A természetben építő és pusztító elementáris lényekről

Rudolf Steiner a Beavatástudomány és csillagmegismerés (GA228) c. előadásában beszélt a beavatásokon átesett druida papok elemi lényekkel kapcsolatos élményeikről is. Az alábbi részletek e lények hasznos és káros hatásaira világít rá. Továbbá korunk embere számára is fontos összefüggésekre mutat rá, amikor a növényeket is károsító szélsőséges időjárási körülmények kialakulásának érzékfeletti okairól beszél. Idekapcsolódva végezetül még egy részletet is olvashatunk a Mezőgazdasági kurzusból.

 „ (a druida pap) Megérezte a Föld mélyéről a növényekbe felsugárzó holderőket, amelyek a szélben, az időjárásban és a többi elemben működtek. A természet erőit nem olyan elvontan érezte át, mint ahogy mi érezzük mai földi tudományunkkal, hanem élő, mozgó lényük mivoltában. Ezt a feltáruló elevenséget a növényekben, kövekben, mindenben benne élő elementáris lényeknek élte át. Az elementáris lények fákon, növényeken és másutt laktak, határok zárták őket körül. De a határaik nem voltak olyan szűkek, mint például a mai embereké, tágabb határok voltak. A druida pap természettudománya holdtudomány volt, és ezért látta, hogy ezek az elementáris lények megnőttek, óriásokká növekedhettek.(…) A Földben holdszerű jelleg élt, és amikor egy növény gyökérzete a földben volt, akkor az elementáris lények megfelelő határok között voltak fellelhetők. De ezek az elementáris lények arra törekedtek, hogy kiszabaduljanak, és külsőleg megnövekedve óriásira nőjenek. A gyökérzetben áldásos életet folytattak, de amikor óriásokká növekedtek, akkor fagyóriásokká váltak, külső fizikai jelképük a fagy volt, benne éltek minden pusztító dérben és a föld színén végigsöprő romboló fagyerőben. A fagyban mintegy a növények elszabadult gyökérerői éltek, és míg a gyökérzetben áldásosan bontakoztak ki, addig a föld felett hatalmas áramlásuk pusztító hatással vonult végig a föld színén. A levelek is óriásira nőhetett meg. Ezek azután hatalmasra nőtt elementáris lényként éltek a föld színén végigsöprő ködviharokban, és ezek egyes évszakokban magukkal sodorták növényi részeiket, a virágport és egyebeket. A növényi virágzásban halkan, szerényen élő erő óriásira növekedve pusztító tűzzé válik. Így az időjárás folyamataiban azokat az óriásira nőtt lényszerű erőket látták, amelyek a természeti lényekben rendezett határok között voltak jelen. …a Nap-beavatás és Hold-megismerés révén jött létre az a legrégebbi ábrázolás, amelyet, mondhatnám, az európai civilizáció alapjaiban találunk meg.(…)

Egyfelől meglátták a határaik közé bűvölt elementáris lényeket, amint sokféle ásványt és gazdag növényvilágot hoznak létre. Majd megfigyelték, hogy mi történik a növényekkel, amikor például fagy éri őket, amikor a szélóriások, a levegő terén átsodró viharóriások hatnak rájuk vagy a tűzóriások fortyogásának vannak kitéve. Tanulmányozták, hogy mit is tennének a növényekkel az elszabadult déróriások, fagyóriások, viharóriások és tűzóriások, és így jutottak el oda, hogy bizonyos határok között a maguk módján lemásolják a kiválasztott növényeken a természet hatalmas hatásainak a jeleit. A növényeket bizonyos folyamatoknak vetették alá: a fagyásnak, kihűlésnek, elégésnek, feloldásnak és sűrítésnek. Így a druida papok azt mondták: Ha kitekintünk a természetbe, a fagyóriások, viharóriások, tűzóriások pusztító hatásait látjuk. De ezektől az óriásoktól, jötunnoktól, el is vehetjük, el is ragadhatjuk azt, amit olyan nehézkesen terjesztenek szét a világban. Az elszabadult holderőket újra szűkebb határok közé bűvölhetjük. Tanulmányozták a felengedő földben, viharban, szélben, a nap- meleg forróságában lezajló folyamatokat, és beavatásukkal ezeket alkalmazták a növényben élő napszerűségre. Így hozták lét re gyógyszereiket, gyógyfüveiket és ehhez hasonlókat, ezek tehát azon alapultak, hogy az óriásokkal kibékítették az isteneket.

