A Nap-lény halál utáni élete – a Földön

„ „Krisztus „meghalt” a Nap-lét szempontjából, a Napról kozmikusan „lehalt” a Földre, azaz lejött a Földre. Életszelleme a Golgota Misztérium pillanatától kezdve láthatóvá vált a Földön. Mi a halálunk után elhagyjuk az életétert, az étertestünket, vagyis az élettestünket. Krisztus kozmikus halálakor a Napon hagyta saját szellemember-részét, az életszellem-része pedig már a Föld környezetében található meg. Így a Golgotai Misztérium óta Krisztus életszelleme szellemi módon körülveszi a Földet.

A fizikai helyek egészen más módon függenek össze a szellemi élet szempontjából, mint a fizikai életben. Ezt az életszellemet mindenekelőtt az ír misztériumokban, a hyberniai misztériumokban élhették meg az emberek, és elsősorban Artus király kerekasztalának lovagjai. A Golgotai Misztérium időpontjáig a Földön erről a helyről indult ki a Nap Krisztus-impulzusa: ezeket az impulzusokat a Napról itt fogadták be. Később az Artus-lovagok ereje csökkent. De eleven és folyamatos kapcsolatban álltak Krisztus életszellemével, amely kozmikus módon vette körül a Földet. Ebben pedig állandóan ott vibrált a fény és a levegő játéka, a felső és alsó elementáris lények kavargása. Képzeljék maguk elé: ha rátekintünk arra a szirtre, amelyen Artus vára állt, akkor meglátjuk, ahogyan fentről a Nap a fényben és a levegőben tükröződik, lentről pedig a földi elementáris lények játéka figyelhető meg: fent és lent az elementáris lények a Nap és a Föld eleven kölcsönhatását láthatjuk.(…)

A Golgotai Misztérium odaát Ázsiában történt meg, megragadta az emberek szívét, lelkét, mélységesen beleélte magát az emberi szívekbe, lelkekbe. Csak rá kell tekintenünk az első keresztényekre, a lelkükben átélt változásra, és azt fogjuk találni, hogy mialatt itt nyugaton az előbb leírt jelenségek zajlottak, ott a valóságos Krisztus hatolt be az emberi szívekbe. Az a Krisztus, aki leszállt a Földre, a szellemember-részét fennhagyta a Napon, életszelleme belekerült a Föld atmoszférájába, és míg énjét szellem-énjével együtt lehozta a Földre, keletről nyugatra Görögországon, Észak-Afrikán, Itálián, Spanyolországon át behatolt Európában az emberek szívébe, ugyanakkor áthatotta a természetet is.

Itt viszont nyugatról kelet felé jött létre egy hatás, és aki érzékelni tudta, az kiolvashatta a természetből. A Golgotai Misztérium története mintegy az Artus-kerekasztal magas szellemiségű tagjainak természettudománya lett. De keletről nyugat felé most nem a szelek és hullámok, a hegyeken és napsugarakon átömlő levegő és víz áramlását látjuk, hanem ez az áramlás az emberek vérén és szívén át történik, megragadja az emberi vért, Palesztinából indul el és Görögországon át Itáliáig és Spanyolországig ér el.

Így azt mondhatjuk: egyfelől a természeten, másfelől a véren, az emberek szívén halad át az áramlás. E két áramlat szembehalad egymással: az egyik a természetben tükröződik, ma is megvan még, mint pogány áramlat, ez a kereszténység előtti, pogány Krisztust hordozza, akit a Golgotai Misztérium előtt, mint naplényt tiszteltek a kerekasztal lovagjaihoz hasonló emberek, de sokan mások is. Ez az áramlat még a Golgotai Misztérium korában is képviseli a világban a kereszténység előtti Krisztust. Nagy része abból indul ki, amelyet Artus kerekasztalának áramlataként foglalnak össze. Még ma is megragadhatjuk ezeket a dolgokat, a pogány kereszténységet, amely közvetlenül nem kötődik a Golgotai Misztérium történelmi eseményéhez.Ezzel ellentétes irányból az a kereszténység halad, amely a Golgotai Misztériumhoz kötődik, és áthalad az emberek vérén, az emberi szíveken, lelkeken. Egymással szembefutó két áramlatról van tehát szó: az egyik a kereszténység előtti Krisztus-áramlat mintegy éterizálódva, a másik a keresztény Krisztus-áramlat. Az egyik Artus áramlataként vált ismertté, a másik a Grál áramlataként. Később találkoztak. Mégpedig Európában, de mindenekelőtt a szellemi világban.

Hogyan jellemezhetjük ezt az egész mozgást? Krisztus a Golgotai Misztérium által szállt le, és beköltözött az emberek szívébe. Az emberek szívében vándorolt keletről nyugat felé, Palesztinából Görögországon, Itálián át Spanyolországba. A Grál-kereszténység az emberek vére, szíve révén terjedt el. Krisztus keletről nyugat felé veszi útját. Nyugatról pedig Krisztus szellemi-éteri képe jött vele szemben, ez már a Golgotai Misztérium révén hatott, de Krisztust még a Nap-misztérium által hordozta magában. A világtörténelem színfalai mögött hatalmas, csodálatos dolog játszódik le. Nyugat felől jön a pogány kereszténység, Artus kereszténysége, amely más néven és alakban is fellépett, kelet felől pedig Krisztus az emberi szívekben közeledik nyugat felé. Azután találkoznak. A valóságos, földre szállt Krisztus találkozik az elébe hozott képével, amely nyugatról kelet felé áramlik*. 869-ben találkoznak.” GA240

  * :  emlékezzünk, Krisztus a Napon hagyta saját szellemember-részét, szellemlényének (leg)szellemi(bb) részét,így “csak” alóbb tagjai, szelleménje és életszelleme találkoznak egymással !