A növényi lény eredeti képe
“…két mondatot állíthatunk magunk elé, s ezzel kifejezhetjük a természetnek egy nagy titkát:
Nézd a növényt!
Ő a Földhöz
Bilincselt lepke.
Nézd a lepkét!
Ő a kozmosz-
Szabadította virág.” GA230
“Látunk, mondjuk, egy növényt kinőni a talajból. Követjük a növény növekedését, a következő irányba: a szár fölfelé és gyökérképződés lefelé. Ezzel két tendencia adott a növényen belül. Felfelé törekvés, lefelé törekvés. És ha ma a természet fizikai kutatásában valóban annyira lennénk, hogy a néha a kevésbé fontos dolgokra alkalmazott vizsgálati módszereket olyasmire alkalmaznánk, mint a növény szárnövekedése felfelé, a növény gyökérnövekedése lefelé, akkor megtalálnánk a világegyetem összefüggéseit, amelyek csak úgy teszik felfoghatóvá ember és világ, makrokozmosz és mikrokozmosz teljességet, amennyiben kapcsolatba lépnek az emberrel. Hiszen látnánk, hogy mindaz, ami összefügg szárnövekedéssel felfelé, hogy az az év folyamán, a nap folyamán, sőt az éven túl kibontakozó Nap-erőkkel bizonyos kapcsolatban van. Hogy minden, ami a gyökérerők kialakulásával összefügg, a Hold-fejlődéssel, a Hold-erőkkel van kapcsolatban, úgy hogy, amikor helyes módon tekintünk egy növényre, már a növény kialakulásába bele kell képzelnünk a Nap és Hold közötti kapcsolatot. Hogy úgy mondjam, meg kell látnunk a világegyetemben és erőiben a növény legegyszerűbb, legprimitívebb képét. Aki képes látni, a gyökeret sohasem látja másként, mint ami a talajban a földbe lefelé törekedéssel egyidejűleg kerekedik ki. A talajban lefelé kialakuló gyökér az a kép, amelyben a gyökeret látni kell: a talajban lefelé kialakuló kép (lásd a táblarajz bal oldalán).

Másként kell látni a szárat, a felfelé való kibontakozást. A szárnál, ha az érzést és érzékelést összekapcsoljuk a szemléléssel, feltétlenül az az érzésünk: a szár sugárirányba törekszik, a szár vonalirányát kívánja kialakítani. A gyökér a körirány kerekségét kívánja kialakítani, a szár a vonalirányát kívánja kialakítani. Ez a növényi lény eredeti képe. És a felfelé törekvő vonalirányban a Nap-erők földi jelenlétét kell látnunk. A kerekségre törekvő gyökérben a Hold-erők földi jelenlétét kell látnunk.
Nos, nézzük tovább. Azt mondjuk: A Nap mindenütt ott van, ahol a növény sugarasan a magasba törekszik. Tovább bővül fölfelé, távolságot, perifériát foglal el. Abban, amit a felfelé sugárzó törekvésben találunk, abban először is közvetlenül fent, a virágban azt találjuk, hogy a Nap-erőkkel együtt hatnak a Vénusz-erői, és abban, amikor a virágok kibontakoznak tovább lefelé, kívülről befelé képződve levelekké válnak, a Merkúr-erőket találjuk. Így tehát, ha meg akarjuk érteni a növénynek a sugárzó Nap irányába való felépítését, meg kell értenünk, hogy a Nap erőinek segítségére jönnek a Vénusz erői, a Merkúr erői. Ez van az egyik oldalon.
A másik oldalon tisztában kell lennünk azzal, hogy ezek az erők egyedül nem lennének képesek növényeket képezni. A növény lénye bizonyos fokig csak az együttes törekvés felé menne. Ahhoz, hogy kinyíljon, ahogyan külsőleg, extrém módon például a fák kivirágzásánál látjuk, a Vénusz és a Merkúr ezen erőivel szemben mindenütt a Mars, a Szaturnusz, a Jupiter erői hatnak. Úgyhogy a Nap- és Hold-hatások két alapvető polaritásával együtt hatnak a világmindenség egyéb planetáris hatásai (lásd a táblarajz bal oldalát).
Ezzel elsősorban azt akarom mondani: Tekintsetek, kedves barátaim, egy növényre. A növényben benne van az egész bolygórendszer. Itt van a Földön, és akkor már nem tűnik értelmetlennek, ha egy olyan, félig vagy háromnegyedrészt tudós, mint Paracelsus[1] volt, azt a kijelentést teszi: Aki megeszik egy növényt, vele megeszi az egész bolygórendszert, mert az erői benne vannak. Paracelsus a maga pontatlan kifejezésmódjával mondja ezt, és érzi, hogy az ember a növénnyel az egész égboltot eszi meg. Nos, ilyen sokrétű a világ felépítése, hogy tulajdonképpen a közvetlen környezetünkben vannak a makrokozmosz erői, a növekedésben, az elrendezésben, mindenben benne vannak.”
Rudolf Steiner: Az orvosok és a lelkipásztorok együttműködése (GA318)
Forrás: antropozofia.hu

