A hazugság és rágalmazás hatása

“Bizonyos összefüggésekben már felhívtam a figyelmet arra, hogy a lelki élet tényeit helyes megvilágításban csak azáltal találjuk meg, hogy szellemtudományos értelemben szemléljük őket. Mindnyájan ismerjük ennek a kijelentésnek a mély értelmét: szellemtudományosan nézve a hazugság egyfajta gyilkosság. És már mondtam, hogy lényegében az asztrális világban egyfajta robbanás történik, amikor az ember valamilyen hazugságot mond – bizonyos módon már akkor, amikor még csak gondolja -, hogy ott a szellemi világban valami végbemegy, ha az ember hazudik, ami a szellemi világ számára sokkal nagyobb pusztító hatást eredményez, mint valamilyen hiba a fizikai világban. Az ilyen dolgok azonban, amelyeket az ember a szellemtudományos szemlélet egy bizonyos fokán megemlít, és a továbbiakban még jellemez is, ahogy ez itt már lehetséges, egyre inkább megvilágítja és megalapozza a dolgokat, ha az ember a szellemtudományos megismerésben előrehalad.

Ma a hazugságnak, a rágalmazásnak egy másfajta hatásával fogunk megismerkedni, még ha a hazugságot és rágalmazást itt egyáltalán nem olyan módon értelmezzük is, mint ahogy ezeket a szavakat a szokásos durva értelemben használjuk. De már akkor is, ha az ember finomabb értelemben, például konvencióból vagy mindenféle társasági vagy párt-érdekből a valóságot így vagy úgy színezi, szellemtudományos értelemben mindig hazugsággal van dolgunk. Sokszor az egész emberi életet, ha nem is a hazugság, de a hazugságszerűen színezett megnyilvánulások itatják át. A felvilágosult materialista éppenséggel belátja, hogy fizikai testére hatást gyakorol, ha valaki egy fejszével fejbe vágja. Éppenséggel azt is belátja, hogy fizikai testére hatást gyakorol, ha a vonat elgázolja, vagy ha a testének valamelyik részén kelés jön létre, vagy ha bacilusok lepik el. Itt a felvilágosult ember érthetőnek találja, hogy a fizikai testre valami hatást gyakorol. De hogy az ember, mint szellemileg felépített lény egységet alkot, hogy ami testiségének magasabb tagjaiban, asztráltestében és énjében végbemegy, azt úgy kell tekinteni, hogy hatását testiségére egészen a fizikai részekig kiterjeszti, erre szokás szerint egyáltalán nem gondolnak. Nem gondolnak például arra, hogy a hazugságok és valótlanságok kimondása, igen, már a mindennapi életvitelünkben megjelenő valótlanságoké is, ténylegesen hatást gyakorol az emberi fizikai testre. Tisztánlátással a következőket élhetjük át: ha az ember, mondjuk, napközben egy hazugságot mond, ennek a hazugságnak a hatása megmarad a fizikai testben, és a tisztánlátó érzékelés számára látható, mialatt az ember alszik. Tegyük fel, hogy valaki egy krónikus hazudozó, halmozza a hazugságokat. Akkor fizikai testében sok ilyen hatás jön létre. Mindez az éjszaka folyamán bizonyos módon megkeményedik, és ekkor valami rendkívül jelentős dolog történik. Ezeket a zárványokat, ezeket a megkeményedéseket a fizikai testben nagyon rosszul viselik el azok a lények, amelyeknek az éjszaka folyamán a fizikai testben helyet kell foglalniuk, amelyek tehát, ahogy láttuk, a szellemi világokból a fizikai testen azokat a funkciókat veszik át, amelyeket napközben az asztráltest és az én valósít meg. Ennek az a következménye, hogy az élet folyamán egy ilyen, mondjuk így, hazugságokkal átitatott test útján részek szakadnak le azokról a lényekről, amelyek éjszaka az emberbe leereszkednek. Itt ismét leszakadási folyamatokkal van dolgunk. Ezek ahhoz vezetnek, hogy amikor az ember meghal, fizikai teste nemcsak azt az utat járja be, amelyet a lét szokásos lefolyása során kell, hogy bejárjon, hanem bizonyos lények visszamaradnak, amelyek úgyszólván a hazugság és rágalmazás hatása folytán a fizikai testben létrejöttek, és a szellemi világtól elszakadtak. Ilyen kerülő úton leszakadt lények is lopakodnak világunk körül. A lényeknek azokhoz az osztályához tartoznak, amelyeket „fantomoknak” nevezünk. Az elemi lényeknek olyan csoportját alkotják, amelyek fizikai testünkkel rokonságban vannak, külső fizikai szemmel nem láthatók, és a hazugságok és rágalmazások útján szaporodnak. A hazugságok és rágalmazások ténylegesen benépesítik földünket ilyen fantomokkal. Ilyen módon az elemi lények egy új osztályával ismerkedhetünk meg.

