Koberwitz, 1924

„Kijelentette /Rudolf Steiner/, hogy nem csak az emberiség fejlődése korcsosult el a fényes korszakba való mai átmenetben, hanem az is gyors hanyatlásban van, amit az ember csinált magából a Földből és abból, ami közvetlenül afölött van. Azzal folytatta, hogy ma még teljesen ismeretlenek azok az erők, amelyeket a szellemből kell megszerezni. Ez azt jelenti, hogy megtalálásukkal azután az ember élete fizikai értelemben folytatódhat a Földön. Éppen a mezőgazdaság területén látszik, hogy ami valóban a szellemtől érkezik, az a gyakorlatban használható. A növények fejlődésében például részt vesz az egész égbolt a csillagaival. Ezt tudni kell, ennek be kell kerülnie a fejekbe. Ma valójában senki sem tudja, hogy mit jelent a trágya a talajnak, és hogyan kell bánni vele. Azt sem tudják, hogy az ásványi műtrágyafajták hozzájárulnak a termékek romlásához. A trágyázás valódi titka a legérdekesebb, legrendkívülibb titkok közé tartoznak. Magasabb szellemiség segítségével talán sikerülhet a közvetlen gyakorlati beavatkozás az életben. Így a szellem gyakorlati eszközökkel tényleg megfelelően beavatkozhat. Ma a legkevesebb ember tud arról a tényről, hogy az utóbbi három évtizedben elkorcsosult minden termék, amelyből az ember él… Az egész táplálkozás kétségessé válik az elkorcsosulás miatt. (…)

A szellemtudomány azt tanítja nekünk, hogy amikor a Golgotán a vér a keresztfáról a földre csöpögött, a Föld belsejében új Nap jön született, amelyben Krisztus, a Nap szelleme, leszállása után a Föld uralkodójaként elfoglalta a trónszékét. Ha ezt a tényt komolyan vesszük, akkor bizonyossággá válhat számunkra, hogy onnan arany sugarak emelkedhetnek fel, áttörhetik a földkérget, és beáramolhatnak a növényekbe. Ezek az új életcélok, amelyek révén a növények akár új formákban regenerálódhatnak. Mindenkinek, aki földet művel, segítség lehet, ha megismerkedik azzal a ténnyel, hogy szent lehet a Föld, amelyben a növények nőnek, az ember a tudatába hordozva a tényt, hogy Krisztus trónszéke ott van a Föld belsejének középpontjában.

Nem tudom, Rudolf Steiner utalt-e más helyen ilyen konkrétan erre. Fontosak koberwitzi szavai, melyek szerint a Földnek ez az arany magva, amely az emberiség elől lesüllyedt meseország, Samballa, de a Krisztus által vezetett kereső emberi lélek ismét meg fogja találni. Ezek fontos szavak.

Nemcsak a földet művelő embernek kell a tudatába hordoznia ezt, hanem az istenség szívét kereső emberléleknek is nagy segítség, ha tudjuk, hogy a szellem fénye magasságokból sugárzik le ránk, az embert földi élete során a mélységek örök isteni világa is hordozza. Az Istent kereső lélek megtudhatja, hogy valóságos kapcsolat létezik isteni eredetével, amelyből született.

Rudolf Steiner csodálatos szavakat mondott nekem a Názáreti isteni szívéről a föld mélyén, amely mindent hall, ami az emberi lényeket meg indítja, ahol minden emberi szenvedés és minden emberi öröm meghallgatásra talál, és elfogadják az imádkozó emberi lélek kéréseit. „Áradjon a mélységekből a könyörgés, amelyet meghallgatnak a magasságok”– hangzanak az 1923.-ig karácsonyi meditáció szavai. A Föld mélyében levő szívhez imádkozhatunk tehát, onnan érkeznek az emberiséget és a földet segítő sugarak…

* * *

„A mi Moltkénk” (Eliza von Moltke) figyelemre méltó személyiség volt. … Először María von Sierversszel, Rudolf Steiner későbbi feleségével barátkozott össze, így került a Teozófiai Társaságba, és ismertem meg Rudolf Steiner is, személyisége annyira megragadta, hogy a nála sokkal fiatalabb embert habozás nélkül elfogadta tanítójának…

Rudolf Steiner feltétlenül megbízott Eliza von Moltkéban, ahogy utóbbi feltétlenül hű volt hozzá. Viszonyukat a szeretet , barátság és szellemi megértés egybecsengése volt, és világosan látom magam előtt ennek emlékképét.

