Gennagyij Bondarev: Ukrajnai események és a jövő lehetséges forgatókönyve. Második rész. II.fejezet 2015 „tükrében”

II. 2015 „tükrében”

A The Economist januári számának címlapjára egy kollázst tettek, mintha a magazin szerkesztősége olvasóit köszöntené újév alkalmából.

A kép számunkra allegorikus jóslatnak tűnik arra vonatkozóan, hogy mi vár a világra ebben az évben. Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik így gondolják, mert az interneten már megjelentek olyan cikkek, amelyek szerzői az allegóriát a politikai előrejelzésként próbálják értelmezni. Azt mondják, hogy a folyóiratnak messzemenő kapcsolatai vannak az okkult-politikai világelit kulisszái mögött, a „tükörképekkel”. A magazin nem először játszik allegóriákkal. Hiszen ugyanez a lap adta azt a térképet, amelyet tanulmányunk első részében idéztünk.

Nem ismételjük meg, amit ebben az allegóriában már megfejtettek – mindenki elolvashatja maga is az interneten. Megpróbáljuk elmondani, hogy szerintünk ez az allegória mit jósolhat az emberiség számára idén, sőt talán még az elkövetkező években is.

A képen egy új „csodaország”, ezúttal a politikai csodák országa előtt álló Alice víziója látható. Előtte a híres Cheshire macska ül egy ágon. Ezúttal nem mosolyog, csak vérszomjasan néz. Az elnökök mosolyognak (igazából nem mindegyikük), de tudjuk, mennyit ér a diplomáciai mosolyuk. A Cheshire macska nem diplomata.

A kép jobb alsó sarkában, egy pompás keretben egy Leonardo da Vinci-iskolába tartozó művész (Belle Ferroniere) remekművét látjuk, amely egy homok- vagy törmelékkupacba van beleragadva.

(kép: Time)

Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy az emberiség nagy kulturális örökségének megsemmisítése, kiirtása, „szemétbe dobása” tovább folytatódik.

Alice-szal szemben áll India miniszterelnöke. Testtartása kifejezi a Kelet vallási színezetű politikai hangulatát, amely a materialista Nyugat szerint tele van alaptalan idealizmussal. Továbbra is Brahmant bámulják, aki sugaraival megvilágítja a világot. Gyönyörű jövőt hoz a világnak. És csak ez lehet a földi ember gondolata. A hangulat fantasztikus jellegét fokozza, hogy egy népszerű filmszereplő lóg a levegőben: „Pókember”. Eközben odalent az optimista képi karaktert elgázolja egy teherautó, amelyet egy olyan valaki vezet, aki – ahogy az egyik kommentelő megjegyezte – úgy néz ki, mint az angol királynő.

A festmény bal szélén a „patkányfogó”, egy híres legenda szereplőjének ábrázolása látható. Varázsfuvoláján játszva nemcsak az összes patkányt, hanem a gyerekeket is kivezette a városból, úgyhogy soha többé nem látták őket. A modern korunkban ez a figura világideológussá vált, aki a popkultúra és az álkultúra erőteljes médiumát használja arra, hogy egyre több generációt csábít magával, és ők a valódi kultúra fejlődése szempontjából elvesznek, ami nélkül viszont az igazi kultúra elpusztul. Az új „patkányfogó” számítógépes játékokkal, csipogókkal, a valóság teljes virtuális illúziójával csábítja a gyerekeket és a fiatalokat. Ez a nyugati maja, szemben a keleti majával. Mindez – a magazin szerint – a jövőben is folytatódni fog. Ez ugyanis a globalista projekt szerves, sőt egyik fő része.

Putyin alakja mögött a háttérben Bonaparte alakja látható. Körülötte a keleti világ alakjai csoportosulnak. Bonaparte kifejezi bonapartista érzelmeiket, úgymond, a Nyugat uralmának szándékát.

Különös érdeklődésre tarthat számot a Bonaparte mellé helyezett régi kínai (japán) festmény szereplője. Itt a kínai (japán) ember archetípusaként, sőt az ősi Kelet Szellemeként szerepel. Érdeklődve bámulja a közvetlenül Cameron feje fölé emelkedő atomrobbanást (egy taktikai atomtöltetet). A szellem valószínűleg azt gondolja: ha ez így megy tovább, legyőzzük őket. Számunkra ez tűnik a legzavaróbb dolognak az allegóriában. Próbáljuk meg elmagyarázni, hogy miért. Ehhez fel kell idéznünk valamit a közelmúltból.

