Az intenzív felelősségérzetért
“Bármilyen messzire jutunk a természetben, abból nem tudunk erkölcsi törvényekhez jutni. Az erkölcsi törvényeket teljesen a lel-künkben kell átélni. De a lélekben betarthatónak is kell lenniük. Tehát csupán a lelken belül kell lejátszódnia az összeütközésnek. És egyfajta morális eszményképnek kell tartanunk, hogy emberekként olyan erkölcsi alapelveket is követhetünk, amelyeket nem kényszerítenek ránk. Amit a hajlamok, ösztönök, szenvedélyek, érzelmek és a többi ránk kényszerítenek, az bennünk van – rendben, az embernek el kell végeznie ezt vagy azt; az ember nem lehet elvont lény, amely csupán erkölcsi törvényeket követ. Az erkölcs azonban csak akkor kezdődik, ha az érzelmek, hajlamok, ösztönök, szenvedélyek, érzelmi kitörések és a többi annak uralma alá kerülnek, ami a tisztán szellemileg felfogott erkölcsi törvényekkel való tisztán lelki összeütközésnek felel meg.Abban a pillanatban, amikor igazán emberi méltóságunk tudatára ébredünk, és érezzük, hogy nem lehetünk olyanok, mint az a lény, amelyet csak a kényszer hajt, akkor valóban felemelkedünk abba a világba, amely teljesen más, mint a természetes világ.” GA234
“Irodalmunkban felhívtam már a figyelmet arra, hogy nem beszélhetünk az éter- és az asztráltest hirtelen felbomlásáról, a felbomlás valójában az emberben levő erők kilépése a világmindenségbe. Hiszen az étertest mintegy magában hordozza mindannak a lenyomatát, amit az ember élete során átélt. Úgy mondhatjuk, hogy alakzatok összessége, amely egyre jobban kiterjed és lényegében belevésődik a kozmoszba. Ami tehát mint saját életünk játszódott le és belevésődött az étertestünkbe, az a maga erőivel lényegében tovább hat a világmindenségben. Azt adjuk át a kozmosznak, hogy milyen módon viselkedtünk az étertestünkkel szemben. Életünk nem jelentéktelen a világmindenség számára. Az antropozófiai szellemtudomány megismerése éppen azáltal segíti az embert intenzív felelősségérzethez, hogy bele kell gondolnia: ami étertestében intellektuális, érzelmi, akarati életéből, vagyis moralitásából megtestesül, azt valójában az egész kozmosznak adja át. Azt mondhatjuk, hogy a kozmosz magába foglalja az elmúlt korokban élt emberek tetteit. Mindaz, ami életvezetésünkből hatással van étertestünk alakulására, valamiképpen elkülönül, és felhalmozódik a nagyvilág egészében. A világ alakításában alapjában véve mi is részt veszünk. Ha pedig tudjuk, hogy mi is részt veszünk benne, felelősnek kell éreznünk magunkat érte, és ez abban fejeződik ki, hogy részesnek érezzük magunkat a világ teremtésében.”GA202
