‘A fizikai atom kondenzált elektromosság”

“Csak ha az értelemszerű gondolkodás megragadta az atomot, akkor tud a kőművesség újra feléledni. Az első fokon a külső formát kell megragadni. A következő fokozat az lesz, amikor az ember egészen az ásványi atomig tanul meg gondolkodni, hogy képes legyen arra, hogy felhasználja azt, ami az atomban él, és a mindenség szolgálatába állítsa. Mindazonáltal csak ma és talán csak öt év óta vette fel az emberi gondolkodás azt az irányt, amely a természeti erőt egészen az atomig követi, és annak, aki az egészet pontosan meg akarja érteni, ezt a különböző elektromos stádiumok utolsó fázisaiig kell követnie. Ebben a vonatkozásban érdekes, de csak külsőleg, az a beszéd, amelyet az angol miniszterelnök, Balfour tartott a jelenlegi világszemléletről. Amit az új elektromosságra vonatkozó elméletről mondott, az rendkívül jelentős. Utalt az emberi gondolkodás fejlődésének rendkívül fontos fordulópontjára. Ennek bizonyos fokig tudatában van, és ezt ki is nyilvánította. Látjuk tehát, hogy a természettudományos tudatban feldereng valami abból, ami a jövőre is kihatással van. Az okkultisták 1879 óta tudnak erről. Hangsúlyozom ezt, de nem kívánom megokolni. Az okkultista tudja, hogy mi következik: egy új kiindulópont az atomtól az ásványi-fizikai világba irányulóan. Ez az lesz, ami a hatodik alfajban következik majd be a világban, és aminek következtében a kőművesség újra feléledhet. Az okkultista a kőművességben valami egészen sajátosat lát, valami példa nélkülit, mert ősrégi intézmény. A legrégebbi hagyományokhoz tartozik, amelyet pontosan specializált tagozódással, közel száz fokozattal kapott megvannak ellenére, hogy tartalmát csaknem teljesen elvesztette, és nincs is olyan szabadkőműves Európában, aki erről helyes fogalmat tudna alkotni. És mégis, a dolog jelen van, és csak arra lenne szükség, hogy a burkot tartalommal töltsék meg. Jelen van, és várja, hogy életre keljen.” (1)

“Figyelemreméltó, hogy bizonyos dolgok, amelyek ősi, okkult ismeretek voltak, ma fizikai valósággá váltak. Ha Blavatsky „Titkos tanítás” című könyvében utána néznek, találnak ott egy helyet az elektromosságról, ami betű szerint ugyanazt mondja, amire a fizikusok most lassanként rájönnek. Amit találnak, az azonban pusztán megsejtése annak, amiről szó van. A fizikai atomról van ugyanis szó. Négy-öt évvel ezelőtt ezt minden külső – nem okkult – tudomány felismerte. A teret betöltő tömegnek tartották. Ma ezt a fizikai atomot kezdik olyasvalaminek tartani, ami valóban létezik. Rájöttek, hogy ez a fizikai atom úgy viszonylik az elektromos erőkhöz, ahogy egy jégtömb a vízhez, amiből létrejött. Ha elképzelik a vizet, ahogy jéggé fagy, akkor tudják, hogy a jég is víz. Ugyanígy a fizikai atom sem más, mint megfagyott elektromosság. Ha ezt teljesen megértik, aztán áttanulmányozzák az összes közlést, ami néhány évvel ezelőtt valamennyi tudományos írásban az atomról megjelent, és azokat ostobaságnak tekintik, akkor nagyjából eljutnak a helyes képzethez. Csak rövid idő óta képes a fizika fogalmat alkotni arról, hogy mi a fizikai atom. Úgy viselkedik, mint a jégtömb a víztömeggel szemben, amelyből létrejött. A fizikai atom kondenzált elektromosság.” (2)

“Most abban a korszakban élünk, amelyet ásványinak nevezhetünk. Feladatunk abban áll, hogy ezt az egész ásványi világot át- meg áthassuk saját szellemiségünkkel. Ezt pontosan meg kell, hogy értsük. Építenek egy házat. Az építőköveket egy kőbányából nyerik. Úgy szabják ki azokat, hogy illeszkedjenek egymáshoz. Mit kapcsolnak hozzá a durva anyaghoz, amit az ásványi birodalomból vettek? A durva anyaghoz hozzákapcsolják az emberi szellemet. Amikor egy gépet megszerkesztenek, akkor szellemüket beleadják a gépbe. Az egyedi gép tönkremegy, porrá válik, egyszer csak összemorzsolódik. Nem marad nyoma sem. Amit azonban a gép elvégzett, az nem múlik el nyomtalanul, hanem egészen az atomokig hatol. Minden atom hordozza a nyomát az önök szellemének, és ez a nyom tovább él. Nem mindegy, hogy egy atom egészen benne volt-e egy gépben, vagy nem. Azáltal, hogy az atom benne volt egy gépben, megváltozott. És ez a változás, amit önök az atomba bevittek, többé nem vész el. A másik dolog, hogy az önök szelleme, azáltal, hogy az atomot megváltoztatták, összekapcsolódik az ásványi világgal, és így az általános tudatra egy maradandó bélyeget nyomtak rá. Éppen ennyire hagyunk mi is nyomot a másik világban.” (3)

Források: 1, Rudolf Steiner: A templomlegenda és az aranylegenda – GA93 – 9.fejezet
2, Rudolf Steiner: A templomlegenda és az aranylegenda – GA93 – 10.fejezet
3, Rudolf Steiner: A templomlegenda és az aranylegenda – GA93 – 11.fejezet