2010 májusában a Rockefeller Alapítvány és a Global Business Network (GBN) közösen közzétett egy jelentést. A jelentés bevezetőjében az áll, hogy a Rockefeller Alapítvány és a GBN „a jövő forgatókönyveinek kidolgozását célzó folyamatot indított el azzal a céllal, hogy feltárja a technológiai és nemzetközi fejlődést a jövőben befolyásoló különféle hajtóerőket.” A jelentés a továbbiakban „négy meghatározó jövőbeli forgatókönyvet tartalmazó mátrixot” mutat be. Ezek közül az első a politikai „lezárás” (Lock-step) forgatókönyvnek hívják (ez fordítható úgy is, hogy „szorosan zárt oszlopokban, sorokban menetelés”). A világ ellenőrzésének szigorítását és a tekintélyelvű vezetés növekedését irányozza elő. Különösen érdekes a harmadik forgatókönyv, az úgynevezett „daráló támadások” (Hack attack) forgatókönyv. E forgatókönyv szerint a világot váratlanul nagy megrázkódtatásoknak kellene érnie, mint például a New York-i szeptember 11-i események. És akkor a forgatókönyv a 2012-es londoni olimpia „bombázásáról” beszél! Még a várható áldozatok számát is megnevezi: 13 000.

E forgatókönyvvel összhangban egy moszkvai politológus cikket publikált, amelyben leírja az olimpiát megelőző néhány szimptomatikus eseményt. Még az olimpia kezdete előtt írta: „A 2012-es olimpia két jel jegyében született: öröm és szomorúság. 2005. július 6-án Szingapúrban (a NOB ülésén) jelentették be, hogy London lesz a XXX. nyári olimpiai játékok házigazdája. London utcáin aznap néhol ujjongtak az emberek. Másnap (2005. július 7-én) azonban katasztrófa történt Londonban. Három metrószerelvényben és egy buszon a Tavistock téren bőségesen ömlött a vér. Terrortámadásokat követtek el. A szerző „numerológiai” összefüggést látott: „…a Tavistock téren felrobbantott piros emeletes busz a 30-as busz útvonalán közlekedett, és úgy alakult, hogy a robbanásával mintegy „tisztelgett” az újjászületett 2012-es londoni olimpiai játékok előtt, amely az olimpia játékok sorában a 30.”. (Itt hozzá kell tennünk saját kiegészítésünket, hogy a Tavistock tér a hírhedt Tavistock Intézetre utal, amely a hadsereg megbízásából az emberek pszichológiai befolyásolásának módszereit dolgozza ki.) Majd így folytatódik – és ez végképp nagyon különös – „a 2008-as olimpiai játékok záróünnepségén (Pekingben), az olimpiai fáklya Pekingből Londonba történő átadásakor megjelent a 30-as emeletes busz életnagyságú másolata. (Az interneten ma is mindenki láthatja.) Ráadásul ez az életnagyságú busz-makett (és a benne meghalt lelkek szimbólumai!) az egész szertartás középpontjába került, ez volt a szertartás központi rituális szereplője. A szertartás másik „sztárja” az öreg, kopottas gitáros Jimmy Page volt…”, Crowley híve.

Nos, manapság mindezt lehet kifogásolni: Ezek megalapozatlan spekulációk! Végül is az olimpia jól sikerült! – Hála Istennek! – tesszük hozzá. Tudjuk, hogy van egy szabály: ha az emberek nyíltan és széles körben beszélnek arról, amit ellenük terveznek, akkor az eredeti szándékok nem maradnak fenn. Tehát ezek a „spekulációk” talán mégiscsak pozitív szerepet játszottak?

Szeretnénk szólni néhány furcsa jelenségről is, amely azt az olimpiát kísérte. Először is, példátlan biztonsági intézkedésekre került sor. Az olimpia védelmére mintegy 50 000 rendőrt vezényeltek ki. Olyan volt, mintha valaki azért védekezne, nehogy az a vád érje, hogy nem volt megfelelő a biztosítás.

Akik pedig végig nézték az olimpiai megnyitó ünnepséget, azoknak feltűnhetett a királynő inadekvát viselkedése is. Minden lehetséges módon igyekezett megmutatni, hogy nem érdekli, sőt ellenszenvvel viseltetik az olimpia iránt, és hogy akarata ellenére vitték oda. Felettébb érdekes, hogy a megnyitó ünnepség előtt a tévében egy humoreszket vetítettek, amelyben 07-es ügynök (Craig) jön a királynőhöz, hogy elkísérje az olimpiára.