Ebben a korban minden gyógyszer az istenek ellenségeinek az istenekkel való megbékélésről tanúskodott. A táplálékot közvetlenül a Nap és a Hold hatására vették fel, úgy ahogy a természetben kínálkozott. A gyógyszert az ember a természet befolyásolásával hozta létre, megfékezte az óriási erőt, hogy a naperő szolgálatába állítsa.

…ha a növényi levélben élő kiszabadul, és jótékony határai közül a természet messzeségeibe igyekszik, akkor átfogja a szél hullámainak sodrását. A szél- és viharóriások a növényi levelek felnövekedett elementáris lényei. Ha pedig a napfény felé forralódó, foszforos jellegű éteri olajok képződése szabadul ki a virágból, akkor ez tűzóriásokká alakul…

 A jó istenek jótékony hatások közé szorítják azt, ami a gyökérben, levélben és virágban él, és ez ekkor a növények szabályos növekedését bontakoztatja ki. Amikor azonban dérben és fagyban jelenik meg, akkor az istenek ellenfelei hozzák létre. Az istenek ellenfeleivé felnövekedett elementáris lények a pusztító, kártevő természeti hatásokra térnek át. Én, mint ember felvehetem az istenek ellenfeleinek pusztító hatásait, megfelelő módon összegyűjthetem a deret és a fagyot, a vihar hordalékát, a szelek szárnyán vagy az esőben elfoghatókat. Ezt úgy használhatom fel, hogy az óriási erők alkalmazásával elégetem, elhamvasztom, elszenesítem a növényt és így tovább. Elveszem az óriások erőit, hogy megvédjem a növények szabályos növekedését a fagy, a jégeső, az esőcseppek és a nagyhatalmú tűz óriások egyéb képződményeinek sokszor károsan megnövekvő erőitől. Mindezt azért ragadom el az óriásoktól, hogy az istenekkel ellenséges erőikkel kezeljem a szabályos növényeket, és gyógy szereket készítsek olyan növényekből, amelyekben a jótékony elementáris erők szabályos határaik között maradnak. A növényekből készített gyógyszerek egyik módszere szerint a fagyot, a hó, és jégképződményeiben élőt használta fel elégetéssel, mésszé égetéssel és hasonlókkal. Így a druida pap úgy érezte, hogy az óriásoktól, az istenek ellenfeleiktől elvette a károsító tartalmakat, hogy ezeket újra a jó istenek szolgálatába hozza vissza.”

„ Volt idő, mikor az emberek valóban tudták, hogy a növények ápolására bizonyos előkészületekkel alkalmassá tehetik magukat. Ma megfakítják a hatást a többiek, akik nem ügyelnek ilyesmire, s a finom, szubtilis működés elvész, ha valaki folyton olyanok között mozog, akik nem veszik figyelembe ezeket a dolgokat. Ezért olyan könnyű ellene mondani, ha valaki alkalmazza. Magam is ódzkodom, ha nagyobb társaság előtt kell szabadon beszélnem ezekről a dolgokról, mert könnyű a mai életviszonyok alapján az ellenkezőt állítani. Stegemann barátunk rendkívül kényes kérdést vetett fel a Bock-teremben. Azt kérdezte, hogy a parazita természetű élőlényeket le lehet-e küzdeni ilyen módon, mármint koncentrációval és ehhez hasonlóval. Kétségtelen, hogy ha valaki ezt helyesen csinálja, akkor igen. Különösen a január közepétől február közepéig terjedő időben, amikor a Föld a maga legnagyobb erejét, azaz a leginkább a Földben koncentrálódó erőket bontakoztatja ki. A hatás megmutatkozhatna, ha egyfajta ünnepi időt szánnánk erre, mikor az emberek koncentrációs gyakorlatokat végeznének. Ahogyan mondtam, a kérdés kényes, de pozitíve megválaszolható. Csakhogy azt az egész természettel összecsengésbe kell hozni. Tudni kell, hogy egészen más az, amikor egy koncentrációs gyakorlatot tél közepén, vagy a nyár tetőpontján végzünk.” GA327