Arkangyalok a szellemtudományban

Ezen leírás tartalmazza a nevesített arkangyalokat, Michael kivételével, akinek lényét most nem tárgyaljunk, mert rengeteg feljegyzés van Róla Rudolf Steiner által és túlmutatna e cikk témáján. Elhalványítaná feladatával a többiek fontos szerepét. Ezek a lények is részt vesznek az ember életében, a szellemi úton járóékban jobban beavatkozva, ahogy az alábbiakból kiderül.

Oriphiel, Samael, Zachariel, Gabriel, Anael, Raphael.

Ők Michaellel együtt a 7 korszak arkangyalai is, melyek a 7 bolygóhoz kapcsolódnak.

Uriel a hetességben nem szerepel, Ő Michaellel, Gabriellel és Raphaellel a 4 fő arkangyalhoz tartozik, (más felosztásban). Neve jelentése „Isten fénye” és az ítélkezésben (megítélésben) és őrzésben van szerepe, olyan értelemben, hogy aki nem méltó bizonyos szellemi területekre bejutni, az említett megítélés miatt, az általa nem nyer bebocsátást.

Rudolf Steiner fontos szerepet tulajdonít neki az év körforgásában megjelenő erőkben. GA229 foglalkozik Uriel imaginációjával, a „Történelmi lelkiismeret” kapcsolódik hozzá, A Nyár tartozik égisze alá.

Samael:

(Jelentése: Isten haragja, Isten vaksága, Isten meghallgat- nem találni teljesen egyértelműt róla, de héberül a vakság szó a névnek a töve)

Mars arkangyala, így hozzá tartozik a harc, dinamika, viszály, itt a büntetés, dorgálás:

„Egy ezoterikusnak gyakran lehetnek még olyan tulajdonságai, amelyekkel nincs teljesen tisztában, de amelyek a fejlődésén munkálkodnak, és amelyeket bizonyos jelzések tudatosítanak benne. Ha egy ezoterikus szorgalmasan és helyesen végzi a gyakorlatokat, és éjszaka lázas érzéssel ébred, akkor ezt szembeállíthatja egy pszichés hidegséggel; és akkor határozottan érzi, hogy nincs egyedül, hogy ezoterikus képzése révén felébresztett magában egy hasonmást. Hogy ki az? És mit akar? A jó istenek mintegy felbéreltek bizonyos luciferi szellemeket, hogy az embereknek azokat a tulajdonságait, amelyek nem az ő világukba valók, távol tartsák onnan. Egyikük Samael, aki ellensúlyozza a gyűlöletünket és az irigységünket. Őt a ránk törő lázálmokon keresztül vesszük észre, amíg még tele vagyunk ezekkel a hibákkal.” GA 266/2/37 1911-11-19

Oriphiel:

Szaturnusz arkangyala. Rudolf Steiner a Harag Angyalának is nevezi.

„Ebből az irányból azonban leselkedik ránk valaki. Megemlítem önöknek a következőt. A világszemlélet bizonyos titkait csak meglehetősen magas korban láthatjuk át. A beavatás tudományában jártas embernek az egyes életkorok a lét más és más titkaiba engednek bepillantást. Így a huszonegyedik és negyvenkettedik életévünk között betekinthetünk a Nap világába, előbb nem. Negyvenkettedik és negyvenkilencedik évünk között betekinthetünk a Mars titkaiba, a negyvenkilencedik és ötvenhatodik év között pedig a Jupiter titkaiba. Ha azonban a világ titkait összefüggésükben akarjuk látni, akkor túl kell lépnünk életünk hatvanharmadik évén. Vannak ezért bizonyos dolgok, amelyeket most már leplezetlenül kimondok, de régebben, mielőtt ebbe az életkorba kerültem volna, nem beszélhettem róluk. Mert ha éppen a Michael titkaira vonatkozó dolgokat akarjuk átlátni, amelyek a Nap szellemi szférájából hatnak, akkor a Szaturnusz-bölcsesség révén kell a világ titkaira feltekintenünk. A szellemi világban meg kell éreznünk azt a homályt – élni is tudnunk kell benne – amely a Szaturnuszon uralkodó Oriphieltől származik. A Golgotai Misztérium idején ő volt a vezető arkangyal, és a mostani Michael-korszak elmúltával ismét ő lesz.” GA240 1924-07-20

Feltételezhető, hogy a tanítvány életében, a szaturnuszi szférából eredve, tanulás és fejlődés érdekében a nehézségek általa jelennek meg. Természetesen a karmikus dolgokkal összehangolva.