Nos, nemcsak a lélekben lévő hazugságok és rágalmazások gyakorolnak hatást az ember testiségére, hanem a belső lelki élet egyéb dolgai is. A hazugságok és rágalmazások úgy hatnak a fizikai testre, hogy azok fantomok leválását eredményezik. De vannak más dolgok is, amelyek hasonló módon hatnak az étertestre. Ne csodálkozzanak a lelkiélet ilyen eseményein, a szellemi életben a dolgokat teljes nyugalommal kell felfogni. Ilyen tények például, amelyek rossz hatást gyakorolnak az étertestre, a rossz törvények, vagy rossz szociális berendezkedések valamilyen közösségben. Minden például, ami békétlenséghez vezet, vagy általában az emberek között rossz kapcsolatot idéz elő, annak a hangulatnak az útján, ami az emberek közötti együttélés folytán létrejön, úgy hat, hogy hatása folytatódik az étertestben. És ami itt az étertestben az ilyen lelki tények hatására összegyűlik, ismét csak az ilyen szellemileg működő lények leválásához vezet, amelyek környezetünkben találhatók. Ezeket „kísérteteknek” nevezzük. Ezeket a lényeket, amelyek az étervilágban az élet világában találhatók, látjuk, amint ismét kinőnek az emberi életből. Így vannak néhányan körülöttünk, akiknek fizikai teste – azok számára, akik ezeket a dolgokat szellemileg fel tudják ismerni – tele van tűzdelve, mondhatjuk így, fantomokkal, étertestük kísértetekkel és mindez úgyszólván szabályszerűen szétszóródik, és az ember halálakor vagy egy kis idővel azután benépesíti a világot.

Látjuk így, hogy az életünk szellemi eseményei, mint a hazugságok, rágalmazások és a rossz szociális intézkedések, milyen finom módon folytatódnak, és hogy azok teremtményei szellemileg itt Földünkön lerakódnak közöttünk. Azt is megérthetjük azonban, hogy amikor a normális mindennapi életben a fizikai test, étertest, asztráltest és én összetartozik, és úgyszólván a fizikai testbe és étertestbe még más lények is benyomulnak vagy tesznek vele valamit, akkor az asztráltest és az én nincs normális állapotban a maga fejlődési ciklusában. A fizikai testtel és étertesttel szemben más helyzetben vannak. A fizikai testnek és étertestnek, amíg az ember alszik, ugyanolyan tudata van, mint a növényeknek. A növények énje azonban a devahánban van. Ezért az alvó ember fizikai testéről és étertestéről olyan lényeknek kell gondoskodniuk, akik a devahánban bontakoztatják ki a tudatukat. Nos, bár az ember asztrálteste és énje egy magasabb világban van, álomtalanul alszik, mint a növények. Az, hogy a növényeknek fizikai testük és étertestük van, és az embernek alvó állapotban még asztrálteste és énje is van, ez a növényi természet vonatkozásában nem jelent különbséget. Bár az ember felhatol a szellemi világba, az asztrális világba, de énjével mégsem hatol fel olyan messzire, hogy ez ne igazolná azt, hogy alszik. Ennek az a következménye, hogy az ember asztráltestébe is lényeknek kell benyomulniuk. És ez így is van: az ember asztráltestébe folyamatosan hatások kerülnek be a devaháni világból. Ezek a hatások egyáltalán nem abnormálisak, onnan származnak, amit az ember magasabb énjének nevezünk. Mert az ember fokozatosan éli bele magát a devaháni világba, amikor egyre inkább szembekerül szellemivé válásával, és amit itt előkészít, az ma már befolyásolja őt alvási állapota közben.

Nos, azonban nem csak ilyen normális hatások vannak. Így egyedül és kizárólag az történne, hogy az emberek tökéletesen megértenék egymás között azt, amit a másik lélek szabadon megbecsül és értékel. Ettől azonban a jelenlegi emberiség még igen távol áll. Gondoljanak csak arra, hogy a mai lélek még legnagyobb részben le akarja győzni a másik lelket, és mennyire tud szenvedni, ha a másik lélek mást gondol és szeret, mennyire le akarja győzni a lélek a másikat, és mennyire akar hatni rá. Mindannál, ami világunkban lélektől lélekig hat a helytelen döntések folytán, amelyeket hoznak, egészen azokig a hatásos eszközökig, amelyeket az emberek felhasználnak, hogy a lelkeket legyőzzék, mindannál, ami nem úgy hat, hogy szabad lélek áll szabad lélekkel szemben, hanem még ha csak kis mértékben is, de a meggyőzés, a rábeszélés kényszerítő eszközeit használják, ahol nem pusztán azt ébresztjük fel, ami a másik lélekben még szunnyad, ott az emberi lelkek között mindenütt olyan erők működnek, amelyek ezeket a lelkeket úgy befolyásolják, hogy ez éjszaka az asztráltestben kifejeződik. Az asztráltest benyomásokat kap, és ezáltal bizonyos lények most ismét itt nyüzsögnek világunkban. Ezek a lények a „démonok” osztályába tartoznak. Csak azáltal vannak jelen világunkban, hogy bennük különböző módon a gondolatok intoleranciája, a gondolatok erőszakossága jelenik meg. Ezeknek a démonoknak a serege ellepi világunkat.

Így ma ismét megismerkedtünk olyan lényekkel, amelyek jelen vannak, olyan világosan jelen vannak, mint azok a dolgok, amelyeket fizikai érzékszerveinkkel érzékelünk, és hatásuk igencsak kifejeződnek az emberi életben. Az emberiség például egészen másképpen haladna előre, ha az emberek intolerancia útján nem hoznák létre ezeket a démonokat, amelyek világunkat áthatják és az emberekre folyamatosan hatást gyakorolnak. Ugyanakkor ők az előítéletek szellemei is. Így értjük meg az életet a maga finomságában azáltal, hogy ezeket a magasabb értelemben vett szellemi világok és a mi emberi világunk közötti szövődményeket felismerjük. Mindezek a lények, ahogy mondtuk, jelen vannak, és itt nyüzsögnek abban a világban, amelyben élünk.”
Rudolf Steiner: A SZELLEMI LÉNYEK MŰKÖDÉSE AZ EMBERBEN  (GA102)