A Társaság mint forrás
Rudolf Steiner 1924 április 23-án megtartott Karma előadása során a következőket mondta:
„A jövőben bátran és merészen kell a nagy szellemi témák, vonatkozások megismerése felé fordulnunk, oda kell tekintenünk, ahol valóban szellemi összefüggések találhatók. De ehhez mindenekelőtt elkötelezettségre van szükségünk az antropozófiai dolgok iránt. Ez az elkötelezettség akkor költözik az Antropozófiai Társaságba, ha a benne tevékenykedni akarók egyre jobban tekintetbe veszik azt, amit a Goetheanum folyóirathoz mellékelt “Közlöny” tartalmaz, ami most minden héten eljut az antropozófus körökhöz. Ebben megtalálják, hogy a Karácsonyi Gyűlés értelmében hogyan képzelem el az ágazatokban, tagösszejöveteleken folyó munkát, tanítást, tevékenységet, de beszámol a történésekről is.” *
Az 1923-as Karácsonyi Gyűlés után két héttel, napra pontosan 99 évvel ezelőtt a következőket olvashatjuk a „Közlöny”-ben:
„Az Antropozófiai Társaságnak azt a formát adni, amelyre az antropozófiai mozgalomnak szüksége van a működéséhez, ez volt a célja a Goetheanumban most véget ért Karácsonyi Gyűlésnek. Egy ilyen társaságnak nem lehetnek elvont irányelvei vagy alapszabályai. Alapját ugyanis a szellemi világba való betekintés adja, amely antropozófiaként áll előttünk. Ezekben a betekintésekben már sokan találtak kielégítő ösztönzést szellemi eszményeikhez. És a hasonló gondolkodású emberekkel való társas kapcsolatokban rejlik az, amire a lelkeknek szükségük van. Mert a kölcsönös adás és kapás a szellemi területeken az emberi élet igazi lényege. Ezért természetes, hogy azok az emberek, akik az antropozófiát az életükbe akarják beilleszteni, egy társaságon keresztül ápolják azt. De még ha az antropozófia gyökerei mindenekelőtt a szellemvilággal kapcsolatos, már megszerzett felismerésekben rejlenek is, ezek csak a gyökerei. Ágai, levelei, virágai és gyümölcsei kiterjednek az emberi élet és tevékenység minden területére. A szellemi jelenlét lényegét és törvényeit feltáró gondolatokkal szólítja meg az alkotó emberi lélek mélyét: és a hívás előcsalogatja annak művészi erőit. A művészet minden oldalról kap ösztönzést. – Engedi, hogy a szívekbe áramoljon az a melegség, amely a szellemire való feltekintésből árad: és a vallásos érzület felébred a világban lévő isteni iránti igazi odaadásban. A vallás mélyen bensőségessé válik. – Megnyitja forrásait, és a szeretetből fakadó emberi akarat meríthet belőlük. Az emberi szeretetet élővé teszi, és ezáltal az erkölcsi cselekvés és a valódi társadalmi élet gyakorlatának impulzusaiban válik alkotóvá. – A szellemi látás hajtóereje révén megtermékenyíti a természetről alkotott képet, és ezáltal a természet puszta ismeretét a természet valódi ismeretévé változtatja.
Mindezek révén az antropozófia az életfeladatok gazdagságát hozza létre. Ezek a feladatok csak akkor érhetik el az emberi élet tágabb köreit, ha a Társaságban történő ápolásukból indulnak ki.” **
Forrás: *GA236 , ** GA260a