Gabriel:

Isten erős. Hold szféra. A születés, fejlődés régense, így a tanítványban az új képességek megjelenését szorgalmazhatja. A kinyilatkoztatás angyalának is nevezik. Spirituális gondolkodást is fejleszti, Rudolf Steiner arra utal, hogy a jövőben általa lesz újra minden ember ajándéka az előző földi életekre való emlékezés.

„A jelen emberi időszakban egy kényes szerv készül, amelyet a külső anatómus és fiziológus észre sem vesz. Anatómiailag mégis létezik. Ez a szerv az emberi agyban, a beszédszerv közelében található. Ennek a szervnek a fejlődése az agyi fordulatokban nem az egyes lelkek karmájának az eredménye, hanem az emberi evolúció egészének eredménye a Földön, és a jövőben minden emberi lény birtokolni fogja ezt a szervet, függetlenül attól, hogy milyen a lelkek fejlődése, akik a testekbe fognak inkarnálódni, független a karmától.

Ezt a szervet egy jövőbeli inkarnáció során olyan emberek is birtokolják majd, akik jelenleg ellenségesek az antropozófiával szemben, és azok is, akik most rokonszenveznek vele. Ez a szerv a jövőben bizonyos lélekerők fizikai eszköze lesz, ahogy például az agyban lévő Broca szerve az emberi beszédkészség szerve.

Amikor ez a szerv kialakul, az emberiség vagy megfelelően tudja használni, vagy nem. Azok tudják majd helyesen használni, akik most készítik elő annak lehetőségét, hogy a jelenlegi inkarnációt őszintén megőrizzék emlékezetükben, amikor a következőben lesznek. Mert ez a fizikai szerv lesz az egykori inkarnációra való emlékezés fizikai eszköze, amit most csak egy magasabb szellemi evolúció révén lehet elérni.

Jelenleg messze a legtöbb ember számára a korábbi inkarnációk emlékét csak magasabb szellemi fejlődéssel, beavatással lehet elérni. De ami a mai időkben csak beavatással érhető el, az később mintegy az emberiség közös tulajdonává válik. Jelenlegi tudásunk korábban egyedül az atlantiszi beavatottak speciális tudása volt; most mindenki birtokolhatja. Ugyanígy az egykori földi életek emlékezése jelenleg csak a beavatottak számára lehetséges, de a jövőben minden emberi lélek birtokában lesz.

A beavatottnak lehetősége van bizonyos tudás megszerzésére fizikai szerv használata nélkül is, de ez a tudás csak akkor válhat az emberiség közös tulajdonává, ha az emberiség egésze az evolúció során olyan külső fizikai szervet fejleszt ki, amelynek segítségével szerzett. A reinkarnálódott lelkeknek azonban tudniuk kell megfelelően használni ezt a szervet, amelynek segítségével az ember később emlékezni fog korábbi inkarnációira. Csak azok tudják majd helyesen használni ezt a szervet, akik a jelenlegi inkarnációban világosan beleírták az okkult gondolatokat és eszméket az Akasha anyagba.” GA152 1913-05-01

Zachariel:

Keveset tudni róla, Jupiter szférához tartozik, így az elért sikerekhez, örömökhöz lehet köze a szellemi úton.

Anael:

Jelentése Isten öröme. Keveset tudni róla is. Vénuszhoz tartozva, a tanítványban a szeretet erejét adja.

A Vénusz lényei az atlantiszi időszak utolsó harmada óta serkentik az asztráltest szellemi énné való átalakulását. GA 98 és GA 102 utal erre.

Raphael:

Isten meggyógyít. Merkúr szféra.

Hozzá tartozik az étertest regenerálódása, a kommunikáció (magunk és mások megismerése, összekapcsolódás), fejlődés szempontjából a lelki sérülések, „hibák”, tévedések kijavítása. Abból kiindulva, hogy minden testi tünet is egy magasabb lénytag rossz működése bennünk, így a szellemi fejlődés testi gyógyulással is járhat.

