Gyakorlati utak a társadalmi hármas tagozódás megalapozásához I.

Jelen munkában szereplő idézetek többségében Rudolf Steiner: A társadalmi rejtély belső szempontja (GA 193) művéből származnak, az összkiadásszám csak a más előadásokból származó szövegrészleteknél került feltüntetésre

I.

A fejtől az Élethez vezető út

Ahol igazán szívükben értik az antropozófiát, ott a szívek összedobbanhatnak, anélkül, hogy a fejek összeütköznének.” (GA260)

A szociális organizmus gyógyításának, a társadalmi hármas tagozódás megvalósításának, életképes kezdeményezések létrehozásának nehéz feltétele van. E nehézség éppen korunknak oly sokat nyújtó természettudományos szemléletéből fakad: megfigyelni, elvonatkoztatni, gondolkodni, objektívnek lenni! Kizárni mindent, ami szubjektív, mindent, ami érzésszerűt, lelkit kapcsol a fej gondolkodáshoz!

Bármilyen más földi tudáshoz hasonlóan az antropozófia eleven szellemből merített hatalmas bölcsességtára is képes az emberi fej koponyacellájának a fogságába esni, ezáltal az egész emberi organizmust, egyúttal a földi sorost is megterhelni. De miként a világfejlődésben a szabadság útja a Szaturnusz-léttől egészen jelen földi életünkig egyre mélyebbre vezetett, így vezet lefele a koponyacellából a szabadulás útja is a ritmikus szervfolyamatok világába, ahol az elhaló gondolatokhoz az eleven érzés, az átérzés, együttérzés, maga az Életteljes kapcsolódás lehetősége szegődik.

Fiziológiailag szólva: ritmikus rendszerünkkel, érzelmi életünkkel abba a világba merülünk bele, amellyel Krisztus egyesült a földi lét érdekében. Itt van az a hely, ahol Krisztus reálisan, azaz nem a tradícióra támaszkodva, és nem a szubjektív misztika útján, hanem reálisan, objektíve megtalálható.” (GA194)

Nyilvánvaló, hogy nem a gondolkodás páratlan lehetőségnek az elvetéséről van szó, mely segítségével el tudunk vonatkoztatni, hátra tudunk lépni, szabaddá tudunk válni jelenségektől, élő erőktől, embertől, alatta s felette álló lényektől. Hiszen az egyéniesülést világkorszakokon át célul tűző eleven folyamatok gyümölcseként jelenhettek meg az individuális emberi lények. De az ember függetlenedésének mai fokához már igen közel van a magába záródás, így az emberi elhidegülés, az elembertelenedés lehetősége.

Az emberek újabb hajlama és vágya a magányosságra hajlamos szellemi erők kibontakoztatása, amelyeket a mindent elárasztó arimáni materializmus tévútra visz.

Igazi segítség csak az lehet, ha most szabadon állva, a jelen kihívásaira tekintve szomjazni kezdi az ember a szellem valódi életet nyújtó forrásait, majd valódi belátás és átérzés által szellemből kezd cselekvésbe.

„…olyan korszakban élünk, amikor az ember belső szabadságának kell megnyilatkoznia, amikor az istenek máshogyan nem nyilatkozhatnak meg őseredeti világszándékuk szerint, mint hogy az ember eléjük lép, hogy szabadon döntve legbenső lelki lényébe felvegye őket.”

Az embereknek a világfejlődés során egyszer olyan magányosnak kellett lenniük, hogy a lelkük magányosságából szellemi életet akarjanak kialakítani. A legmagányosabbak a nagy gondolkodók voltak, akik látszólag egészen elvont magasságokban éltek, és akik az absztrakcióikban csak az utat keresték az érzékfeletti világhoz.

De természetesen az embernek nemcsak az érzékfeletti világhoz és a természethez vezető utat kell keresnie, hanem a gondolataiból a társadalmi élethez vezető utat is kell keresnie. A társadalmi élet azonban magányosan nem alakítható ki, hanem csak a másik emberrel valódi együttes átélésben, így az újabb kor magányos embere nem volt annyira alkalmas a szociális gondolkodás kialakítására. Amikor csak a bensőjét akarta olyan nagyon érvényre juttatni, akkor az, amit a bensőjéből kipréselt, antiszociális lett, nem pedig szociális gondolkodás. Így a legellentmondásosabb jelenségek közepette élünk. Az emberek újabb hajlama és vágya a magányosságra hajlamos szellemi erők kibontakoztatása, amelyeket a mindent elárasztó arimáni materializmus tévútra visz.”

Hogy eltűnik ez elől a modern tudat elől, ami igaz emberi, ami az antropozófiai irányultságú szellemtudományból megadja a valódi emberi méltóság igazi érzését, igazi érzületét úgy, hogy emberi individuumként megleljük az igazi kapcsolatot egy másik emberi individuumhoz. Elképzelhető, hogy az emberi együttélés mai káoszában megtaláljuk az ember és ember közötti igazi kapcsolatot, amelynek a szociális rejtély valódi megoldásának alapjául kell szolgálnia? Lehetséges, hogy ilyen jogviszony jelenjen meg ember és ember között, anélkül hogy ez az embernek abból a kozmikus megbecsüléséből keletkezne, ami csak szellemi megismerésből és szellemi érzésből fakadhat?”

Sokszor úgy tűnhet, hogy a társadalmi hármas tagozódás megvalósítása bármilyen formában is kép-telenség. Bár sok mindent el tudunk kép-zelni , mégis kép-zetlenségünk okán nem érezzük kép-esnek magunkat a feladatra, néha elcsodálkozhatunk, hogy némelyeknek van kép-ük ahhoz, hogy e témához különös szempontokat hozzáfűzzenek.*

Hiszen amikor képzetet alkotunk, belénk húzódik a kozmosz.” (GA293)

Egyáltalában ez az, amit el kell érnünk: a képzeteket, amiket kapunk, imaginációkba, képekbe

alakítani át. Ha a képeket akár ügyetlenül is készítjük el, ha antropomorfisztikusak is, még ha úgy néznek is ki, mint szárnyas emberek, ezek a lények, ez mellékes. A többi végül is ajándékként ér majd, és aminek nem kell rajtuklennie, majd csak elesik. Ha csak eléggé odaadó módon mélyedünk el az ilyen képekbe, úgy azt tesszük, ami lassanként felvezet ezekhez a lényekhez.” (GA132)

Benső képi világunk tartalmának különös fontosságára élesen világít rá az anyanyelvünk élő szelleme is. Hogy ne csak életidegen gondolataink, fantasztikus, elérhetetlen ideáink legyenek a társadalmi hármas tagozódásról, hanem megvalósítható, megvalósítandó ideálunknak is érezzük, hogy akarni is tudjuk, hogy képesek lehessünk rá, ezért Rudolf Steiner számos, az érzés-szféránkat átdolgozni képes élő képet, meditációs tartalmat, gyakorlatot adott meg. Ezek fontosságára mutat rá az is, ahogy az egyik alábbi, az ember valódi lényének imaginációjához segítő meditációról beszél:

Ez olyasmi, aminek az újabb korban és az emberiség jövőjében az ember fejlődésének belső, mégpedig lelki társadalmi követelményeként kell felmerülnie. Így kell az antropozófiai irányultságú szellemtudománynak gyakorlativá válnia, így kell az életet megtermékenyítenie, az életet felpezsdítenie.”

* Képi, képzeti világunkról bővebben a GA293 3. fejezetében olvashatunk

Összeállította: Balogh Gábor