A királynő vonakodva (és ezt igyekezett kiemelni), egyenesen nyílt ellenszenvvel, artikulálatlanul, „hivatalos” hangon papírból olvasta fel a rövid üdvözlő szöveget. Ez egyszerűen csak bántotta volna egy ilyen nagyszabású műsor szervezőit. Aztán unottan ült, nem nézett az arénára, valamit forgatott az ujjai között, azt hiszem, a körmeit nézte. És mindezt – több milliárd néző előtt! Ez kihívásnak tekinthető. De kinek és miért? A záróünnepségen pedig egyáltalán nem jelent meg, ami egyszerűen sértés volt. És még csak nem is érdekelte. Azt mondták, hogy „szabadságra ment”! Helyette Katalint és Harryt küldték (és ezért később meg kellett fizetniük). Az olimpiát záró személynek beszédében köszönetet kellett volna mondania a királynőnek is. És mindezt két fiatalhoz intézte, akik közömbös arccal ültek, és nyilvánvalóan nem a „államot” képviselték. Ezen a ponton a helyzet nevetségessé vált.

Gondoljuk, joggal kérdezhetjük: mit jelentettek ezek a furcsa tünetek? És merjük azt sugallni (anélkül, hogy bárkitől is azt várnánk, hogy egyet értsen velünk), hogy a királynő ezzel demonstrálta, hogy nem támogat egy olyan szándékot, amely valahol mélyen a „tükörben”, néhány nagyon titkos társaságban érlelődött, amelyek egyébként maguk sem csináltak titkot a szándékukból. És ez is egy fontos szimptóma.

A királynő megengedhette ezt magának, hiszen bizonyára nem kevesebb, mint 33 fokozata van efféle társaságokban. Ezen a fokozaton lévők felett nem áll semmilyen hatalom. Ezen a fokozaton már mindenki szuverén. Ja, és a házastársa kétségtelenül valami nagyon nagy-nagymester.

Ha jó sejtjük, akkor ez azt jelenti, hogy a királynő egy időre megmentette a királyságát, és vele együtt mindannyiunkat. Ebben az esetben: Éljen a királynő! Ha a robbanás megtörtént volna, akkor most egy másik világban élnénk, „fokozott ellenőrzés”, „tekintélyelvűség” mellett, vagy egyszerűen csak a hatalmi diktatúrában. Franciaországban egy magazin szerkesztőségében történt terrortámadás elég volt ahhoz, hogy a kormány elkezdjen ragaszkodni az összes állampolgár elektronikus ellenőrzését szolgáló intézkedések hivatalos bevezetéséhez.

De a királynőn és egész családján ennek ellenére bosszút álltak. A sajtó elkezdte Vilmost és Katalint negatív színben feltüntetni, és egyenesen zaklatni őket. Egy franciaországi nyaralása során Katalin hercegnőt meztelenül fényképezték le teleobjektívek segítségével, és a fényképeket újságokba helyezték el. Harryt meghívták Las Vegasba, ahol részegen lefotózták meztelenül egy lánnyal. A királyi családra ezután nyomást gyakoroltak abban az értelemben, hogy az ilyen félrelépések nem maradhatnak büntetlenül. (Minden más esetben az ilyen „félrelépéseket” a sajtó dicsőíti). A herceget másodszor is Afganisztánba küldték. És ha az első alkalommal biztonsági okokból titokban tartották a tartózkodási helyét, akkor most nyilvánosságra hozták azt, és a sajtó elkezdett „panaszkodni”, hogy a tálibok valószínűleg megölik a herceget.

Úgy tűnik, a királyi családnak elfogyott a türelme, és erőteljesen fellépett a sajtó megfékezése érdekében. Az egyik sporteseményen a királynő férje, aki egy skót szoknyában ült, széttárta a lábát, és kiderült, hogy a szoknya alatt semmi sincs rajta! A sajtó megvadult. Így az öreg arisztokrata természetesen nyers, „középkori” módon mutatta meg neki, mit gondol róla, és azt, hogy kockázatos dolog egy angol úriemberrel próbálkozni. Végül is nem Harry a nagymester. Az újságíró testvérek pedig az alacsonyabb fokozatokon vannak.

És még egy apró részlet. Ezzel egy időben az újságok egy másik fotót is közöltek, amelyen Károly herceg a jó modor megengedett határán röhög. Lehet, hogy az anyja felvidította azzal, hogy elmondta neki, mit engedett meg magának az apja. Mindenesetre a két fénykép együttes közzététele ezt a gondolatot sugallja.