…. alkalmanként beszámolt találkozásairól és beszélgetéseiről Rudolf Steinerrel. Élénken emlékszem ragyogó arcára, amikor a következő esetről mesélt: „Münchenben két teozófus elbúcsúzott Rudolf Steinertől, mert Indiába akartak utazni, hogy ott nagy beavatottak keressenek. Rózsakeresztes közlések révén megtudták ugyanis, hogy ez a beavatott ma él, és Magyarországon született. El lehet képzelni a mosolyt, amivel így szólt hozzám : „ezt egyszerűbben is elintézhették volna!”

* * *

Szeptemberben érkezett von Moltke asszony üzenete, hogy Rudolf Steinert várják előadásokra Berlinbe, és azt tanácsolta, hogy menjek oda. Bár /jó ideje/ nem láttam Rudolf Steinert, egyetlen nap sem múlt el úgy, hogy szellemileg ne kerestem volna, és ne tekintettem volna erre a csodálatos alakra, akit mintha Isten hírnökeként küldtek volna el hozzánk. Hatalmasnak és egyre hatalmasabbnak, isteni ragyogásban ismertem meg ezt az alakot. És most viszontláthatom. Valami visszahőkölt bennem, hogy mit fogok átélni? Emberi alakot fogok látni, akinek lényét képesnek tartottam arra, hogy tudatosan eljusson legmagasabb hierarchiákhoz. Mi van akkor, ha magányosságomba csak egy Luciferi képet idéztem meg, és ezt széttörik, ha ismét előtte állok? Hogyan leszek képes elviselni ezt? Ezek voltak az aggodalmaim, amikor az utazásra készültem. (…)

/immár az előadáson/ Rudolf Steiner felnézett, és pillantása az összes többi ember fölött az én leghátsó soromra esett. Kétkedő gondolataim elérték szellemi fülét, és most ezt mondta a felém szálló pillantással: sokkal hatalmasabb vagyok a szellemi birodalomban, amit eddig gondoltad volna! Szférák nyíltak meg mögötte, lepillantottam a lelke mélyét körül lehelő arany tűzbe, alig tudtam elviselni az ehhez a látványhoz kapcsolódó erőt. És Rudolf Steiner újra meg újra felém nézett, pillantásának hatalma minden alkalommal ugyanolyan volt. Most tudtam, hogy nem illúzióban, hanem valóságban éltem.

Estek kábultan mentem a lakásomra a forgalmas utcákon keresztül Még láttam az arany tüzet a földalatti mélységbe, miután Rudolf Steiner megengedte hogy betekintsék lényének egy részébe. A Föld isteni mélyét beavatásként tapasztaltam meg. Egész éjjel befont az isteni hatalmak tűz varázsa….

Mivel von Moltke asszony tudta, hogy szellemi látásom van — Rudolf Steiner elmondta ezt Marie Steinernek és Valler kisasszonynak is –, nem álltam meg, hogy megkérdezze, mi a véleményem róla. Azt mondtam neki: „Rudolf Steiner külső alakját buroknak látom, amely mögött aranyszínben világító szellemi alak emelkedik fel.”. Azzal fejeztem be, hogy annak az erőnek a hordozója, amelyről Krisztus ígérte, hogy „Vigasztalóként” akarja elküldeni, aki elvezet minket az igazsághoz. Von Moltke asszony nem utasította vissza ezt a gondolatot, de azt válaszolta, hogy nem tudja elfogadni, mert Rudolf Steiner határozottan elutasítja, hogy tanítványai „istenítsék” személyét, határozottan fellép ez ellen. Így arra kértem, hogy valamilyen formába egyszer tegye fel ezt a kérdést a Rudolf Steinernek. Most hívatta, ésvon Moltke asszony elhatároztam, hogy előadja ezt. A szállodába vártam rá, és még most is látom, ahogy leül a karosszékbe és mondja: „Igen, megerősítette, amit mondott.”

***

Rudolf Steiner a mezőgazdasági tanfolyam alatt a június 9-éig és 17-én fiataloknak szóló előadáson és a két classen kívül Pünkösdvasárnap, a parkban és a kertben tett séta után tartott még egy ezoterikus órát is.