Vidar:

Neve jelentése: Messze uralkodó, Mindenség ura. A bosszú és a csend istene a germán mitológiában. Odin és Grid óriásnő fia, Thor és Vali testvére. Azt a szellemi lényt jelöli, aki átveszi Michael arkangyali szerepét, ő volt Buddha őrangyala, akit „elengedett”, amikor Gautama, mint Bodhiszattva felemelkedett a Buddha szintre.

Michael előlépése arkangyalból archévá, lásd: GA152 1913-05-18 és GA152 1913-05-20. előadásokat.

Rudolf Steiner kijelentette, hogy ő hozza „minden szellemtudomány központi idegét és élő esszenciáját”.

Vidart említi a druidák ezoterikus bölcsessége, az Edda. Ő az aki harcol Fenrir-farkas ellen.

„Akik új emberi képességekkel azon a talajon élik át az új korszakot, ahol az északi-germán mitológia virágzott, azoknak meg kell érteniük, hogy a régi szellemi látásnak új alakot kell öltenie, miután az ember a fizikai sík fejlődésén átment. Ami a régi tisztánlátás útján szólt, elhallgatott egy időre; az ember mögé állt. Odin és Thor, Baldur és Hödur, Freyr és Freya világa elrejtőzött az emberi tekintet elől. De ismét előjön majd egy olyan időben, amikor más erők már elvégezték munkájukat az emberi lelken. Ha az emberi lélek az új szellemi látással – ami éteri látással kezdődik – belelát majd az új világba, akkor látni fogja, hogy nem ragaszkodhat a lelket nevelő erők régi formájához. Ha ragaszkodna hozzá, akkor az összes ellenerők is fellépnének az ellen az erő ellen, amely a régi időkben az emberi erőket egy bizonyos magasságra emelte. Odin és Thor újra megjelennek majd az emberek tekintete előtt, de most úgy, hogy az emberi lélek közben új fejlődésen ment át. Az emberi lélek előtt meg fognak jelenni Odin és Thor ellenerői. Hatalmas képben ismét látható lesz mindaz, ami mint ellenerő kifejlődött. De nem haladhatna előre az emberi lélek, nem védekezhetne az ártalmak ellen, ha csak azoknak az erőknek vetné alá magát, amelyeket a régi szellemi látás tárt eléje. Thor adta egykor az embereknek az ént. Az én a fizikai síkon nevelkedett fel, kibontakozott abból, amit Loki, a luciferi hatalom az asztráltestben visszahagyott a Midgard-kígyóból. Amit egykor Thor adhatott, és amin az emberi lélek túlnőtt, az harcban áll azzal, ami a Midgard-kígyóból árad. Ez az északi mitológiában a Midgard-kígyóval küzdő Thor. Kölcsönösen tartják az egyensúlyt, azaz megölik egymást. Éppúgy hadakozik Odin is a Fenrir-farkas ellen, és megsemmisítik egymást. Freyr felett – aki egy ideig az emberi lelkierőt formálta – győzedelmeskednie kellett annak, amit időközben a fizikai síkon megerősödött én magából a Föld erőiből kapott. Freyr elesik a földből sarjadt Surtur lángkardja által.

Mindezek a részletek, amelyeket az istenek alkonya elmond, megfelelnek annak, ami egy új, valóban a jövőbe mutató éteri vízióban az emberek előtt fog állni. A Fenrir-farkas megmarad. Mély igazság rejlik abban, hogy ez a Fenrir-farkas felülkerekedik az Odin elleni harcban. A legközelebbi jövőben semmi sem lesz olyan veszedelmes, mint az, ha az új erőkkel kifejlesztett szellemi látás helyett a régihez való ragaszkodás arra csábítaná az embereket, hogy megálljanak annál, amit a régi asztrális szellemi látás az ősidőkben adhatott, nevezetesen olyan lelki képeknél, mint a Fenrir-farkas. Ismét kemény próba várna arra, ami a szellemtudomány talaján nő ki, ha netán ezen a talajon is hajlanának mindenféle homályos, kaotikus szellemi látásra, és nem becsülnék ennél többre az értelemben és tudomány által megvilágosodott szellemi látást.