De visszatérve az Economist címlapjára. A kép bal felső részén egy molinó látható „Szingapúr” felirattal, ami ismét azt a 2005-ös NOB-ülést juttatja eszünkbe. (Rendben, hivatalosan – nemzetközi játékok. Azonban még itt is lehetséges egy kétértelműség: világjátékok, játékok a világgal. A képen egy földgömb kétszer van megrajzolva, másodszor egy rögbilabda alakban az alján; meglehetősen brutális játék). A „Kelet Szelleme”, ismételjük, figyelmesen nézi a robbanást. A rakéta, amely úgy repül ki, mintha Churchill fejéből szállna ki, talán egy folyamat kezdetére utal, hogy, melyről egy GBN¹ jelentés tesz említést. A folyamatot Churchill 1948-as fultoni beszéde indította el. Ezzel vette kezdetét a hidegháború, az atomrakéták telepítése. A hidegháború a szocialista kísérlet lezárásával ért véget. Most ennek újjászületésének kezdetén, úgy tűnik, az új kísérlet kezdetén állunk. Ezt az ukrajnai eseményekkel igyekeznek mozgásba hozni, de mintha ez nem lenne elég. Egy újabb határozott lökésre, egy, az ellenség erőit felmorzsoló támadásra van szükség.

Különösen érdekes itt az a két nyílvessző, amelyek pontosan Alice lábánál fúródtak a földbe. A számok: 11.5 és 11.3. A nyilak egymás után csapódtak be. Ha ez az időbeli sorrendre utal, ne feledjük, hogy az angolban a hónap a nap előtt áll.

Bárcsak alaptalanok lennének a találgatások, vagy hogy itt egyszerűen csak arról lenne szó, hogy Nagy-Britanniát valamiféle zsarolással igyekeznek rávenni, hogy gyorsabban és szorosabban csatlakozzon Amerikához, hogy vele „egy kontinenssé” váljon, ahogy a térképen is szerepel. Ez a kényszer hosszú ideje fennáll. Egy eset jut eszembe, amikor Margaret Teacher nyilvánosan követelte, hogy Reagan állítsa le az IRA-nak történő fegyverszállításokat.

És végül is senkinek sem árt, ha megáll, és odafigyel az általunk észlelt tünetekre, még akkor sem, ha kiderül, hogy a feltételezéseink tévesek. Képzeljük el például a csillagászokat: milyen jelentéktelen alapon fedeznek fel néha egész világokat, és még ha később kiderül is, hogy tévedés, munkájukat továbbra is szükségesnek tartják, nem fantasztikumnak. Mindenesetre, ha egy folyóirat, amely a hatalmas okkult-politikai hatalmi központok szócsöve, a címlapján egy olyan képet közöl, amelyen a brit miniszterelnök feje fölött egy atomrobbanás kis gombája látható, akkor egyszerűen naivitás lenne azt mondani: ez nem jelent semmit!

A kép előterében ábrázolt, dicsfénnyel körülvett teknősre is érdemes figyelme fordítani. A kommentátor helyesen fejtette meg jelentését. A teknős a Fabiánus Társaságra utal. Miféle társaság ez? Hosszú időbe telne a különböző források alapján kideríteni, mi a lényege. A kommentátor megkönnyíti feladatunkat.

Ez egy nagyhatalmú szervezet, amely a bolsevik típusú világuralomra törekszik. Az oroszországi bolsevikokkal ellentétben a fábiánusok lassan jutnak a hatalomra, fokozatosan kimerítve ellenfeleiket azzal, hogy saját embereiket ültetik be soraikba. Mintha az evolúció révén uralnák az emberiséget. Ennek a „kúszó bolsevizmusnak” a logója egy időben a báránybőrbe bújt farkas volt. Ezt később a teknős váltotta fel.

A Fabian Society mottója: „Ha ütök, akkor nagyot ütök”. Ezért van az, hogy a teknős egyik mancsát felemeli. A Társaság támogatja az eugenikusokat, a kényszersterilizálás híveit.

A The Economist egy ilyen, a dicsőség glóriájától fénylő „teknőst” tett a címlapjára. Ezzel azt akarja megmutatni, hogy az emberi társadalom jövőbeli fejlődésének elsődleges iránya a neobolsevizmus lesz. Ez azt jelenti, hogy a szovjet bolsevizmus tovább gondolt és „gyengeségeitől” megszabadított változata emberi léptékben valósul meg. Ez az orwelli „angszoc” bolsevizmusa kell, hogy legyen.

Az idősebb generációhoz tartozók, akik elég sokáig éltek a Szovjetunióban, és a peresztrojka idején lehetőségük volt hosszú ideig Nyugaton tartózkodni, döbbenten tapasztalják, hogy a szovjet bolsevizmus ismert vonásai mindenütt jelen vannak Nyugaton². A szovjet tapasztalattal nem rendelkező nyugati őslakosok ezt egyelőre nem látják. És amikor meglátják, valószínűleg már késő lesz.

1 Global Business Network – amerikai vezető tanácsadó cég volt 1987-2013 között. (a ford.)

2 Vegyük például a joggyakorlatot, a jogi eljárásokat a napjaink Németországában. (a szerző)

Fordította: Vincze Zsuzsa