Alig akad már valaki, aki még emlékszik erre. Rudolf Steiner azokról a meditációkról beszélt, amelyeket a parasztnak kell gyakorolnia magáért és a Földért, lényekről, amelyek gazdaság emberi közösségében merülnek föl, és a földre, a növényekre és a tanya környékén hatnak, valamint arról, hogy azután az ember számára hogyan lesz lehetséges, hogy morális akaraterőink keresztül befolyásolja az időjárást. (…)

Csak akkor nincs egyezés, ha az igazságot eltorzítják a szenvedélyek, a rokonszenv és az ellenszenv. Eljön az idő, amikor az emberiséget egyre jobban megragadja a belső valóság világának megismerése. Azzal, hogy az igazságot mint olyant megértik, egyre több béke fog kerülni az emberiségbe. azzal hogy az emberek önként fókuszálják az érzéseiket, kialakul valami az emberiségnél. Azzal, hogy az emberek megszokják az önkéntes kapcsolatokat, egy központ köré csoportosulnak. Az ebben a központban áramló emberi érzések lehetőséget nyújtanak a magasztos lényeknek, hogy csoportlélekként működjenek. A magasztos lények újfajta csoportlelket alkotnak, ami összeegyeztethető az emberek teljes szabadságával és individualitásával. Működésük azonban az emberek egységétől függ. Az emberek lelkén magán fog múlni, hogy sok ilyen magas lény kap-e alkalmat arra, hogy leszálljon hozzájuk. Minél kevésbé egységesek az emberek, annál kevésbé tudnak a magas lények leszállni. Ha önként csoportokba jövünk össze, akkor egyre több magasztos lény képes működni közöttünk, és annál gyorsabb lett a Föld-bolygó szellemmel való áthatása.

* * *

A világ okkult részébe létező tény, hogy Mihály kardját valóban kovácsolva kell elkészíteni, és az oltárra kell vinni, amely a föld alatt van, nem látható, valóban a föld alatt van .

A földalatti természeti hatalmak megismerése, a természetben működik isteni lények megismerése elvezet annak megértéséhez, hogy Mihály kovácsolt kardját egy föld alatti oltára kell vinni. Ebben részt vesznek a halottak. Ott fogékony lelkeknek kell rátalálniuk. Az a fontos, hogy önök közreműködjenek, hogy hozzájáruljanak ahhoz, hogy egyre több lélek találjon rá Mihály kardjára. Semmi nincs elvégezve a kikovácsolással, hanem csak akkor, ha rátalálnak. Fiatalemberekként legyen erős és egybe szerény önbizalmuk, hiszen karmikus rendeltetésük, hogy Mihály kardját megkeressék, megtalálják és kivigyék a világba. Az előadás befejezése után Rudolf Steiner búcsút vett társaságunktól. Mindegyikünk odalépett, és nemcsak kezet fogott mindenkivel, hanem mindkét kezével átfogta, mintha kezével megpecsételné minden egyes őt kereső kéz vele kötött szövetségét. Olyan volt, mintha lelkink között mély kapcsolat jött volna létre, amint hűségesküt tettünk, hogy részt vállalunk a kor szellemi feladataiban. Még nem sejtettük, hogy ez a kézfogás lettünk többünk számára a földi élettől való búcsút jelentette.

A fiataloknak mondta Rudolf Steiner ezeket a szavakat, mert a fiatalságba vannak meg a jövő erői, azok a hajtóerők, amelyek saját bensőjükbe, és ezzel a Föld mélyébe tudnak hatolni. Mert a saját bensőnk egybe a Föld belseje is, ahova mindegyikünk eljuthat. A János-iskolázás során a lélek ezen az úton fogja megtalálni az oltárt. Erre ismételten hivatkozott Rudolf Steiner és elmondhatjuk, hogy az Antropozófiai Társaság kudarca előtt állt, mert nem tartották be ezt az útmutatást. Nem a fej erők, hanem a mélyből megtermékenyített szíverők képesek megtalálni korunk a válságából kivezető utakat. Rudolf Steiner szavai szerint nemcsak az a fontos, hogy kialakítsuk magunkban a vaserőket, hanem saját mélységeinken keresztül le kell hatolni addig az ősalapig is, ahol objektív valóságban áll az oltár. A kard kovácsolását és a Föld oltárára helyezését Mihály már elvégezte a halottakkal – de megtalálniuk az élőknek kell.

Bátorságra és igazlelkűségre van szükség, hogy saját életünk világának mélyre hatoljunk. Ott apokaliptikus állatokkal találkozunk, feltárul saját lelkünk sötét szakadéka – és az ember fél ettől. „A félelem tartja vissza az embereket, attól hogy saját belsőjük behatoljanak!” – szólt egyszer Rudolf Steiner.

Ha komolyan vették volna ezt a figyelmeztetést, akkor a materializmus támadásával valódi rózsakeresztesség szállhatott volna szembe, mert mélyen a lélekben gyökerezve összekapcsolódott volna az istenséggel. De az ember inkább bebeszéli magának, hogy az anyagi élet megoldása előbbre való. Ezzel elnyomja saját lelke mélyéről felhangzó figyelmeztetést – és megmarad a felszínen.”

ABG kiadó-2018