Az istenek függnek az emberi világtól

“Az első hierarchia lényei egy emberen kívüli szellemi teremtésben nyilatkoznak meg, mely az emberi akaratban benne lakozik, mint kozmikusszellemi lényszerűség-világ. Ez a kozmikus szellemiség teremtőnek éli át önmagát, mikor az ember akar.”GA26

“Ha az emberi életből beavatott látással visszatekintünk abba az időbe, amelyet a földi létbe való leereszkedésünk előtt éltünk át, az utolsó halálunk és mostani születésünk közötti időbe, akkor ott mindenekelőtt a formáló isteni tetteket pillantjuk meg, de amelyeket teljesen a mi előző földi életünk tettei határoznak meg, mert azoknak a következményei. És mintegy látjuk azt is, ahogyan ezek az isteni tettek szellemileg, mint valami eső, belehullanak, leszivárognak következő földi életünkbe, és abban a sorsunkká változnak át.

De a találkozásomat olyan valakivel, akinek jelentősége lesz az életem számára, aki majd döntő hatással lesz a sorsomra: az istenek „előélik” számomra. Vagyis magukban előkészítik a másik emberrel való találkozásom eseményét, amely attól függ, hogy valamely előző földi életben milyen kapcsolat keletkezett közöttünk. Hogy földi életemben számomra fontos tájra kerülök-e, olyan foglalkozásom lesz-e, amely lényeges számomra, egész elém táruló külső sorsom annak a kivetülése, amit az első hierarchia istenei éltek át magukban előző földi életem következményeként, még abban az időben, amikor a halál és az újabb születés között léteztem.Leegyszerűsítve a dolgokat rendszerint úgy véljük: vannak a korábbi földi életeink, azokban pedig az akkori tetteink; e tettek azután maguktól áthatnak a következő életünkbe. Az akkori okok most következményekké lesznek. Sokat nem töprengünk ezen, puszta szavaknál nem jutunk messzebb e témában. Csakhogy a karma e törvényének tényleges működése mögött istenek tetteit, istenek élményeit kell felismernünk. A karma érvényesülése mögött az istenek, a szellemi hierarchia áll!

Ha mint emberek érzéstelien viszonyulunk sorsunkhoz, akkor adott meggyőződésünktől függően „istenekhez” vagy valamilyen „gondviseléshez” tekintünk fel, és földi életünk folyását ezektől érezzük meghatározva. De az istenek, és éppen az első hierarchia lényei, a szeráfok, kerubok, trónok, mondhatnánk, „vallásos érzülete” az emberek iránt mintegy ellentétes ezzel. Ők ugyanúgy meghatározva érzik magukat a földi emberektől, akiket megteremtettek… Az emberek eltévelyedéseit és előbbre jutását az isteneknek kell kiegyenlíteniük és magukban megtervezniük! Amit pedig ilyenkor a későbbi életünk sorsaként kiszabnak ránk és előkészítenek nekünk, azt előbb ők maguk előélik számunkra.Az erről való tudást a mi korunkban újra meg kell találnunk az antropozófia segítségével. Az egykori ösztönös szellemi látás révén még tudott minderről az emberiség abban az időben, amikor még nem fejlődött ki teljesen a mai tudata. A régi bölcsességben ezek az ismeretek még megvoltak. Azután már csak egy homályos érzés maradt utánuk. Ez a homályos érzés fennmaradt még az emberiség szellemi életében egy-egy személyen keresztül. Emlékezzenek csak Angelus Silesius soraira, amelyet írásaimban is idézek. Silesius szavai a beszűkült vallásos tudat számára arcátlanságnak tűnnek:

Nélkülem Isten egy pillanatig sem élhetne.
Ha eltűnnék, a szellemet veszítené el örökre.

Angelus Silesius áttért a katolikus hitre és mint katolikus írt ilyen mondásokat. Tisztában volt azzal, hogy az istenek függnek az emberi világtól, ahogyan az emberek is függnek az istenektől! Vagyis hogy a függőség közöttük teljesen kölcsönös, és hogy az isteneknek a maguk életét az emberek életéhez kell igazítaniuk… Az isteni élet azonban teremtő hatást gyakorol az emberi sorsra. Angelus Silesius mindezt homályos érzéssel mondta, nem valami határozott tudás alapján. A világ és az istenség egymástól függ, kölcsönhatásban van egymással.”

Rudolf Steiner: A karmikus összefüggések ezoterikus vizsgálata I. (GA235) – forrás: antropozofia.hu