Az elhaltakkal történő érintkezés V.
“…egyszer vagy talán gyakrabban kifejtettem, hogyan segíthet az ember az elhunytaknak. Hiszen sajátos körülmények lehetővé teszik azt, hogy az elhunytak részesüljenek valamiből, ha mi azt, amit szellemtudományként megszereztünk, felolvasva hozzáférhetővé tesszük számukra. Utaltam arra, hogy annak, aki átment a halál kapuján, sokat jelent, ha lelkünkben szellemtudományos dolgot olvasunk, ha őt számunkra elevenen, élettelien szellemileg elképzeljük, és természetesen nem hangosan, hanem mintegy gondolatban – ez több is lehet, sok is – a szellemtudomány egy fejezetét felolvassuk számára. Ez abszurdnak tűnhet azoknak, akik azt hiszik, hogy ha az ember átlép a halál kapuján, az egész szellemi világ körülötte van, tehát nincs szüksége arra, hogy felolvasva kapjon tőlünk valamit. Nem olyan abszurd ez. Természetesen az elhunyt körül ott van a szellemi világ, ő benne van. De éppen olyan ritka az, hogy érti ezt a világot, mint ahogy itt az érzéki világot sem érti az – annak ellenére, hogy benne van -, ha nincs róla tudása, éppen úgy az elhunytnak sincs tudomása a szellemi világról a halál kapujának átlépésével, még ha benne is van. Ezt a tudást sokkal inkább itt kell megszerezni. Mintha táplálékot kapna, olyan ez a halottnak, ha felolvasunk neki; ez beléáramlik.
S igen sok erőt kaphat az emberiség spirituális vonatkozásban a legközelebbi időkben azáltal, hogy éppen azt a mantramot, amelyet most mindig fejtegetéseink kezdetén használok: „Lelketek szellemei, tevékeny őrizők”* és így tovább, a „szférák emberei” módosítással alkalmazza az elesettekre vonatkozóan. Amíg ez különben lehetséges az olyan halottaknál, akiket mi magunk ismertünk, megtehetjük azt is, hogy ezt a mantramot számunkra személyesen ismeretlen elhunytra irányítjuk; megtehetjük, hogy miután ezt a mantramot igazán áhítattal alkalmaztuk, hogy – mondhatnám – az ismeretlen személyből kiindulva felolvassuk; s a halottak, akik most éppen miáltalunk felkészítve mennek át a halálon, fogadni tudják ezt. Ekkor abból, amit összefüggésben velünk teremteni tudnak, kerülő úton visszahatnak étertestükön keresztül a földi kultúrára, és együttműködnek majd a Földön élő emberekkel, hogy elősegítsék a spirituális életet.”
Rudolf Steiner: Embersorsok és népsorsok – GA157
- a teljes mantra:
“Lelketek szellemei, tevékeny őrizők!
A ti szárnyaitok hozzanak
Lelkünknek kérő szeretetet,
A ti védelmetekben bízó földi embereknek,
Hogy erőitekkel egyesülve,
Kérésünk segítőn sugározzon
A lelkekhez, kiket szeretve kutat!
S azokra tekintve, akik már átmentek a halál kapuján:
Lelketek szellemei, tevékeny őrizők!
A ti szárnyaitok hozzanak
Lelkünknek kérő szeretetet,
A ti védelmetekben bízó szellemembereknek,
Hogy erőitekkel egyesülve,
Kérésünk segítőn sugározzon
A lelkekhez, kiket szeretve kutat.”