializmus hálójával. … A fekete vészmadarak még csak az emberi mellkas szintjéig értek el. Nem emelkednek, ha a pusztán anyagi lét utáni vágyakozást felváltja a szellem felé való törekvés.”
Helmuth von Moltke közlése Rudolf Steiner által az érzékfeletti világból 1923.
Mindazok, akik az antropozófia segítségével világlátásukon és önmagukon munkálkodnak, az emberiség lelki, szellemi felemelkedését pillanatnyilag úgy tudják legjobban segíteni, ha a sors rendelte helyükön, a társadalom legkülönbözőbb pontjain hatnak belső minőségeikkel környezetükre. Ugyanakkor a közelgő jövőért való tevékenykedés immár szükségessé és elengedhetetlenné teszi olyan újfajta, az antropozófián alapuló közösségek létrehozását, amelyek nem kolóniaszerű elkülönültségben élnek, hanem létükkel minél több szinten keresik a kapcsolódás lehetőségét a társadalommal.
Európában, részben más indítékokból, különböző célokkal, eltérő szellemi alapokkal már létezik számos olyan kezdeményezés, amely az emberi közösségalkotás lehetőségeit kutatja. Az újfajta, immár a korszellemnek is megfelelő, az antropozófiára építő közösségek alapításánál különösen fontos feladat a társadalmi hármas tagozódás megismerése, képeinek átélése, megvalósítási lehetőségeinek, módjainak felismerése. Ilyen közösség megalapítása nem lehetetlen, pár évtizede létezik is egy Izraelben, Hardufban.
Rudolf Steiner szerint már jó száz esztendeje az emberi lelkek a társadalmi hármas tagozódásra való igénnyel lépnek be a földi életbe. Az így működő társadalmakban, közösségekben alapvető mozgató, előrevivő erők egyrészt az emberek testi-lelki szükségletei, másrészt egy olyan hiteles szellemi szférának az inspiráló felismerései képezik, amelyek az érzékfeletti világból táplálkoznak. A már lassan 150 esztendős kibucmozgalomban már megjelentek az újabb kor ideáinak elemei. Milyen módokon előrevivő az együttélés mind az egyén, mind a közösség számára? Milyen módon megvalósítható az előbbi kettő egészséges kapcsolatát létrehozó társadalmi hármas tagozódás? Mit célozhatnak meg reálisan a megalapításra váró közösségek? Milyen világos, megvalósítható ideák élnek az emberi együtt munkálkodó közösségek kapcsán az antropozófiával dolgozó emberekben? Miért (lenne) jó antropozófiai közösségben élni? Mit jelent ma, a tudati lélek korában az, hogy a „ szellemi élet művelhetővé válik”? Az elkövetkező hetekben igyekszünk e kérdést Rudolf Steiner előadásai alapján tisztábban látni, továbbá a már létező közösségi együttélési formákat is megismerni.
Balogh Gábor