Rettenetes erővel bosszulnák meg magukat a régi látás ilyen maradványai, amelyek kaotikus képekkel zavarhatnák meg az emberek szemléletét. Az ilyen szellemi látáson nem vehetne erőt az, ami maga is a régi szellemi látásból keletkezett, hanem csak az, ami a káli-juga alatt egészséges erőként új szellemi látássá alakult. Nem az, amit a régi Odin arkangyal adott, nem a régi szellemi látó erők szabadítanak meg, valami egészen másnak kell jönnie. Ezt a mást azonban ismeri az északi-germán mitológia is. Tudja, hogy létezik. Tudja, hogy él az az éteralak, akit ismét látnunk kell, akiben inkarnálódik az éterikus Krisztus. Csupán neki fog sikerülni, hogy kiűzze az embereket megtévesztő homályos szellemi látóerőket, ha Odin nem semmisíti meg a Fenrir-farkast, ami éppen a visszamaradt szellemi látóerőt képviseli. Vidar fogja a Fenrir-farkast legyőzni, aki egész idő alatt hallgatott. Ezt is elmondja számunkra az istenek alkonya.

Aki Vidar jelentőségét felfogja és lelkében érzi, az tudja, hogy a XX. században az emberek megkaphatják azt a képességet, hogy Krisztust láthassák. Vidar, aki mindnyájunknak közös istene, Észak-, és Közép-Európában ismét előtte áll majd. A misztériumokban és titkos iskolákban titokban tartották őt, mint olyan istent, aki csak a jövőben kapja meg misszióját. Még a képéről is csak határozatlanul beszélnek. Erre utal, hogy Köln közelében találtak egy képet, amelyről nem tudják, kit ábrázol, pedig nem mást, mint Vidart.

A káli-juga alatt fejlődtek ki azok az erők, amelyek az új embereket képessé tehetik arra, hogy az új Krisztus-megnyilatkozást meglássák. Akik arra hivatottak, hogy az új idők jeleiből megértsék azt, aminek jönnie kell, tudják, hogy az új szellemi kutatás ismét életre kelti Vidar erejét, aki mindazt kiűzi majd az emberek lelkéből, ami a kaotikus, régi szellemi látás maradványaként zavaróan hathatna, és aki az újonnan kifejlődő szellemi látást életre fogja hívni az emberi lélekben.

Láthatjuk tehát, hogy az Istenek alkonyából, az északi-germán mitológiából Vidar csodálatos alakja reményt sugároz felénk a jövő számára. Amikor rokonnak érezzük magunkat Vidar alakjával, akinek valódi lényét igyekszünk megérteni, azt reméljük, hogy mindaz, ami minden szellemtudományos felfogás alapja és eleven esszenciája kell, hogy legyen, azokból az erőkből fog kifejlődni, amelyekkel az északi-germán világ a modern kor fejlődéséhez hozzájárulhat. Az Atlantisz utáni ötödik kultúrkorszak számára az emberiség és a szellem fejlődésének csak egy része valósult meg, a másik résznek még ezután kell megvalósulnia. Ehhez a teljesítményhez az északi-germán népek közül azok fognak leginkább hozzájárulni, akik érzik, hogy elementáris, friss, népi erőt hordoznak magukban. Ez a jövőben ott lesz az emberek lelkében. Nekik kell munkához látniuk. A XX. században lehet tévedni, mert az embereknek bizonyos mértékig szabad akaratból és minden kényszer nélkül kell a kitűzött célt elérniük. Ezért fontos, hogy helyesen értsük meg azt, aminek be kell következnie. így láthatjuk, hogy ha a mai szellemtudomány a Krisztus-lény megismeréséről szól, és ha a Krisztus-lény igazi megismeréséhez kapcsoljuk azt, amit magából az európai népszubsztanciákból merítünk, ha ahhoz kapcsoljuk jövőbeli reményeinket, akkor ennek valóban nem valamiféle elfogultság vagy valamilyen temperamentumbeli adottság az alapja.

…

A hallgatag Vidar szavai arra intenek: ha bennünk a jövőben magas erők ébrednek fel, – ami bizonyosan meg fog történni -, akkor ő tevékeny, aktív barátja lesz a közös munkálkodásnak és szorgalomnak, amelynek jegyében mindnyájan együtt voltunk. Néhány napi ilyen értelmű együttlét után térbelileg ismét elválunk, de szellemileg mindig együtt maradunk. Bárhonnan jövünk is, mint a szellemtudomány tanítványai, közelről vagy távolról mindig harmóniában vagyunk együtt, még ha olyan témát tárgyalunk is meg, ami az egyes földterületek individualitásaival foglalkozik. Tudjuk, hogy’ ezek csak egyes áldozati lángok, nem szétfutó, hanem egyesülő lángnyelvek, a hatalmas áldozati oltár tüzében, amelynek egybe kell áramlania az emberiség üdvére, a szellemtudományos világszemlélet révén, ami annyira szívünkön fekszik, és mélyen lelkünkben gyökerezik.„ GA 121 1910-06-17

“A Golgota misztériuma után újra meg kell találnunk a lehetőséget, hogy belülről jussunk el a spirituálishoz. Az ősi beavatottak néha utaltak erre, felhívva az emberek figyelmét: Igen, most az emberiségnek még mindig van ösztönös tisztánlátása. Belelát a szellembe. De az emberiség szabad tudatosságra tesz szert, nem fog többé a szellembe látni. Akkor a szellem belső képzésén, a szellem megerősítésében, a szellemi megvalósításon és a szellemi tudományon keresztül az emberiségnek újra a szellemhez kell jutnia. Akkor Isten újra meg fog jelenni.

Ugyanolyan istenek fognak újra megjelenni a Krisztus nyomában, mint amilyenek kezdetben, a Golgota misztériuma előtt voltak a Krisztus nélkül. A Golgota misztériuma előtt az emberiség az eleven, szellemivé vált természetet látta. A Golgota misztériuma után az emberiségnek arra kell törekednie, hogy az eleven, szellemivé lett természet a Krisztus követését szolgálja, hogy a természet szellemei mind a Krisztus követésében jelenjenek meg, mert nélküle nem látható. De ezt már itt jelzi, rámutat az embereknek, hogy Vidar új alakban fog megjelenni a régi szellemlények seregéből, Vidar, miután ő maga megtért a kereszténységre, újra megjelenik az istenek seregéből.” GA 226 1923-05-21

Fontos (de, elfelejtett) arkangyalok:

„A mai emberiség tudata számára, mint valami monda, távoli időkből Uriel, Gábriel, Rafael és Michael neve ismerős, de csak Hénoch könyvében kell utána nézni, hogy más arkangyalok neveit is megtaláljuk. Volt ugyanis egy arkangyal, Phanael, egy fontos arkangyal, akinek nemcsak az volt a feladata, hogy valamilyen néptörzset vezessen, hanem még más is. Tudjuk, hogy a beavatás abban áll, hogy az ember arra törekszik, hogy egyre magasabb tudatállapotokra emelkedjen fel, és már most, a földfejlődés folyamán egyre magasabb tudatállapotokat érjen el. Nos, a beavatási helyek emberei nagyon jól tudták, hogy ehhez vezető és irányító erők tartoznak. Ezért azokat, akiket be kellett avatniuk, annak az arkangyalnak a védelme alá vonták, akit Phanaelnek neveztek. Ő volt a védelmező, akit azok kértek fel, akik beavatásra törekedtek.

Más ezen a fokon álló szellemi lényeknek más a feladatuk. Így például az egész világfolyamatnak az egész világfejlődésnek az igazi alapja azoknak az erőknek az összessége, amelyek bizonyos lényektől származnak. Van egy arkangyal, Surakielnek nevezték korábban, akinek az a feladata, hogy egy város vagy egy egész terület különösen elterjedt rossz tulajdonságait kiirtsa, és átalakítsa erénnyé. Aki ismeri ezt az összefüggést, az látja ebből, hogy amit egy általános absztrakt szóval „gondviselésnek” nevezünk, az valóban létezik. Ha az ember azon buzgólkodik, hogy a szellemi világot megismerje, nem szabad, hogy általános absztrakciókkal megelégedjen, hanem bele kell mennie a részletekbe. Mert a magasabb lények, akiket az ember még csak sejtésszerűen tud elképzelni, az ilyen közbeeső lények útján irányítják a világfejlődés menetét, mint amilyenekkel most ismerkedünk meg. Ez az, amit úgy jelölhetünk meg, mint az arkangyalok különböző feladatait”. GA102 1908-04-20

Phanael jelentése: Isten arca, Isten szemlélője, Isten felé fordulva.

Surakielről semmi feljegyzés nincs.